A könyvre több mint három évtized múltán visszatekintve, és ismerve Erdei Ferenc munkásságát e harminc év alatt, az olvasó e műben két jelentős momentumra figyelhet fel. Mindenekelőtt arra, hogy miként a Parasztok-ban is, a szerző határozottan szembeszáll a falu, az örök falu idillikus, romantikus ábrázolásával, határozottan vázolja fel azokat a jelenségeket, amelyek következtében a falu válságba került, és azt a politikát is, amelynek segítségével ez a válság megoldható. És ebből – de Erdei egész gondolatmenetéből is – adódik a második momentum, sajátos folytonosság a Magyar falu és a szerző utolsó könyve, a Város és vidéke között. Ennek a folytonosságnak lényege az, hogy Erdei nem elszigetelt egységként kezeli az egyes településtípusok sajátos problémáit: a falut a régió és társadalma egészébe helyezi, jelenségeit a város és a falu között kialakult munkamegosztásból vezeti le; a várost viszont vonzási környezetével együtt igyekszik megérteni. Ifjúkori és szószerint a halála előtt megjelent munkájában egyképpen vallja tehát: „Az a falukérdés…, amit ma tudomány és politika egyformán fölvet nem foglalhat magában egyebet, mint a város és a vidék egymáshoz való szervezeti viszonyát és a kettő közt való közlekedésnek a problémáját.” (ld. a „Magyar falukutatás” fejezet „Falusiak” alfejezetében.) Talán több, mint puszta kifejezésbeni megegyezés, hogy a Magyar falu e mondatának néhány szava az utolsó könyv címe lett.
Ahogyan a Parasztok dezilliuzionáló törekvései is azonnal visszhangot váltottak ki a korabeli haladó kritikában, úgy a Magyar falu tudományos szociológiai megközelítése is felkeltette a figyelmet. „Amint nincs örök paraszt és a paraszt nem természeti ember, úgy nincs örök falu sem, a falu sem természeti, hanem társadalmi tünemény.”* írja egyik kritikusa. Az örök falu, az idillikus falukép meghaladása azonban csak úgy lehetett meggyőző, ha Erdei kilépett a szorosan vett szociográfia műfajából. Tulajdonképpen ezt tette már a Parasztokban is, de még tovább haladt ezen az úton a Magyar faluban. Egyik méltatója – egyébként a szociográfia értékelése kapcsán – Erdei Magyar falujának jelentőségét éppen abban látja, hogy képes volt a valóság „logikai pontosságú” felfogására, és az érzelmi kifejezéssel, a képi érzékeléssel szemben a valóság összefüggő magyarázatára törekedett. „Illyés Gyula a Puszták népében az irodalmiság javára fegyelmezte a szociográfia szabadosságát… Erdei Ferenc… a tudományosság javára fékezi a szociográfia felemásságát… Erdeit az olvasó az agyával kénytelen követni és nem vérmérsékletével.”*
Az olvasónak, aki e könyv utószaváig eljutott, nem kell bizonygatni – ahogyan egyébként az imént idézett méltatója is észlelte –, hogy Erdei Ferenc e munkája sem nélkülözi az emocionális megalapozottságot, sőt a képi beszédet, a színes fordulatokat sem, de az alapvető jellemvonása mégis a következetes logika, a tudományos gondolkodás. Miből áll ez a tudományosság? Mint minden társadalomtudományban, a szociológiában is (és Erdei Ferenc e művét is méltán sorolhatjuk a magyar szociológia kiemelkedő munkái közé) a tudományosság első és talán legfontosabb kritériuma a történeti szemlélet, a szociológiában a történeti konkrétság.
