K


Kabdebó Tamás (Thomas, Budapest, 1934. febr. 5.) író, műfordító, irodalomtörténész, könyvtáros. Tanulmányait 1952 és 1956 között a budapesti Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végezte. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. 1957 és 1960 között Cardiffban és Londonban angol és olasz történelmet tanult, 1960-ban doktori fokozatot szerzett. 1961 és 1968 között Londonban, 1980 és 1983 között Manchesterben könyvtártörténeti tanulmányokat folytatott. 1968–69-ben Londonban a University College-ban, 1969–72-ben Guyanában, a georgetown-i egyetemen, 1972–79-ben a londoni politechnikumon könyvtáros. 1979–84-ben a manchesteri egyetemen előadó. 1984-től Írországban, a Dublin melletti Maynooth-ban a St. Patrick's College könyvtárának vezetője. Regényeket, elbeszéléseket, kritikákat írt. Az Új Látóhatárban, Irodalmi Újságban, Katolikus Szemlében, Szivárványban, Nemzetőrben, Bécsi Naplóban, valamint angol nyelvű folyóiratokban publikált. Kiterjedt műfordítói tevékenységet folytatott angol, magyar, walesi nyelven. Részt vett a tervezett angol nyelvű magyar lírai antológia szerkesztési munkáiban.

F. M.: A tribute to Gyula Illyés (ford. szerk. Tábori Pállal, Washington 1968); Érettségi (r. Róma 1971); Kétszívű - Twohearted (v. kétnyelvű, London 1973); Gyula Illyés (v. szerk. ford. London 1971); Magyar Odisszeuszok (elb. Róma 1974); 100 Hungarian Poems (szerk. ford. Manchester 1976); Minden idők (r. München 1979); Diplomat in Exile (tan. Boulder CO 1979); Évelő (elb. Róma 1980); Hungary (bibl. Oxford–Santa-Barbara 1980); Transylvanian Folk Ballads (szerk. ford. Szabó T. Ádámmal, München–Manchester 1982); Az istenek (r. Róma 1983, Budapest 1991); Írország két arca (Budapest 1987); Deus ex machina (műford. Manchester 1988); Tört álmok, ír költők antológiája (szerk. Budapest 1988); The Hungarian-Irish "Parallel" and Arthur Grifflth's use of his sources (tan. Maynooth 1988); Blackwell küldetése (tan. Budapest 1990); Szoros élet ez vagy laza? (vál. elb. uo. 1990); Letters from Transylvania (v. Dublin 1991); Amonnan: kis-epikák (Debrecen 1991).


Kaczér Illés (Szatmár, 1887. okt. 12. – Tel-Aviv, 1980. márc. 20.) író, újságíró. Erdélyi, felvidéki és budapesti lapoknak dolgozott. Első könyve, egy verses vígjáték, 1909-ben jelent meg Szatmárban. Az elkövetkező két évtizedben Romániában, Csehszlovákiában, Magyarországon, Ausztriában és Németországban több regénye, elbeszélése és színdarabja jelent meg. A Felvidéken, Erdélyben, Budapesten élt. 1938-ban Londonba költözött, ahol filmíróként és dramaturgként Korda Sándor vállalatánál dolgozott. Később Izraelben telepedett le, Tel-Aviv egyik elővárosában, Ramat-Ganban lakott. A Hatikva munkatársa volt.

F. M.: Fear not my servant Jacob (r. London 1947, magyarul: Ne félj szolgám Jákob, Tel-Aviv 1953, héberül, spanyolul is); The siege of Jericho (r. London 1949, New York 1953, magyarul: Jericho ostroma, Tel-Aviv 1954, héberül: 1972); Három a csillag I-II (r. II. köt. alcíme: Kossuth Zsidaja, Tel-Aviv 1955-1956); Az álomtelepes (r. uo. 1967).


Káldor Miklós (Nicholas, Budapest, 1908. máj. 12. – Cambridge, 1986. szept. 30.) közgazdász. Tanulmányait Budapesten és Londonban végezte. 1932 és 1937 között a London School of Economics előadója, majd docense. 1946-ban részt vett a magyar stabilizálási program előkészítésében. 1947–49-ben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában a kutatási és tervezési osztály igazgatója. 1949-től a cambridge-i egyetemen, mint előadó, docens, majd tanár politikai közgazdaságtant tanít. 1950-től 1955-ig a nyereség- és jövedelemadózási királyi bizottság tagja. 1956 és 1976 között Indiában, Ceylonban, Mexicóban, Ghánában, Törökországban, Ausztráliában, Iránban, Venezuelában pénzügyi tanácsadó. 1964–68-ban, majd 1974–76-ban a brit munkáspárti pénzügyminiszter szaktanácsadója. 1966 és 1975 között ismét tanított Cambridge-ben. Gazdasági elosztási, növekedési, adózási politikával és jóléti problémákkal foglalkozott. A királynő 1974-ben főrenddé nevezte ki, a Baron of Newnham címet kapta. 1979-től a MTA t. tagja.

F. M.: An expediture tax (1955); Essays on economic stability and growth (Glencoe IL 1960); Essays on value and distribution (uo. 1960); Collected economic essays I-VIII. (Chicago 1963–80); Essays on Economic Policy I-II (1964); Causes of the Slow Rate of Growth of the United Kingdom (1971); Further Essays on Applied Economics (1978); The scourge of monetarism (1982); The economic consequences of Mrs. Thatcher (1983); Economics without equilibrium (1985).


