Ha kimondják ezt a szót: falu, kisebb-nagyobb árnyalati eltéréssel az egész civilizált világon ugyanaz a kép idéződik föl. A tájba beépült kis település, a környezethez igazodó utcákkal, házakkal, s benne mezőgazdák élnek színes és küzdelmes életet távol vagy legalább is elkülönülve a városok életétől.
Általános érvénnyel ez a falu, és ha egyes tudományok a maguk szempontjából osztályozzák is a különböző falvakat, végeredményben nem bontják meg a falu közönségesen látott egységét. Ugyanazt a falut vélik megtalálni mindenkor és minden táj településében, sőt ilyennek látják a civilizáció hajnalán keletkezett apró ősszállásokat is.
Ilyen a falu szemlélete nálunk is. Közvélekedés és tudomány egyformán ezt az általános érvényre emelt különös faluképet látja maga előtt, s a mi falvainkon legföljebb annyi különöset vesz észre, hogy színes viseletű és sajátságos erkölcsű parasztok laknak ezekben a falvakban. S ha politikai szándékkal vagy óhajtással néznek a falu felé, akkor benne vagy a magyar őserő gazdagon hajtó törzsökét látják, s tőle várják a városok válságba jutott életének a megváltását, vagy gondozásra és istápolásra szoruló gyermeki népet, amely várja is a város megmentő gondoskodását.
A falusi élet nyugtalanító jelei nyomán világszerte föltámadt falusi és vidéki társadalmi kutatások aztán alaposan megkorrigálták ezt a jámbor falu-elképzelést. Különösen nálunk volt gyökeres és kíméletlen ez a revízió, úgyannyira, hogy a falukutatás eredményei valósággal összetörték a szépen megalkotott és megnyugtató faluképet.
Kiderült mindenekelőtt, hogy a falvakban nem idilli megelégedettség és békesség honol, hanem különös elégedetlenség, »néma forradalom«, s még a jobban élők között is betegség, tudatlanság és egy falura süllyedt álkultúra torz művei uralkodnak. Kiderült, hogy a falu nem is annyira mezőgazdáknak, mint inkább földteleneknek a hazája, s a faluba képzelt gazdag önellátás helyén a szegénység semmiből gazdálkodó nélkülözése, vagy a módosabbak zsíros, de kietlen jóléte tenyészik. Kiderült, hogy a faluban nem is ékes parasztok élnek, hanem vádlóan keserű indulatú emberek, akik sóvárgón néznek a városok felé és inkább menekülnek el a faluból, mintsem továbbra is falusi parasztok maradjanak. Az is kiderült, hogy a falu nem természeti világ, ahol erős és hősiesen kemény emberek élnek a természettel való állandó, de győzelmes harcban, hanem a társadalom elleplezett küzdőtere, ahol alázatos és a harcot már-már föladó emberek tűrik a természeti és a társadalmi erők uralkodását.
Sommásan az derült ki, hogy a falu valóságos arca nemcsak eltérő attól, amit közönségesen emlegetnek, hanem nagyon sok ponton éppen az ellenkezője annak. Ide jutván, el nem kerülhető a kérdés, hogy miféle jelenséggel állunk itt szemben. A falu örök és megváltozhatatlan formája, különféle történeti és társadalmi okok miatt úgy romlott-e meg, hogy a mai állapot következett be, tehát mentő beavatkozással még vissza lehet állítani az egészségét, vagy maga a falu, mint életkeret került olyan válságba, amiből csak egészen másfajta társadalmi formák húzhatják ki? Tehát beteg-e a falu, vagy vége annak a falunak, amely oly sok századon keresztül minden körülmények között élni tudott?
A falukutatás két fölismerése – s ez a fölismerés minden tájon egyértelmű – az nevezetesen, hogy a falusi születések száma olyan megdöbbentő mértékben visszaesett, hogy az már nyilvánvalóan az élet megtagadásának a jele, s hogy a városbaözönlés olyan méreteket ölt, ami már másnak, mint a falu megtagadásának és elhagyásának nem tekinthető, amellett bizonyít, hogy a falu nemcsak beteg, hanem már-már pusztulásnak is indult. Más jelek viszont amellett bizonyítanak, hogy a falu életképes társadalmi terület még, hiszen mindenütt, ahol újabb életföltételeket kapott, fejlődésre és virágzásra képes élet virul még keretei között.
Reménytelen lenne a kérdés, ha összehasonlításra csak egyértelmű jelenségek állanának rendelkezésre. Ha mindig csak ugyanolyan társadalmi rendszerbe beilleszkedő, s városhoz ugyanúgy viszonyuló mezőgazda falvakat hasonlíthatnánk csak össze, soha nem sikerülne meggyőző bizonyítékot találni arra, hogy a falu magában véve életképes, vagy kihaló társadalmi forma-e. Ilyen vizsgálódással legföljebb ha egy-egy különös okra mutathatunk rá, ami életképessé tudja tenni a falut, s másokra, amelyek elpusztulását és kihűlését siettetik.