E történeti gondolkodás néhány eredményével talán vitába is lehetne szállni – el lehetne gondolkodni pl. azon, mennyire erősíti meg a történeti kutatás azt a tételt, hogy a magyar falut, ahogyan Erdei felfogásában a parasztságot is, valóban egyértelműen a rendi társadalom hozta-e létre (ezt a tételét vitatták a munka megjelenésekor is*), vagy hogy a város valóban egyértelműen a kiváltságos úri rend telepe volt-e, s még más tételt is megkérdőjelezhetnénk. Ez a történetiség azonban alapvetően mindenképpen nagy horderejű felismerésekre vezetett. Ha csak az imént elsőként említett jelentős momentumra gondolunk, akkor világos pl., hogy csak a történeti szemlélet segítségével juthatott el Erdei Ferenc arra a következtetésre, hogy „az öröknek mondott” falu mögött „valójában rendi falunak az elképzelése áll, tehát megoldásként mást nem, csak a rendi falu visszaalakításának a követelményét eredményezheti”. (ld. a „Magyar falukutatás” fejezet „Falusiak” alfejezetében.) Nem kevésbé tanulságos azonban az a mód se, ahogyan Erdei Ferenc a mai magyar falvak között meglevő jellegzetes különbségek egy részét (így a paraszt kisfalvak és az uradalmi falvak közötti eltéréseket) a valaha allodiális és urbariális falvak között a történetileg kialakult különbségekre vezeti vissza. A szociológiai kutatások tudományos megalapozásának egyik legérdekesebb példája a falusi korcsoportok elemzése, pontosabban a korcsoport nemzedékké válásának problémája. Erdei Ferenc itt a falusi viszonyokon és a harmincas éveken túlmutató jelentőséggel állapítja meg, hogy „igazi nemzedékké akkor válik egy korcsoport, ha olyan történelmi élmény éri, amely úgy változtatja meg egész életszemléletét, hogy szembekerül más nemzedékekkel és azokkal szemben át akarja alakítani a társadalom életét”. (ld. „A magyar falu” fejezet „A falu népe” alfejezetében.) Ezzel a kiindulással érthette meg Erdei Ferenc olyan történeti jelentőségű eseményeknek – mint pl. a jobbágyfelszabadítás, a „boldog békevilág” és az első világháború – nemzedéket formáló hatását. Illusztrálásul talán ennyi is elég lenne, hadd idézzünk azonban még két példát: a falu társadalmi szerkezetének magyarázatában, az egyes osztályok és rétegek sajátosságainak társadalmi és szociálpszichológiai és egymáshoz való viszonyának elemzésében éppen úgy ez a történetiség van jelen, mint az egyházi felekezeteknek nem csupán vallási, hanem a falu társadalmi arculatában is megnyilvánuló különböző hatásában. S csak aláhúzhatjuk Erdei Ferenc megállapítását: „Nem lehet másban találni ennek a különbségnek az okát, mint nem is annyira a hittételek különbségében, hanem ezeknek az egyházaknak a történeti szerepében.” (ld. „A magyar falu” fejezet „A falu társadalma” alfejezetében.)
A szociológiában érvényesülő történetiségnek azonban csak egyik összetevője a jelennek a múlt jelenségeivel és tendenciával összefüggő magyarázata, bár kétségtelenül a legjelentősebb összetevője. A másik momentum a jelenből való következtetésekben nyilatkozhat meg. S mert Erdei Ferenc hangsúlyozott történetiséggel foglalkozik a magyal falu viszonyaival, érdekes és jelentős feladat lenne annak kimutatása (nem is szólva a mai faluszociológiai kutatások számára nyújtott óriási segítségről), mit látott előre Erdei Ferenc a mai falusi társadalom jelenségeiből, pontosabban találunk-e olyat a feltárt jelenségekben és tendenciákban, amely vagy amelyek előrevetítették az akkor még „jövő”, de napjainkban már „ma” falujának eseményeit, viszonyait?
Erre az elemzésre természetesen itt nem vállalkozhatunk, csak felsorolásszerűen említünk néhányat: ilyen pl. a falu és a város viszonyában megnyilvánuló és ettől a viszonytól meghatározott mozgások alakulása, a falu elhagyásában közreható vonzó és taszító erők felismerése, a falusi élet elleni „lázadás” két formájának, az elvándorlásnak és a „születés megtagadásának” társadalmi perspektívátlansághoz való kötődése, amelyen csak a falu társadalmi szerepének és társadalmi helyzetének megváltozása segíthet stb.
Ez a kérdés azonban már átvezet ahhoz a momentumhoz, amelyet Erdei Ferenc harminc évvel előtti és utolsó műve közötti folytonosságban jelöltünk meg. Ennek a folytonosságnak kettős lényege van: egyrészt társadalomkutatásában, másrészt társadalompolitikai felfogásában megnyilvánuló azonos elemek jelenléte; és ebben a kettős lényegben nemcsak a gondolkodásbeni folytonosság mutatkozik meg, hanem a falu fejlődése alapvető kérdéseinek előrelátása is. Tulajdonképpen ez adja meg a gondolkodásbeni folytonosság alapját is.