Kaliforniai Magyar Írók Köre. 1971-ben alakult a Californiai Magyarság szerkesztőségében, főleg a Kaliforniában és Amerikában élő magyar írók művei kiadásának előmozdítására, irodalmi estek és előadások rendezésére. A Kör tagjai műveinek rendszeres publikálására a Californiai Magyarság "Napnyugat" címmel és Zas Lóránt szerkesztésében irodalmi mellékletet indított.


Kállay Kristóf Ervin (Budapest, 1920. nov. 9. – Teresopolis, Brazília, 1990. jan. 22.) diplomata, újságíró. A budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. Tanulmányait franciaországi, németországi és angliai egyetemeken egészítette ki. 1940 és 1943 között Magyarország műkorcsolyázó bajnoka volt. 1942-ben külügyi szolgálatba lépett. 1946-tól diplomáciai feladatokat látott el. Mint a stockholmi követség ügyvivője 1948-ban disszidált. Brazíliában telepedett le. Rio de Janeiroban vállalati tisztviselő lett, közben brazil és magyar lapoknak írt cikkeket. Több évtizeden át a Jornal do Brasil külpolitikai levelezője volt, főleg magyar problémákról tájékoztatva a brazíliai olvasókat. Magyar történeti és politikai írásai megjelentek a többi között az Új Látóhatárban, a Délamerikai Magyarságban, a kanadai Magyarságban, az Új Világban. Részt vett az emigráns politikai életben is.


Kanadai Magyar Írók Szövetsége (Canadian Hungarian Authors Association). 1968 nyarán alakult Miska János kezdeményezésére az Ottawa közelében fekvő Aylmer községben. Az alapításban Miskán kívül részt vett Kiss Ödön, Németh Ernő és Schwilgin Frigyes. Neve kezdetben Kanadai Magyar Írók Köre volt. Később lett Szövetség. Tagjainak száma harminc-negyven között mozgott. Élén először Miska János állott, őt Juhász József, majd Kasza-Marton Lajos követte. 1969 és 1988 között tíz irodalmi antológiát jelentetett meg. Egyéni köteteket és angol nyelvű könyveket is kiadott.


Kanadai Magyar Kultúrközpont (Hungarian Canadian Cultural Centre). Torontóban alakult 1974-ben. Irányítja a torontói Magyar Ház kulturális és társadalmi tevékenységét, gondoskodik annak fenntartásáról. Egyéni és társasági tagjai vannak. A Magyar Ház helyet ad kanadai magyar szervezetek tevékenységének is. Ezek rendszeresen tartanak összejöveteleket, rendeznek előadásokat és ünnepségeket. Kiadja a Krónika című havi lapot. Elnökei közé tartozott Endes László és Nagy György. 1989-től Csekő Miklós az elnök.


Kanadai Magyar Kutató Intézet (The Hungarian Research Institute of Canada). 1985 novemberében alakult a Torontói Egyetem kebelében a magyarságtudományi tanulmányok előmozdítására. Az egyetem társintézeteként működik. Létrejöttét a Rákóczi Alapítvány, a Széchenyi Társaság és az egyetem tette lehetővé.


Kanadai Magyarság l. Magyarság


Kannás Alajos (Kiskunhalas, 1926. júl. 21.) költő, pszichológus. A budapesti Tudományegyetemen esztétikát és európai irodalmat tanult. 1948 októberében elmenekült Magyarországról. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 1954-ig New Yorkban élt. Utána Párizsban és Bécsben pszichológiai tanulmányokat folytatott. 1960-ban a bécsi Tudományegyetemen doktorált. Visszatérve az Egyesült Államokba, Los Angelesben telepedett le, a panomai állami kórház pszichológusa lett. Versei és prózai írásai a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, a Szivárványban, a bécsi Magyar Híradóban és más emigráns lapokban jelentek meg. Angol nyelvű pszichológiai tanulmányai amerikai szakfolyóiratokban láttak napvilágot.

F. M.: Kormos kövek (v. Róma 1957, München 1988); Kettős alakban (v. München 1958); Bécsi képeskönyv (v. Bécs 1963); Miért is félnél? (v. München 1963).


Kaplony Péter (Budapest, 1933. jún. 15.) egyiptológus. Magyarországról az 56-os forradalom után menekült el. Zürichben telepedett le. Ott fejezte be tanulmányait. 1970-től a zürichi Tudományegyetemen egyiptológiát és asszirológiát tanít. 1975 tavaszán megalapította és megszűnéséig vezette a Kirchgassei Kört.

F. M.: Die Rollsiegel des Alten Reiches (Bruxelles 1977).


Karády Viktor (Budapest, 1936. dec. 16.) szociológus. A budapesti Tudományegyetem magyar-angol szakán tanult. 1956 december végén elmenekült Magyarországról. Bécsben, majd 1958 őszétől Párizsban folytatta egyetemi tanulmányait. A Keleti Nyelvek Főiskoláján oroszt, a Sorbonne-on angolt és szociológiát tanult. 1965-ben angolból, szociológiából és demográfiából szerzett diplomát. 1964-től 1968-ig Raymond Áron asszisztense a Francia Nemzeti Kutatási Központban (CNRS). Utána önálló kutató, majd 1983-tól kutatási igazgató. Fő érdeklődési területei: a francia szociológia története, a francia egyetemi rendszer történelmi szociológiája, valamint a magyar középosztály társadalomtörténete. Tanulmányokat publikál francia, német, angol, amerikai, magyar folyóiratokban, valamint tanulmánykötetekben. Klasszikus francia szerzők forráskiadásait szerkesztette.

