Akármennyire is gazdasági-társadalmi tényezők formálták végsősorban különös egységgé a falut, első látásra települési formája látszik a legjellemzőbbnek. Ha különbséget akarunk tenni a falvak sokaságában és valamilyen rend szerint csoportokba osztani őket, akkor meg különösen a települési forma kínálkozik elsősorban ilyen rendező szempontként. Oly gazdag és érdekes a falvak településbeli változatossága, hogy szinte ki sem kerülhető az ilyen szempontú áttekintés. A magános szállástól a rendetlen halmazba összetömörülő nagy faluig megszakítatlan sorban változatos és egymásba kapcsolódó települési formái vannak a falvaknak, tehát kínálkozik valami olyan rendezés, amely szinte családfaként állítja össze a falvak települési rendjét.
A településföldrajz aprólékosan ki is művelte az ilyen falukutatást és minden faluformát minden oldalról kapcsolatba tud hozni más típusokkal s mindegyikről messzemenően jellemző táji, népi és egyéb jellemzőt tud fölsorakoztatni. Számunkra ezek a részletek nem érdekesek, mert legtöbbször a települési különbségek semmiféle társadalmi különbséget nem jelentenek, tehát a különbségtétel csak formai szempontból indokolt. Van azonban egy olyan települési szempont, amely társadalmi részről sem érdektelen. Az nevezetesen, hogy a falvak összetevő egységei, a házak és az udvarok milyen rend szerint ülik meg a tájat. Ez a tényező tudniillik erősen megszabja a falu kiterjedését és végeredményben főszerepet játszik abban, hogy a falu növekedhet-e, meddig növekedhet és szervezetében milyen megoldásokra kényszerül.
Ilyen megkülönböztetés szerint szabályos családfája állítható össze a falvaknak, s ez a szétágazás részben valóban fejlődésbeli fokozatokat jelent, részben azonban egyidejű és egymással semmi fejlődési kapcsolatban nem álló faluformákat.
A családfa gyökere a magános szállás. Minden ház és udvar a termelőterület összefüggő darabjának egy pontján áll, s ha több ilyen sorakozik egymás után, akkor azok is hasonlóképpen, tehát a szállásokat tágas tér választja el egymástól. Irtványtelepüléseken gyakran nem is szomszédosak a telkek, tehát még nagyobb tér, legtöbbször egy-egy darab erdőség ékelődik a telepek közé. Az ilyen szálláson nincsen külső és belső telek, nincsen rendje annak, hogy a teleknek éppen melyik részén áll, a szállás, mindenütt a hely viszonyai módosítják, a fekvést.
Akkor kezdődik a falu, amikor a szállás nem a saját termőterületéhez, hanem más hasonló szállásokhoz igazodik. Ez megtörténhet úgy is, hogy nem szakad el a telkétől, de bekövetkezhet az is, hogy elszakad és külön belső telekké távolodik.
Ha úgy sorakoznak egymás mellé a szállások, hogy rajta maradnak összefüggő termelőterületükön, akkor csak jellegzetes kisfalu keletkezhet. Azért, mert csak meghatározott kiterjedésű területek, csatlakozhatnak úgy egymáshoz, hogy összeérő szélükön vagy sarkukon egymásmellé épülhetnek a házak. Ilyen összetelepülés történhet olyan formában, hogy egy tér körül kör, vagy körhöz hasonló formában összesorakoznak a házak és mögöttük legyezőalakban nyúlnak el a termőföldek. Ilyen falvak a jellegzetes kör és térfalvak, amelyeknek legtöbbször az a rendje, hogy a téren áll a templom, esetleg a paplak és a temető is, sőt olykor egy bolt, vagy kocsma is, a házak pedig mind körbe, vagy az elnyúlt, hol elliptikus, hol zsákszerű, hol pedig elszögletesedő tér szélén sorakoznak. Az ilyen falu, ha megtartja ezt a települési rendet, nagyra nem nőhet, mert a kör nem tágítható egy másik körrel, hiszen ott a házakhoz tartozó földek következnek. Hasonló elvű települések a sorfalvak is. A telkek egy útra futnak ki és az út két oldalán épülnek a házak, s mögöttük hosszú szalagban következnek a földek. Ez a faluforma nyúlhat akármilyen hosszúra, akkor sem lesz különösen nagy, de az elnyúlásnak is megvan a határa, mert az egy faluba való összetartozás határt szab a hosszan való kiterjedésnek. Van aztán teljesen szabálytalan kisfalu forma, ott, ahol a termelőterület minden rend nélkül érintkezik egy-egy sarkával és ezen épülnek a jellegzetes kiscsoportot képező házak.