Erdei Ferenc politikai tevékenysége mindig arról volt ismert, hogy ezt a tevékenységét társadalomvizsgálatra, ha lehetőség nyílott rá, elmélyült társadalomkutatásra igyekezett alapítani. Másrészről viszont; társadalomkutatási eredményeiből mindig levonta azokat a következtetéseket, melyek saját és mások politikai munkásságát megalapozhatták. Ezt a kettős összekapcsolódást nagyon jelentősnek tartjuk, és napjaink szociológiájának egyes jellemvonásaira tekintettel nagyon is indokoltnak tűnik felfogásának felidézése könyvének első lapjairól. Erdei Ferenc itt megjegyzi, hogy a pusztán politikai szándékú falukutatás kevésnek bizonyult, tovább kell fejleszteni ezt a falukutatást, éspedig nem politikai, hanem társadalomkutatási irányba. Ez a „továbbhaladó” falukutatás azután olyan „tudományos eredményekre vezethet, amely nemcsak a magyar faluról, hanem általában a faluról mondhat lényegbevágót, távolabbra pedig egy országépítő társadalompolitikának szolgáltathat különös értékű adalékokat”. (ld. a „Magyar falukutatás” fejezet azonos című alfejezetében.)
Sajnálatos, hogy a két világháború közötti falukutatásnak egyetlen, ezzel az igénnyel mérhető munkássága Erdei Ferenc kutatói, tudósi tevékenysége maradt; nála azonban ez az igény meg is valósult.
Erdei Ferenc falupolitikai elgondolásait ténylegesen ez az igényes, faluszociológiai kutatás alapozta meg. Ennek a kutatásnak pedig alapvető felismerése: „Az egész, teljes, a kész valóságot akkor mondtuk ki, ha azt mondjuk: mind a falu, mind a város a társadalomnak egy-egy darabja. Másodrendű kérdés már, ha hozzámondjuk, hogy olyan darabja, amelyet a település és a gazdaság térbeli tényezői így és így alakítottak.” (ld. a „Magyar falukutatás” fejezet „A falu, mint társadalom” alfejezetében.) Az olvasó látta már, hogy a „másodrendű kérdés” nem maradt alapos elemzés nélkül a Magyar faluban, de az az elemzés mindig a fő kérdés összefüggéseiben került kibontásra. Ezért megalapozott Erdei Ferenc bírálata a korabeli falupolitikáról is. „Nem falupolitika az, amely úgy szemléli a falut, mint a világnak egy önmagában álló és természeti tényezők, valamint belső társadalmi erők által meghatározott külön darabját. Az ilyen szemlélettel az jár, hogy eleve adottnak és meg nem változtathatónak fogja fel a falu kereteit és csak a belső problémáira tud többé-kevésbé hatástalan megoldást javasolni. Holott éppen a falu külső viszonyai azok, amelyek nagyon is gyökeres politikai alakítást kívánnak, mert a falu belső szerkezete is külső helyzetének a hatása alatt alakult ki és javítása is csak ezekkel a tényezőkkel együtt lehetséges.” (ld. a „A magyar falupolitika” fejezet „Ami nem falupolitika” alfejezetében.) A falupolitika tehát általános társadalompolitika, ahogyan a falu mint társadalmi jelenség is meghatározott társadalomnak része, annak történelmileg kialakult viszonyai között épült ki, éppen ezért különbözik a falu sok tekintetben az egyes társadalmakban, és igényelnek megoldást is problémái esetleg különböző módon az egyes társadalmak sajátosságai szerint.
De nem falupolitika a parasztpolitika sem. A Magyar falu alapos elemzéssel mutatja ki, hogy a falu és a parasztság nem ugyanaz, problémái is különböznek: „a parasztság – írja Erdei Ferenc – települési helyétől függetlenül külön társadalmi réteg, amelynek különös és valóban súlyos társadalompolitikai gondjai vannak”, bár azon túl, hogy a parasztság nagy része falun él és a falusi lakosság túlnyomó része paraszt, megtalálhatunk még egy szociológiai sajátosságot is, nevezetesen: „a falusi helyzet hátrányait növelik a parasztság kötöttségei, viszont a parasztság kötöttségeit konzerválja a falusi helyzet.”… Az egyik egy társadalomtechnikai kérdés, amelynek helyhez való kötöttségében van a fő problémája, illetve az ilyen helyzet megszüntetésében, a másik pedig egy rétegződésbeli kérdés, amelynek lényege egy hagyományokkal és külső-belső konvenciókkal való kötöttség, illetve az ebből való kiemelkedés.”(ld. a „A magyar falupolitika” fejezet „Ami nem falupolitika” alfejezetében.) S végül még egy nagyon fontos megjegyzés: „… a helyes falupolitika nem indulhat ki abból, hogy eleve megváltozhatatlannak és értékesnek fogja föl a falusi helyzetet, hanem éppen hátrányait kell elsősorban szem előtt taratani és nem a falusi helyzet konszolidálásának, hanem fölszabadításának útjait keresni.” (ld. a „A magyar falupolitika” fejezet „Ami nem falupolitika” alfejezetében.)