F. M.: A Social and Economic History of Central European Jewry (tangy. szerk. Yehuda Donnal, New Brunswick–London 1989); Sozialstruktur und Bildungswesen in Mitteleuropa (tangy. szerk. Wolfgang Mitterrel, Köln–Wien 1990).


Kárász Artúr (Kolozsvár, 1907. dec. 13. – Párizs, 1992. január 16.) közgazdász. A budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. Utána Párizsban tanult. 1931-től a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője. Onnan 1944-ben a nyilasok eltávolították. Bekapcsolódott a Nemzetközi Vöröskeresztnek a zsidó üldözöttek érdekében folytatott munkájába. 1945–46-ban a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Részt vett a béketárgyalás gazdasági előkészítésében. 1947–48-ban a budapesti közgazdasági karon a jegybankpolitika tanára. 1948 nyarán emigrált. Amerikában telepedett le és New Yorkban az Új Társadalomtudományi Főiskola előadója lett. 1949 és 1952 között a chicagói De Paul Egyetemen a pénzügypolitika tanára, 1952-től 1956-ig az ENSZ megbízásából a bolíviai kormány pénzügyi tanácsadója. 1956 és 1974 között a Világbank tisztviselője Washingtonban, képviselője Bangkokban, az európai iroda főtisztviselője, majd 1968-tól Párizsban az európai iroda igazgatója. 1974-től 1983-ig magánbank és magánvállalati vezető. Pénzügyi és gazdasági szaktanulmányokat írt. Magyarul az Új Látóhatárban és az Irodalmi Újságban publikált.

F. M.: 80 év a föld körül (eml. Budapest 1990).


Karátson Endre (André, Budapest, 1933. szept. 28.) író, irodalomtörténész. A budapesti Idegen Nyelvek Főiskoláján 1954-ben szerzett diplomát, majd az Új Magyar Könyvkiadó lektora volt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült, Franciaországban telepedett le. 1959-ben az École Normal Superieure irodalomszakát francia tanári oklevéllel fejezte be. Doktori értekezését 1969-ben védte meg a Sorbonne-on. 1961–69-ben a Francia Nemzeti Kutatási Központ munkatársa. 1969–73-ban az összehasonlító irodalomtudomány tanára a Clermond-Ferrand-i, 1973-tól a Lille-i egyetemen. Magyarul elbeszéléseket (némelyeket Székely Boldizsár néven), esszéket és tanulmányokat, franciául irodalmi tanulmányokat ír. Írásai a többi között a következő folyóiratokban jelentek meg: Irodalmi Újság, Új Látóhatár, Magyar Műhely, Szivárvány.

F. M.: Lelkigyakorlat (elb. Párizs 1967); Le symbolisme en Hongrie (uo. 1969); Edgar Allan Poe et le groupe des écrivains du "Nyugat" en Hongrie (uo. 1971); Színhelyek (elb. London 1980); Déraciment et litterature (esszé, Jean Bessiére-rel, Lille 1982); Belső tilalomfák, Tanulmányok a társadalmi öncenzúráról (szerk. Neményi Ninonnal, 1982); Változás és állandóság, Tanulmányok a magyar polgári társadalomról (szerk. Várdy Péterrel, 1989); Schopenhauer et la création littéraire en Europe (Anne Henry-vel és Philippe Chardinelle-lel, 1989).


Kardos Talbot Béla (Kismarton, 1902. márc. 1. – Washington, 1974. ápr. 30.) közgazdász, író, könyvtáros. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán, majd a Tudományegyetem bölcsészeti karán 1927-ben, illetve 1929-ben doktori oklevelet szerzett. 1927-től 1935-ig a Magyar Szociográfiai Intézet munkatársa, 1935–38-ban a Népszövetség pénzügyi megbízottja, Royall Tyler titkára. 1938-tól 1941-ig a Magyar Mezőgazdasági Kamara, 1941-től 1947-ig a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselője (utolsó rangja: min. o. tanácsos). 1947-ben az Egyesült Nemzetek élelmezési és mezőgazdasági szervezetének (FAO) alkalmazottja Washingtonban. 1950 és 1955 között a Kongresszusi Könyvtár munkatársa. 1955 és 1972 között az Amerika Hangja rádióállomásnak dolgozott. Számos amerikai magyar tudományos és politikai szervezet tisztségviselője volt. A Studies for a New Central Europe című folyóirat washingtoni szerkesztőjeként több különszámot állított össze. Angol és magyar nyelvű tanulmányokat írt irodalmi témákról és a federalizmus problémájáról. Az Új Magyar Út munkatársa és szerkesztőségi tagja volt. Ő szerkesztette a Szabó Dezső Emlékbizottság által 1959-ben kiadott az íróra emlékező könyvecskét.


Kármán Tódor (Theodore von, Budapest, 1881. máj. 11. – Aachen, 1963. máj. 7.) fizikus, gépészmérnök. A budapesti Műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett, majd 1912-től Aachenben tanított, megszervezte az Aerodinamikai Kutató Intézetet. Az első világháború alatt tüzértiszt volt. Ebben az időben kezdett foglalkozni a helikopterépítés elméletével. Tudományos dolgozatokban tisztázta az aerodinamika több kérdését. 1919-ben visszatért Aachenbe és folytatta egyetemi tanári tevékenységét. 1930-ban elhagyta Németországot és átvette a Los Angeles melletti Pasadenában, a California Institute of Technology kebelében működő Aerodinamikai Laboratórium igazgatását. A negyvenes években részt vett az amerikai rakétafejlesztési programban. Kutatásai középpontjában az aerodinamika és a rakétatechnika állott. Könyvei és tanulmányai az angolon kívül más nyelveken is megjelentek. 1963-ban Kennedy elnöktől elsőként kapta meg a legjelentősebb amerikai tudományos kitüntetést, a National Medal of Science-et.