Nagyobb falusi tömörülés csak akkor keletkezhet, ha a ház elszakad a termőföldtől és külön beltelken épül föl más hasonlóan elszakadt beltelkekkel együtt. Ez a nagyobbfajta falu aztán kiterjedhet akár igen nagyra is, mert annak nincs közvetlen korlátja, hogy mennyi ilyen beltelek sorakozzék egymás mellé. Itt korlátot már az szab, hogy mennyire érdemes elszakadni a termőföldtől a tömegesebb együttlakás kedvéért. Nyilván ott a határ, ameddig még naponta érdemes ki és bejárni. Azon túl már másik falunak kell keletkezni. Az ilyen falu formája szerint lehet egészen hasonló az osztatlan telkű kisfalvakhoz, csak a méretek lesznek nagyobbak. A szabályos formák itt is a kör és a soros elhelyezkedés, azonban itt már nincs akadálya annak, hogy akár a sorok, akár a körök megtöbbszöröződjenek. De ölthet egészen szabálytalan formát is az eféle falu, amikor teljesen kuszált vonalú csoportot formál.
Ha mezőgazdasági településről van szó, akkor ezen túl már nem is növekedhet a falu. Kivételesen megeshet, hogy akár a nagyon külterjesen művelt külterület (erdő, rét stb.) akár valamilyen külterületi póttelepülés miatt nagyobb területről tömörülhet össze egy-egy falu, ez azonban mindig kivételes. Ellenben nem őstermelő falunál, illetve bányás, vagy iparos falunál ilyen kiterjedési határ nincsen, mert akár a bányászat, akár az ipari munka nem nagy területen terül szét, tehát addig növekedhet a tömörülés, ameddig város nem lesz belőle.
Gazdasági szempontból egészen hasonló rendszerbe illeszthetők a különböző faluformák. Ebben a rendeződésben azonban nem a termelés ágának különbözősége, hanem a termelés és a fogyasztás technikai berendezésének a viszonya a döntő. Akár őstermelés, akár műtermelés beilleszkedhet hasonló gazdasági telep formái közé.
Itt is a magános szállás az ősalak. Tökéletesen osztatlan termelő-fogyasztó, illetve lakótelep. Teljesen egyértelmű gazdasági egység ilyen szempontból a magános mezőgazda szállás, a szénégető, vagy mészfejtő iparos szállással és az útszéli csárda, vagy bolt forgalmi telepével. Ez természetesen nem falu.
Falu ellenben az olyan kis tömörülés, ahol ugyan még mindig tökéletesen osztatlan egységben vannak a termelésnek és a lakásnak mindenféle kellékei, azonban a szállások már számosabban összetömörülnek. A települési forma szerint kisfalvaknak nevezett típusok mind ilyen osztatlan kisfalvak gazdasági szempontból is. Egyben van a lakóház a gazdasági udvarral és a termőfölddel, csak éppen az udvarok szomszédságba kerültek egymással. Ilyeneknél nagyobb falvak csak gazdasági tagozódás útján lehetségesek, tehát az összes nagyobb falutípusok a gazdaságilag osztott falvak típusát képviselik. Nem több itt az osztódás, minthogy a termelőterülettől elválik a beltelek. Ez elég ahhoz, hogy olyan nagyobb telepek keletkezhessenek, amelyek települési rendjükben is nagyobbméretű falvak. Idetartoznak az összes szabályos és szabálytalan formájú nagyfalvak, amelyek a termelőterületüktől elszakadt beltelkekből tevődnek össze. Nem őstermelő, illetve ipari falvaknál hasonló osztódás szükséges, mert nagyobbarányú ipari termelést csak külön termelőtelepen lehet folytatni, s ez ilyenformán éppolyan külső termelőterület lesz, mint a szántóföldek az őstermelő falu határában.
Ennél is nagyobb falvak meg éppenséggel csak különleges gazdasági szerveződés által lehetségesek. A tanyás és kertes őstermelő faluk azért lehetnek különösen nagyok, mert a lakóházaktól elkülönült termelőüzem, mint tanya, távoli szántóföldön is állhat, mint akolkert pedig, nagykiterjedésű legelőnek áll a falualatti szélén. Ilyen, vagy ehhez hasonló szervezettel szinte nincs is határa a falunak, illetve ott van, ahol már város lesz belőle. Éppenilyen tagozódás és szerveződés szerint növekedhetnek meg az ipari termelés falui is, avval a különbséggel, hogy ezek szerveződése nem nagy kiterjedésű határon, hanem a tulajdonképpeni belterületen is megtörténhet.