A magyar falukutatás előtt azonban egészen másfajta tájékozódási lehetőségek állanak. A magyar társadalom már legáltalánosabban sem olyan, mint a nyugatiak. Nálunk nem következett be a rendi-feudalista társadalomrendszernek a teljes fölszámolása, s különösen falvaink azok, amelyek nagyjában ma is rendi viszonyok között élnek. Magyar falukutatásnak tehát módjában áll egy rendies társadalomnak a faluját a polgári társadalmak falujával összehasonlítani, s ebből már sokkal több következhet, mint egyforma rendszerű társadalomba illeszkedő falvak vizsgálatából.
De továbbmenőleg is különös lehetőségeink vannak. A falu a legtöbb ország társadalmában magában foglalja a mezőgazdasági népesség túlnyomó nagy részét, s ami mezőgazdaság a falun kívül van, az is a faluhoz nagyon közeleső magános szállások telepein helyezkedik el. Ezzel szemben a magyar mezőgazdáknak csak a nagyobbik fele él faluban, a kisebbik felük tanyás mezővárosokban települt meg, s ez a települési forma gyökeresen különbözik a falusitól. Módunk van tehát arra, hogy a falusi mezőgazdaságot összehasonlítsuk nem falusi mezőgazdasággal, amiből a falunak mezőgazdaságtól független jellemvonásai világosodhatnak meg.
Még tovább menve. A falvak általában magukban foglalják a parasztság egészét, s a parasztság sorsa és fejlődési lehetőségei szinte azonosak a faluéval, tehát a legtöbb ország társadalmában a falu és a parasztság egymással tökéletesen egybevágó fogalmak. Nálunk ezzel szemben van falusi parasztság és van városi, illetve tanyai parasztság, tehát különös lehetőség nyílik arra hogy a falu és a parasztság viszonyát úgy szemléljük, hogy módunkban áll nem falusi parasztságot is tekintetbe vennünk. Ez a különleges helyzet mind a falunak, mind a parasztságnak a tisztábban látását különös mértékben segíti elő.
Még tovább. Nyugati társadalmakban nemcsak a falu, a parasztság és a mezőgazdasági népesség egyértelműek egymással, hanem mind együtt a vidékkel is nagyjában egyértelműek, tehát a város és a vidék viszonyának a vizsgálatára hiányzanak a különös összehasonlítási lehetőségek. Ezzel szemben minálunk egyfelől a városok nem a mezőgazdaságot és parasztságot kizáró társadalmi csoportok, másfelől pedig a vidék nem egyértelmű a faluval, paraszt és mezőgazdasági csoportokkal, illetve településekkel. Nálunk vannak ipari és bányatelepülések, amelyek faluk, vannak vidékeink, amelyek parasztcsoportok, de nem faluk és nem magános szállások, hanem városhoz tartozó tanyák, s vannak városaink, amelyek a parasztságnak a városai.
Mindezek a különleges viszonyok lehetővé teszik, hogy a magyar falukutatás ne csak a magyar falu viszonyait tárja föl igazi valóságában, hanem általánosságban a faluról is mondhasson olyanokat, amiket semmi más tájnak a falukutatása nem mondhat ki, egyszerűen azért, mert hiányzik hozzá az alkalmas összehasonlítási terület.
Mindazonáltal a magyar falukutatás eddigi munkájának a központi problémája nem a falu exisztenciális vizsgálata volt, aminek során e különös vizsgálati lehetőségek kiaknázhatók lettek volna. Általában társadalomkutatás volt, amely a magyarság és a magyar parasztság életviszonyait kutatta erős politikai érzéssel és szándékkal. E fölfedezőmunka során azonban könyvtárnyi kutatási eredmény került nyilvánosságra, amelyek közül egy rész falvakat világít meg, másik rész az alföldi tanyákat rajzolja meg, harmadik rész az agrárvárosokkal foglalkozik, van továbbá, amely a falunyi nagyságú uradalmi majoroknak, a pusztáknak az életét mutatja be, s van végül olyan, amely a városok és vidékük viszonyát elemzi. Tehát mindazok a különleges magyar települési viszonyok, amelyek a tényekben megvannak, egyúttal a magyar falukutatás irodalmában is szerepelnek, miáltal a különleges szempontú falukutatás kész kutatási eredményekre támaszkodhat, amikor a falu exisztenciális kérdéseit vizsgálja.
A magyar falukutatásnak ilyképpen szinte szükségszerű továbbfejlesztése, nem politikai, hanem társadalomkutatási és részletekbemenő társadalompolitikai területen a falunak általánosabb szempontú vizsgálata, s a falupolitikának részletes megformálása. De míg a falukutatás mozgalma politikai szándékú mozgalom volt és legfőképpen politikai hatást váltott ki, addig a továbbhaladó különleges falukutatás közelebbről tudományos eredményekre vezethet, amely nemcsak a magyar faluról, hanem általában a faluról mondhat lényegbevágót, távolabbra pedig egy országépítő társadalompolitikának szolgáltathat különös értékű adalékokat.