F. M.: Aerodynamics: Selected Topics in the Light of Their Historical Development (1954, németül: Aerodynamik, 1956); Collected Works of Th. v. K. I-IV (New York 1956); Matematikai módszerek műszaki feladatok megoldására (Budapest 1963); The Wind and Beyond (önéletr. Boston 1967, németül: Die Wirbelstrasse, 1967); Mein Leben für die Luftfahrt (önéletr. 1968).


Kárpát Könyvkiadó (Editorial Kárpát). Buenos Airesben alapította 1950-ben Kótai Zoltán katolikus pap. Klasszikus írók és élő szerzők műveit jelentette meg. 1951-ben indította meg Magyar Remekírók című sorozatát. Kótai Zoltán 1959-ben Clevelandbe telepítette át a vállalatot. A kiadó gondozásában jelent meg 1957 végétől Buenos Airesben, majd 1959-től Clevelandben a Kárpát című "szépirodalmi, képes családi folyóirat", amelyet szintén Kótai Zoltán szerkesztett. Rendszertelenül és kihagyásokkal 1971-ig működött.


Kaslik Péter (Bóka jugoszlávia, 1939. szept. 8.) kritikus, novellaíró. Jogi tanulmányait a belgrádi egyetemen végezte, majd Jugoszláviában jogászként dolgozott. 1966-ban Kanadába vándorolt ki. 1970 óta Torontóban középiskolai tanár. Jugoszláviában az Új Symposion munkatársa volt. Jelenleg a chicagói Szivárvány könyvrovatát szerkeszti. Elbeszéléseket, esszéket, tanulmányokat, kritikákat ír.

F. M.: A ZEN... ki érti? (Chicago 1983).


Kassai György (Budapest, 1922. dec. 21.) nyelvész, műfordító. 1939 és 1949 között Franciaországban élt, itt végezte középiskolái és egyetemi tanulmányai egy részét. 1949-ben visszatért Budapestre, ahol az Idegen Nyelvek Főiskoláján tanított, majd a Corvina kiadó számára fordított. 1962-ben ismét Franciaországba távozott. Nyelvészeti tanulmányokat folytatott, 1974-ben a Sorbonne-on összehasonlító stilisztikából doktorált. 1967 óta a Francia Nemzeti Kutatási Központ tudományos munkatársa. 1970 óta a párizsi egyetem megbízott előadója. Nyelvészeti és irodalmi tanulmányai francia tudományos folyóiratokban, az Új Látóhatárban, a Magyar Műhelyben és az Irodalmi Újságban jelentek meg. Több tanulmánykötetben publikált. Magyarból, németből és spanyolból fordít. Az újabbkori magyar irodalom több jelentős alkotását ültette át franciára. 1991-ben a francia Société des Gens des Lettres és a Magyar PEN Club által alapított díjat, majd Füst Milán-díjat kapott.


Kassák-díj. A párizsi Magyar Műhely által alapított irodalmi díj. Először 1972 nyarán osztották ki. Évenként adományozzák egy zsűri döntése alapján. A díjjal kötet megjelentetése, párizsi ösztöndíj, műalkotás adományozása járt. Nyertesei: 1971 (kiosztva 1972): Bakucz József költő, Szentjóby Tamás költő; 1972: Jovánovics György szobrász, Oravecz Imre költő; 1973: Philippe Dôme francia műfordító; 1974: Erdély Miklós író, Tandori Dezső költő; 1975: Haraszty István szobrász; 1976: Nagy Károly szociológus; 1977: Beke László művészettörténész; 1978: Bujdosó Alpár író; 1979: budapesti Új Zenei Stúdió; 1980: Sipos Gyula (Albert Pál) kritikus; 1981: Molnár Gergely író; 1982: Hegyi Lóránd művészettörténész; 1983: Baránszky László költő, Galantai György képzőművész; 1984: Molnár Miklós (Kőszeg) író, Székely Ákos író; 1985: Megyik János szobrász; 1986: Szkárosi Endre író; 1987: Petőcz András író; 1988: Maurer Dóra képzőművész; 1989: Szombathy Bálint író; 1990: Cselényi László költő; 1991: Ladik Katalin költő.


Kasza-Marton Lajos (Salgótarján, 1939.) költő. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Kanadában telepedett le. Erdészként, vállalkozóként, gépkocsivezetőként dolgozott. Verseit amerikai magyar folyóiratok, lapok, antológiák közölték. A Kanadai Magyar Írók Szövetségének egyik vezetője. A Toronto melletti Pickeringben lakik.