A megtelepülés formája és a gazdasági szervezet csaknem egyformán nyujtanak lehetőséget a falu kiterjedésére egyfelől, s szabnak határokat másfelől. Társadalmi tényezők ezeken a határokon túlmenően módosíthatnak a falu alkatán, azonban rendszerint a települési és gazdasági alapokhoz képest fogják társadalmi egységbe a falut. Igy társadalmi szempontból is hasonló falucsaládfát állíthatunk össze, s ez annál többetmondó lesz, mert a falu összes kialakító és ható tényezői összefutnak ebbe a rendszerbe.
A legegyszerűbb forma társadalmi szempontból is a szállás. Elemi egység, amelynek nincsenek belső szervezeti problémái, mert belső szervezete is alig van. Több szállás kell hozzá, hogy települési csoport legyen belőle, s ez lehet vagy egyforma szállásokból összeálló faluszerű szórványtelepülés, vagy lehet a magános szállásoknak városhoz, vagy városrészhez való csatlakozása, ez esetben nem is faluszerű csoport fog kialakulni.
A településük és gazdasági szervezetük szerint kisfalvaknak nevezett falvak szintén nem teljes és önálló falvak. Csoportok annyiban, hogy több egységnek a tömörülése, azonban csak akkora csoporté, hogy még a legkezdetlegesebb helyi önállóságnak a szerveit sem tudja kifejleszteni. Igy kénytelen vagy más hasonló ilyen falvakkal együtt egy nagyobb falusi egységet alakítani, vagy csatlakozni más teljes faluhoz, vagy éppen városhoz. Részfalvaknak nevezhetjük az ilyen önállásra képtelen kis településeket, s az összes települési és gazdasági értelemben vett kisfalvak idetartoznak. Mindaddig ilyen a falu; ameddig a helyi önálláshoz szükséges kiegészülését helyben meg nem tudja teremteni. Tehát ameddig nincs temploma, tanítója, kereskedője, iparosa és saját igazgatási szerve. Gyakorlatilag ilyen egy falu ameddig kisközség, s csak több hasonlóval együtt egy igazgatási egység. Ha azonban mindene meg van már egy falunak, csak éppen igazgatási önállósága hiányzik még, társadalmi szempontból már bízvást teljes falunak nevezhetjük. Statisztikailag pedig körülbelül az 1.000 lakos körül van az a határ, ahol már teljessé válhat a falu.
A valahai allodiális és urbariális falu különbsége ma is jellegzetes különbséget jelent a paraszt kisfalvak és az uradalmi falvak között. Az uradalmi majorok ugyanis semmiesetre sem igazi és teljes falvak. Nem is szokták falunak tekinteni őket. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a nagyobb majorok és uradalmi puszták mind 2-300 lakost szoros szomszédságában együttartó olyan mezőgazdasági telepek, amelyek ugyan különös szervezetűek, de bennük is egy szűk körön belül osztódnak a termelés és a fogyasztás funkciói, akkor ezeket is faluknak kell tekintenünk. Bizonyos azonban, hogy különös falvak. Egy gazdaságnak az alkalmazottai, s lakásuk is a közösen szolgált gazdaság szempontjai szerint épül, s mindezen felül egy major magában véve sohasem község, illetve csak nagyritkán, hanem mindig egy másik faluhoz csatlakozva alkot községet. Éppen itt kell azonban észrevenni a hasonlóságot a kis parasztfalu és az uradalmi puszta közt. Egyik sem teljes falu, mert mindakettő kiegészülésre szorul, tehát körülbelül egyenrangú területi egységek. Lényeges különbségként csak az marad fönn, hogy a parasztok kisfalva több kisgazdaságnak az egységeiből tevődik össze, tehát köztük közösségi viszonyok állanak fönn, viszont az uradalmi puszta egy gazdaság, s ez a puszta összes lakosai között, mint egy birtok alkalmazottai közt magánviszonyokat teremt. Akármelyik oldalon elképzelhető azonban olyan változás, amely egyszeriben megszüntethetné ezt a különbséget is. Ha egyszer egy kisfalu parasztjainak eszébe jutna, hogy gazdaságaikkal közös szövetkezeti üzemben egyesüljenek, akkor már olyan is lenne kis falujuk, mint a major. Vagy a másik oldalon. Ha egyszer valamilyen gazdaságpolitikai beavatkozásnak eszébe jutna, hogy a majorokat a benne élők külön kis gazdaságaivá alakítsa, már olyan is lenne a major, mint egy kis parasztfalu. De ha ilyen változás egyik oldalon sem következik be, akkor sincs elég ok arra, hogy hasonlóan együttélő kis csoportokat, amelyek a tájban is hasonló egységet alkotnak ne nevezzük egyformán falunak. Az viszont igaz, hogy az uradalmi major is különös falu, de hiszen a kis parasztfalu is különös falu, s különösségük abban egyezik, hogy egyik sem teljes és önálló életű falu.