Milyen jelenségekben látta Erdei Ferenc századunk harmincas éveinek végén a falupolitikai problémákat?
Ilyenek adódtak mindenekelőtt a „vidéki helyzetből”. A városból való „kiesettség”, a várostól való elmaradottság és a városnak való kiszolgáltatottság. Mindennek alapvető oka egy „kényelmes” társadalomszervezeti megoldásban keresendő, nevezetesen abban, hogy a termelés problémái úgy találtak megoldásra, hogy a falu, mint a mezőgazdasági termelés, mint helyhez kötött termelés a termelőket is helyhez, éspedig a más társadalmi szerepet betöltő várostól távolabb eső helyhez kapcsolta. Ennek ma már egyetlen megoldása – mondja Erdei Ferenc – a távolságnak a lehetőséghez képest minden eszközzel való csökkentése.
A második problémacsoport a falusi társadalom belső viszonyaiból fakad, éspedig összefoglalóan abban jelölhető meg, hogy a kisebb létszám és a szorosabb kötöttségek miatt a falusi ember „kisebb szabadságban” élhet, mint a városi. E hátrányos helyzet megoldását is a várossal való szorosabb kapcsolat kiépítése jelentené, a várossal való közlekedési, igazgatási és társadalmi „egybeszerveződés”
A harmadik problémacsoport a természetnek való nagyobb kiszolgáltatottságból ered, amelynek összetevői pl. a falusi kultúra fogyatékosságaiból, a társadalmi megkötöttségből adódnak. A megoldás, miután a falut felszámolni nem lehet – ismétli Erdei – a kulturális emelkedés, a nagyobb társadalmi önállóság és a nagyobb gazdasági erő biztosítása.
Végezetül a falu hátrányának legfontosabb eleme – amelynek összetevői az eddig említettekből adódnak – a városnak való alárendelődés, legfőképpen pedig az, hogy kedvezőtlen forgalmi viszonyban van a várossal szemben, hiszen termékei egy részével nem is vesz részt a forgalomban, másokkal pedig alárendelt, kedvezőtlen helyzetben.
Összességében tehát a falu társadalompolitikai problémáinak megoldása a város és a falu viszonyának alakításában keresendő. E viszony alakításának modellje sok tekintetben emlékeztet az alföldi mezővárosok és az őket környező tanyavilág példájára, éspedig abban, hogy a közigazgatás alapegysége egy-egy város legyen együttesen a vidékével, anélkül azonban, hogy a városhoz így kapcsolódó falvak autonómiája megszűnne. Ez a megoldás azonban csak akkor hozhat eredményt, ha az ily módon kialakuló egység nem marad csupán közigazgatási, hanem tartalommal megtöltött társadalmi egységgé is válik.
Íme itt a folytonosság a korai és késői Erdei művek között, a város és vidéke szerves egységének gondolata, amely a Város és vidékében sokrétűen, alaposan elemezve merül fel újra, most már tárgyalva, éspedig az élet példáinak elemzésével azokat a problémákat is, amelyek az ilyen szerveződésből fakadnak.
Több mint három évtizeddel a Magyar falu megjelenése után mérlegre tehetők az itt kifejtett falupolitikának alapgondolatai is. Anélkül, hogy mélyebb elemzésbe bocsátkoznánk, néhány utalásra már vállalkozhatunk.