F. M.: Ostor és vallomás (v. Toronto 1988).


Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom (KMÉM). Az 1920-ban alapított nemzetközi Pax Romana mozgalom magyar tagszervezete. Mai nevét 1987-ben kapta. Előtte Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalomnak (KMEM) nevezték. Ennek elődjei a Münchenben 1947-ben alakult Magyar Katolikus Diákok Szövetsége, majd a Katolikus Magyar Diákszövetség volt. 1959-ben már KMEM-ként és Pax Romana-ként működött. Első kongresszusát 1959 márciusában tartotta és azóta minden év tavaszán különböző országokban összegyűlnek a Mozgalom tagjai és vendégei. Egyik rendezője az Ökumenikus Találkozóknak. Elnökei voltak: Horváth Árpád, Bejczy Antal (1964–67), Targonski I. György (1968–77), Cserháti Lajos (1977–79), Crouy-Chanel Imre (1979–83), Beliczey István (1983–85), Skultéty Csaba (1985–90), Galambos Gyula (1990-). Az egyházi tanácsadó 1966 óta Békés Gellért. A szervezet központja Münchenben működik, az adminisztrációt mint társelnök, majd főtitkár 1965 és 1983 között Kalniczky György, mint főtitkár 1983-tól 1987-ig Czupy József vezette. 1987-től Németh János a főtitkár. Megjelentet könyveket és rendszeresen kiad mozgalmi tájékoztatót. Jelentősebb helyi szervezetei működtek és működnek Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Ausztriában, Hollandiában.


Katolikus Magyarok Vasárnapja (Catholic Hungarian's Sunday). Clevelandben Böhm Károly plébános által 1894-ben alapított hetilap. 1941 szeptemberében az erdélyi ferencesek vették át a lapot, amely 1958 februárjától az Ohio állambeli Youngstownban jelenik meg. Kiadó-főszerkesztői ferences szerzetesek. Sorrendben: Kulka Tarzicius, Bíró Benedek, Takács Gábor, Dengl Miklós. A lapot 1951-től Eszterhás István, 1977-től Dunai Ákos szerkesztette, 1985 nyarától Magyarországról akkor érkezett két ferences szerzetes, Kiss Barnabás és Ligeti Angelus szerkeszti. Rendszeresen kiad könyveket is. Köztük különböző címekkel (Históriás Kalendárium, Életjel, Magyar Kéve, Halkuló harangok, Az idő rostája) a KMV évkönyveit.


Katolikus Szemle. 1949 június-novemberi keltezéssel az év nyarán indult el a Külföldi Magyar Katolikus Akció támogatásával. A kezdeményezés Mihalovics Zsigmond prelátus, Apor Gábor volt vatikáni követ és más római magyarok nevéhez fűződik. Címét az 1873-ban Budapesten a Szent István Társulat gondozásában elindított és 1944-ben megszűnt katolikus folyóirattól vette. Első két száma sokszorosított formában jelent meg. Juhász Vilmos szerkesztette, Hlatky Endre, Horányi Tibor, Kovrig Béla segítségével. A "keresztény világnézeti és kulturális folyóirat" szerkesztője Juhász Vilmos kivándorlása után Békés Gellért lett, akinek az irányításával a kezdetben erősen vallásos és teológiai érdeklődésű orgánum gazdag irodalmi, történelem- és társadalomtudományi anyagokkal bővült. Élénken foglalkozott a nemzetiségi és kisebbségi kérdésekkel. Különös érdeklődéssel kísérte a magyarországi egyházpolitikai problémákat. Felelős szerkesztője (aki az olasz hatóságok előtt képviselte) 1959 és 1986 között Luigi Leoncini egyetemi tanár volt, 1987 után Andrea Danilano újságíró töltötte be ezt a tisztséget. A rendszeres munkatársak közé tartozott a többi között András Imre, Bogyay Tamás, Csiky Ágnes Mária, Dalos Patrik, Fábián Károly, Fáj Attila, Fráter Szaniszló, Haas György, Hegyi Márton, Horváth Árpád, Kabdebó Tamás, Kovács K. Zoltán, Közi Horváth József, Lőkkös Antal, Nyisztor Zoltán, Pálinkás László, Somogyi B. Gerő, Szabó Ferenc, Cs. Szabó László, Tóth László, Várady Imre, Vásárhelyi Vera. A folyóirat szép számmal adott ki könyveket, főleg tanulmányköteteket. Római megjelenése 1991 végével megszűnt, kiadását a budapesti Szent István Társulat vette át.


Kazár Lajos (Balozsameggyes, Vas vm, 1924.) nyelvész, japánológus. Egyetemi tanulmányait Magyarországon kezdte, majd 1945-ben Nyugatra kerülvén Németországban folytatta. 1949 őszén kivándorolt Ausztráliába, ahol kezdetben gyárakban és saját farmján dolgozott. Az Australian National Universityn, Canberrában orientalisztikát tanult. 1970 és 1974 között az amerikai Indiana Egyetemen japán-urali nyelvhasonlítással foglalkozott. 1980-tól a hamburgi egyetem japán tanszékén végzett kutatómunkát.

F. M.: Japanese-Uralic language comparison, Locating Japanese origins with the help of Samoyed, Finnish, Hungarian, etc, An attempt (Hamburg 1980); Kodzsiki japán történeti krónika 701-ig, Régi történetek feljegyzései (ford. Sydney 1982); Transylvania in pictures (Canberra 1990).


Kecskeméti Pál (Paul, Budapest, 1901. – Washington, 1980. okt.) szociológus, politológus. A budapesti Tudományegyetemen filozófiát tanult. Húszas éveitől kezdődően a Századunk munkatársa volt. Politikailag Jászihoz és a polgári radikalizmushoz állt közel. 1927-ben Berlinbe költözött, 1937-ben Párizsba ment, onnan 1940-ben a németek elől délre menekült. Németországi évei alatt Péter Schmiedt néven politikai elemzéseket írt. Casablancából jutott el az Egyesült Államokba, ahol először a Rand Corporation politikai szakértője volt, majd a Californiai Egyetemen szociológiát tanított. Tudásszociológiával foglalkozott, kiadta Mannheim Károly műveit, könyvet írt az 56-os magyar forradalomról. Cambridge-ben a Harvard Egyetemen is előadott.