Ha pedig így falunak tekintjük az uradalmi majorokat, akkor a társadalmi szempontból vett kisfalvak két jellegzetesen különböző fajtája áll előttünk: a parasztfalu és az uradalmi falu.
Teljes falvaknak tekinthetők ellenben társadalmilag az olyan települések, amelyek egy kezdetleges és szükségszerű önellátásnak a berendezését már meg tudják teremteni, s amelyek igazgatásilag is önállóak, tehát nagyközségek. Ilyenek azok a falvak, amelyek településileg már külön beltelek alapján tömörültek és gazdaságilag osztottak annyiban, hogy termőterületük, mint külső telek elvált a belsőségtől. Az ilyen falvak legnagyobbrésze parasztfalu, tehát úgy mezőgazdasági lakosságú, hogy egyúttal paraszt is. Azt jelenti ez, hogy az urbariális jobbágyfalu hagyományait még nagymértékben megtartotta ez a társadalmi csoport. Az ilyenekkel szemben polgári falunak nevezhetjük azokat, amelyek vagy nem mezőgazdasági termelést folytatnak, vagy ha ilyet folytatnak is, ezt nem parasztmódra, hanem a polgári társadalom elvei szerint teszik.
A teljes falu ugyan már soktekintetben autonóm társadalmi csoport, azonban még sem teljessége, sem önállósága nem több annál, hogy éppencsak megvan. Oka ennek, hogy szervezete még mindig nagyon egyszerű, s lényegében nem más, mint sok hasonló egységnek egyszerű agglomerálódása. Éppenezért társadalmilag is megvan a határa az ilyen falu kiterjedésének, s ezen csak akkor növekedhet túl, ha valamilyen különleges szerveződést fejleszt ki belső rendjében. Ilyen különleges szervezetforma az agrárfalvakban a kert és a tanyarendszer. Mindkettő széttágítja a falu határát, s elég összetett szerveződést alakít ki. Ipari, vagy bányász falvakban, s városokhoz közeleső falvakban pedig olyan szerveződés léphet föl, hogy a termelőtelepek külön csoportosulnak, s a benne dolgozók lakótelepe ismét külön. A város mellett pedig úgy fest az ilyen szerveződés, hogy a termelőtelep, szóval a munkahely benn van a városban, viszont a falu bizonyos mezőgazdasági termelést is folytató lakóteleppé alakul. Akármelyik ilyen szervezetforma alkalmas arra, hogy a falu a szokott arányoknál sokkal nagyobbra megnövekedjék, s szervezete más tekintetben is szövevényesebbé váljék, egészen addig, amíg vagy város nem lesz belőle, vagy hozzá nem kapcsolódik a szomszédos városhoz.
Mindezek a falutípusok sokféle változatban föllelhetők minden tájon, ahol csak falu van. A Kárpátok medencéje avval dicsekedhet, hogy teljes együttesben jelen vannak itt e különböző falvak, s különösen a nagyobbarányú és különlegesen szervezett falvak vannak olyan változatosságban, amilyenek sehol másutt Európában nem találhatók. Minálunk nemcsak kivételesen van egy-egy a különlegesebb típusokból, hanem kiterjedt vidékeket ül meg mindenfajta falutípus. Éppenezért a falukutatásnak valóságos laboratóriuma földünk, s akár egymás mellett vizsgálhatunk mindenféle falutípust. Legtöbb, nem számra, de népessége arányában a teljes parasztfalu, amit éppenezért a szabályszerű falunak tekinthetünk, nagyon sok van apró parasztfalu és hasonlóképpen uradalmi falu, de ezenkívül vannak mindenféle polgári falvaink: városokhoz közel és fővonalak mentén polgárosodott mezőgazda falvak, az ország iparvidékein bányász és iparos falvak, a főváros körül pedig egész övezetben ülnek az olyan lakófalvak, amelyek nem váltak még a főváros városrészévé, azonban a falu lakossága már fővárosi üzemekben dolgozik. Arra is számtalan példánk van, hogy egy-egy falu hogyan válik várossá. Akár úgy, hogy szerveződésénél fogva maga várossá fejlődik, akár úgy, hogy betagolódás révén már meglévő városnak lesz külső városrészévé.