Mindenekelőtt a város és falu kapcsolatainak mai helyzete igazolja Erdei Ferenc ama megállapítását, miszerint a parasztpolitika és a falupolitika két különböző dolog, különböző szociológiai gyökerekkel rendelkező problémák megoldását, jelenti, ha végső soron nem is választhatók el egymástól. Ez az el nem választhatóság a lejátszódott történeti folyamatban azt jelentette, hogy a hatékony falupolitika első feltétele – az egész társadalom gyökeres átalakulásával együtt – a parasztkérdés megoldása. A földreform és a mezőgazdaság kollektivizálása teremtette meg az alapot – ismét hangsúlyozzuk a szocialista társadalom építésének más alapvető teljesítményeivel együtt – a falukérdés megoldására is. Mindezekkel a folyamatokkal, a mezőgazdaság gyökeres átszervezésével még inkább nyilvánvalóvá vált Erdei Ferenc alapvető gondolata, hogy ugyanis sem a szociológia, sem pedig a szociológiai alapokra helyezkedő falupolitika szempontjából nem azonos a parasztság és a falu. Mint ismeretes, a legutóbbi (1970. évi) népszámlálás szerint az ország lakosságának 29%-a tartozik a mezőgazdasági dolgozók rétegébe (ezek egy része azonban nem fizikai dolgozó, más részük pedig nyugdíjas, illetőleg eltartott) és ez a réteg sem tekinthető már egységesen parasztinak, míg a lakosság 55,5%-a lakik falun. A különbség nyilvánvaló, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a városi lakosság egy része is mezőgazdasági fizikai dolgozó. A falu nem egy mai, jelentős problémája éppen abból adódik, hogy a falvakban élő keresők egy jelentős része nem csupán nem paraszt többé, de nem is dolgozik a faluban. Amennyire jelentős problémákat termel ez a helyzet, legalább annyira igazolja is az Erdei-féle koncepció helyességét a falu és város egymáshoz való közelítését, sok irányú kapcsolatainak kiépítését, hiszen a „város és vidéke” kapcsolatainak egybeszerveződése egyebek között ezen a csatornán, a városban dolgozó, de falun lakó (kisebb mértékben városban lakó és falun dolgozó) embereknek kétirányú kapcsolatain keresztül is végbemehet. Ahhoz azonban, hogy a „végbemehet” kifejezést kijelentő módban használhassuk, szükség van éppen az Erdei Ferenc által említett további kapcsolati lehetőségek kiaknázására, pl. a közlekedés javítására, a város gazdasági erejének a „vidékéhez” tartozó falvak fejlesztésében, elősegítésében való közreműködésére stb. Nem kétséges azonban, a falu problémáinak, a sokirányú hátrányok megszüntetésének egyik módja mais a város és vidéke gócpontok kialakítása, amelyekben újfajta – bár talán inkább csak Magyarországon vagy Kelet-Közép-Európában újfajta – települési szerkezet bontakozhat ki.
A falusi területek iparosodása, ezzel összefüggésben a falusi lakosság foglalkozási struktúrájának átalakulása és a mezőgazdaság technológiai szintjének emelése (gépesítés, kemizálás stb.), amelyek erőteljesen csökkenthetik pl. a falu kiszolgáltatottságát is a természetnek, az eddigi példák szerint is együttjárnak legalábbis a kedvező adottságokkal rendelkező falvak urbanizációjának a megindulásával. A hagyományosan városkörnyéki falvak és a városok települési szerkezetének kialakulása mellett tehát várható és elősegíthető újonnan keletkező városok és a vidéküket alkotó falvak egységének kibontakozása is. Ez a folyamat azonban, talán még inkább, mint a már meglevő városok és falvaik településrendszerként való fejlődése, határozottan igényli a hagyományosan mezőgazdasági területek iparosítása (vagy ami teljesítményben körülbelül ennyit jelent, a vertikális mezőgazdasági termelési egységek megteremtése) mellett az infrastruktúra fejlesztését, amely megadhatja a technikai-civilizatórikus alapot a falusi és a városi életmód kiegyenlítődésére, a társadalmi kapcsolatok egybeszerveződésére.
Véleményünk szerint a falupolitika Erdei Ferenc által feltárt problémái és összefüggései – éppen mert a magyar falu történeti és szociológiai konkrétságú elemzéséből adódnak – napjainkban is többet jelentenek, mint pusztán történeti tanulságokat, ez a falupolitika lényeges vonalaiban nem csupán Erdei Ferenc gondolkodásában és tevékenységében maradt meg, hanem el nem hanyagolható szempontokat jelent a mai falupolitikai problémák megoldásában is.
Ily módon a ma szociológusa, de általánosabban napjaink gondolkodó embere számára a Magyar falu legalább három vonatkozásban jelent maradandó értéket. Mindenekelőtt hiteles képet nyújt jelenünket egy történeti korszakkal megelőző – de éppen ezért a ma viszonyaira is ható – magyar faluról, a falu szociológiai jelenségeiről, társadalmi, gazdasági, kulturális stb. problémáiról. Továbbá, e kép alapjául szolgáló szociológiai elemzés – különösen az adott korszak szociológiájának színvonalához mérve – mintaszerű szemléleti és módszertani tanulságokkal is jár. Végül, a magyar falu alapos elemzésére épülő falupolitika lényege napjainkban történetileg is igazolódik.
Kulcsár Kálmán