F. M.: The unexpected revolution: social forces in the Hungarian uprising (Stanford CA 1961).


Kelemen Pál (Budapest, 1894. ápr. 24.) archeológus, művészettörténész. Tanulmányait Budapesten, Münchenben és Párizsban végezte. 1932-ben az Egyesült Államokba költözött. Különböző egyetemeken régészetet és művészettörténetet tanított. Visszavonulása óta Kaliforniában él. Számos műve jelent meg angolul és más nyelveken művészettörténeti témákról, valamint a latin-amerikai kultúráról.

F. M.: Baroque and Rococo in Latin America (1951); Medieval American Art, Masterpieces of the New World before Columbus (1956); El Greco Revisited I-II (1961, 1962); Art of the Americas: Ancient and Hispanic (1969, magyarul: 1970); Peruvian Colonial Painting (1971); Hussar's Picture Book (eml. 1972); Folk Baroque in Mexico (1974); The Painter in Europe and in Viceregal Spanish America (1976); Vanishing Art of the Americas (1977); Stepchild of the Humanities: Art of the Americas Observed (1979); Colonial Organs of Latin America (1981); Ősi amerikai művészet (Budapest 1981); Is Maya Art Primitive? (1982); Icon and Santo (1983).


Kelemen Viktor (Victor Clement, 1893 – London, 1976. febr. 16.) műfordító, színműíró. A budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, majd ügyvéd lett. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában élt. 1945 előtt drámai játékokat (The Marseillaise, Hiob) és vígjátékokat (The Victory) írt. Angolra fordította Madách "Az ember tragédiájá"-t, Petőfitől "Az apostol"-t, Heine "Téli regé"-jét.


Kelen István (Stephen, Budapest, 1912. márc. 21.) író, újságíró. Fiatal korában neves asztaliteniszező, 1929 és 1937 között többszörös magyar bajnok és világbajnok volt. Újságíróként budapesti lapoknak dolgozott. 1938-ban Ausztráliában telepedett le. A II. vh. alatt az ausztrál hadseregben szolgált. Utána angol nyelvű újságíróként és íróként működött. 1960-tól 1977-ig a Goodyear autógumi művek igazgatója volt. Több regénye jelent meg. 1975 és 1985 között a Sydneyben működő ausztrál PEN Központ elnöke volt.

F. M.: Heed McGlarity (Sydney 1945); Goshu (uo. 1965); Uphill Ali the Way (uo. 1974); I Remember Hiroshima (uo. 1983); Freedom is a Rainbow (uo.).


Kemenes Géfin László (Szombathely, 1937. okt. 16.) költő, kritikus, műfordító. 1956-ban érettségizett. A forradalom után Nyugatra menekült. Kanadába vándorolt ki. A montreali Loyola Egyetemen angol irodalomból tanári oklevelet szerzett. 1979-ben a McGill Egyetemen doktorált. Kipróbált különböző foglalkozásokat, hosszabb utazásokat tett. 1977 óta a Concordia Egyetemen és a Marianopolis Főiskolán 20. századi angol és amerikai irodalmat tanít. Verseket, tanulmányokat, tévéforgatókönyveket, dokumentum kísérőszövegeket ír. Versei és prózai munkái főleg a Magyar Műhelyben, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Szivárványban, az Arkánumban jelentek meg. Ez utóbbinak 1981 és 1988 között társszerkesztője volt.

F. M.: Jégvirág (v. Párizs 1966); Zenith (v. München 1969); Pogány diaszpóra (v. Toronto 1974); Ezra Pound: Cantók (ford. szerk. Párizs 1975); Halálos szójáték, Bevezetés Tűz Tamás költészetébe (Toronto 1976); Fehérlófia (v. uo. 1978, Budapest 1991); Nyugati Magyar Költők Antológiája (szerk. Bern 1980); Fehérlófia második könyve (v. Montreal 1981).


Kemény György (George, Budapest, 1888. szept. 24. – London, 1976. febr.) közgazdász, újságíró. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán doktorált. Újságíró lett, több lap, köztük a Pester Lloyd gazdasági rovatvezetője volt. A budapesti Tudományegyetemen közgazdaságtant tanított. A szociáldemokrata párt gazdasági szakértőjeként 1945-ben pénzügyi államtitkár lett, részt vett az 1946-os pénzügyi stabilizációs program előkészítésében. 1947-ben lemondott. 1948 augusztusában Nagy-Britanniába emigrált és Londonban telepedett le. Angol és magyar nyelvű közgazdasági tanulmányokat írt. 1951 októberétől 1959 szeptemberéig a müncheni Szabad Európa Rádió gazdasági munkatársa volt. Írásai megjelentek a Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban, a Népszavában, valamint angol folyóiratokban.

F. M.: Economic Planning in Hungary 1947-9 (London 1952).


Kemény István (Kaposvár, 1925. aug. 14.) szociológus. Budapesten filozófiát és közgazdaságtant tanult. 1947-ben a Teleki Pál Tudományos Intézetben dolgozott. 1948 és 1957 között középiskolában tanított. 1950-ben diplomát szerzett a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán. 1957 májusában "a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés" miatt elítélték. Két évig volt börtönben. 1959–61-ben szabadfoglalkozású fordító. 1961 és 1969 között az Országos Széchényi Könyvtár alkalmazottja. 1970–73-ban a MTA Szociológiai Kutató Intézete munkatársa, ezután 1976-ig újra szabadfoglalkozású szociológus. Magyarországon több szociológiai munkája jelent meg nyomtatásban. 1977 januárjában emigrált, Párizsban telepedett le. 1978–81-ben a Maison des Sciences de L'Homme, 1983–86-ban az École des Hautes Études en Sciences Sociales munkatársa. Francia és magyar nyelvű tanulmányokat és kritikákat írt. Ez utóbbiak főleg az Irodalmi Újságban, a Magyar Füzetekben, az Új Látóhatárban jelentek meg. 1980-tól tíz éven át a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. Sárközi Mátyással sajtó alá rendezte Bibó István "Összes munkái"-t. 1990 végén visszatért Magyarorszagra. A Szociológiai Intézetben szemináriumvezető, Budapest főpolgármestere mellett szaktanácsadó.

F. M.: Ouvriers Hongrois (Paris 1985); Velük nevelkedett a gép (tan. Budapest 1990).


Kemény Tamás (Tomaso, Budapest, 1940. szept. 17.) költő, irodalomtudós. Gyerekként került 1948-ban Olaszországba. Milanóban végezte 1960–65-ben egyetemi tanulmányait. 1965 és 1977 között a feltrei és a milánói egyetemen tanított. 1978-ban lett a paduai egyetem angol intézetének vezetője, 1984-ben az angol tanszék tanára. Verseket olaszul ír, tudományos kutatásokat angolul végez. Irodalomelméleti munkáiban a romantikus angol költőkkel, a viktoriánus kor prózájával, Dylan Thomas költészetével, szemiotikával foglalkozott.

F. M.: II guanto del sicario (v. 1976, angolul is); La poesia di Dylan Thomas (1976); Corae communica il teatro (1978); II movimento della poesia italiana (társszerk. 1979); Viaggio in Russia di Lewis Carrol (szerk. 1980); Qualità di tempó (v. 1981); La poesia di William Blake (szerk. 1983); Difesa della poesia: W. P. Shelley (szerk. 1986); Recitativi in rosso porpora (v. 1989).


Kende Péter (Pierre, Budapest, 1927. dec. 26.) politológus, szociológus. A budapesti Tudományegyetemen 1946–48-ban történelmet és szociológiát tanult. Húsz éves kora óta politikai újságíróként dolgozott. 1949–54-ben a kommunista Szabad Nép külpolitikai munkatársa volt. 1955 elején Nagy Imre iránti rokonszenve és a pártellenzékben való részvétele miatt elbocsátották. Az 56-os forradalom alatt legális, majd utána illegális lap kiadásában működött közre. A megtorlás elől 1957 elején Nyugatra menekült. Párizsban telepedett le, a Sorbonne-on szociológiát tanult, 1964-ben doktorált. Közben 1959 és 1964 között részt vett a brüsszeli Nagy Imre Intézet és folyóiratai munkájában. A Francia Nemzeti Kutatási Központ munkatársaként közgazdasági és társadalomtudományi témákon dolgozik, jelenleg kutatási igazgató. 1969 óta előadó a Társadalomtudományi Főiskolán. 1978-ban elindította a Magyar Füzetek című folyóiratot és (később) könyvkiadási programját. Magyarul és franciául ír. Magyar írásai megjelentek a Magyar Füzeteken kívül a Szemlében, az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban, valamint tanulmánygyűjteményekben.

F. M.: Logique de l'économie centrálisée (Paris 1964); L'abbondance est-elle possible? (uo. 1971, olaszul, portugálul is); Encyclopédie de la sociologie (szerk. uo. 1974); 1956 Varsovie–Budapest, La deuxième révolution d'Octobre (Krzysztof Pomiannal, uo. 1978); Égalité et inégalités en Europe de l'Est (Zdenek Strmiskaval, uo. 1985); A párizsi toronyból (tan. Budapest 1991).


Kenedi Róbert (Robert C. Kenedy, Budapest, 1926. ápr. 11. – London 1980.) író, költő, művészetkritikus. A budapesti és londoni egyetemen angol nyelvet és irodalmat tanult. A londoni Victoria and Albert Museumban múzeumőr volt. Lírai és elbeszélő műveket írt angol nyelven. Az Art International-ben publikált.

F. M.: The Golden Ass, A Version (r. London 1964); Collected poems (uo. 1972); D'Arcy Kaye's Chapter One (v. uo. 1972).


Kenesei F(ölnagy) László (Szentgotthárd, 1911. – Toronto, 1986. ápr. 15.) szerkesztő. A második vh. végén került Nyugatra. 1949-ben kivándorolt Kanadába, ahol 1951 novemberében elindította a Kanadai Magyarság című hetilapot. Ez kezdetben sokszorosítással készült. Később tért át a nyomtatásra. A munka felőrölte erejét. Betegség miatt 1963 augusztusában beszüntette a torontói lap kiadását és címét átengedte Vörösváry Istvánnak. Elbeszéléseket, cikkeket írt, saját lapján kívül a Kanadai Magyar Újságnak és a Krónikának.

F. M.: Járatlan utakon (r. Toronto 1960).


Kennedy, Tom l. Keresztes Kálmán


Kenneth, Claire (Bárdossy Pálné, szül. Kende Klára, Budapest, 1923. júl. 23.) író. Első két regénye, az 1946-ban Budapesten kiadott "Éjszaka Kairóban" és az 1947-ben megjelent "Randevú Rómában" 1949-ig több kiadást ért el. 1950-ben kitelepítették, Tiszasüly környékén, Kolopban rizsföldeken dolgozott. 1956 decemberében férjével együtt Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le, New Yorkban lakik. Először szőrmeszalonban manöken volt, majd írásaiból élt. Régi és új könyvei több kiadásban láttak napvilágot és a magyaron kívül más nyelveken is megjelentek. Az amerikai magyar sajtóban is publikált.

F. M.: Neonfény a Nílus felett (r. New York 1958, 1975, angolul, hollandul is); Május Manhattanben (r. uo. 1959, 1977, Toronto 1968, Budapest 1990, angolul, portugálul is); Holdfény Hawaiiban (r. New York 1962, 1975, Budapest 1990); Egon naplója (r. New York 1959, 1981); Forgó táncparkett (r. uo. 1969, 1977, Budapest 1990); Éjszaka Kairóban (r. New York 1975, Budapest 1989); Randevú Rómában (r. New York 1975, Budapest 1989); A hermelines hölgy (elb. New York 1975); Szerelemről szó sem volt... (r. uo. 1977); Különös kaland (elb. uo. 1980, Budapest 1990); Vesztett játszma (r. New York 1980); Minden tavasz végetér... (r. uo. 1982, Budapest 1990); Felhők felett (elb. uo. 1985, Budapest 1990); Halálos háromszög (r. New York 1987, Budapest 1990); Panoptikum (r. Budapest 1990); A rubin kereszt (elb. uo. 1990); Kék kanári (elb. uo. 1991).


Kepes György (George, Selyp, Nógrád vm, 1906. okt. 4.) festő, művészettörténeti író. 1924 és 1929 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1930-tól kezdve részben Berlinben, részben Londonban Moholy Nagy munkatársaként kiállításokat rendezett, forgatókönyveket írt, művészeti kutatómunkát végzett. 1937-től az Egyesült Államokban dolgozott. A chicagói Új Bauhaus tevékenységében vett részt, tanfolyamokat tartott, kiállításokat szervezett. 1945-től a Massachusetts Institute of Technology építészeti iskoláján a vizuális tervezés irányítója. 1951-től újból fest, azon kívül faldekorációkat és fényfalakat készít. 1967-től a Center for Advanced Visual Studies igazgatója. Cambridge-ben lakik. Tanulmányai, könyvei angol nyelven jelentek meg. Magyarországon is kiadták több művét.

F. M.: Language of Vision (London 1951, magyarul: A látás nyelve, Budapest 1979); The New Landscape in Art and Science (London 1956, magyarul: A világ új képe a tudományban és művészetben, Budapest 1979); A közösségi művészet felé (uo. 1978).


Képes Magyar Világhíradó (Hungarian World Review). 1971 októberétől a hetvenes évek végéig Clevelandben kiadott havi lap, amely szép számmal jelentetett meg lírai és szépprózai munkákat is. Szerkesztette Füry Lajos és Ewendtné Petres Judit.


Kerecsendi Kiss Márton (Kerecsend, Heves vm, 1917. jún. 28. – Cleveland, 1990. febr. 23.) költő, író. Tanítóképzőt végzett, majd tanító lett. Első verseit a Magyar Csillag és a Zilahy-féle Híd közölte. "A harmincadik" című darabját a Belvárosi Színház mutatta be. Az ebből 1942-ben készült film, valamint az általa írt "Az első" című film országos sikert aratott. A háború végén Ausztriába telepedett át, majd rövid olaszországi tartózkodás után 1947-ben kivándorolt Argentínába. 1948 és 1955 között Vörösváry Istvánnal kiadta és szerkesztette a Magyar Út, valamint utódát, a Magyarok Útja című lapot. 1957-ben Kanadába költözött, ahol ugyancsak Vörösváryval a Magyar Élet című lapot szerkesztette. Később Clevelandben vállalt állást mint városi tisztviselő. Amerikai magyar lapokban publikált verseket és elbeszéléseket.

F. M.: Hetedhétország (mesejáték, Cleveland 1963); Emlékkönyv (elb. uo. 1972); Rőzseparázs (v. Toronto 1976).


Kerényi Károly (Karl, Temesvár, 1897. jan. 15. – Kirchberg bei Zürich, 1973, ápr. 14.) klasszika-filológus, vallástörténész. A budapesti Tudományegyetemen 1919-ben doktorált, latin-görög szakos tanár lett. 1924 és 1934 között szerkesztette az Egyetemi Philológiai Közlönyt. 1932-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1934-től a pécsi egyetemen tanított. 1941 és 1943 között rendes tanár volt Szegeden, ugyanakkor a klasszika-filológia és az ókori történelem magántanára a budapesti egyetemen. Szerkesztette a Sziget című évkönyvet, valamint több könyvsorozatot. 1943-ban Svájcba távozott és Asconában telepedett le. Szoros kapcsolatban állt C. G. Junggal, együtt alapították a róla elnevezett intézetet. A háború után Zürichben a C. G. Jung Intézet kutatómunkáját vezette. Az ókortudomány, a görög mitológia, a vallástörténet nemzetközi szaktekintélye lett. Jelentős publikációs tevékenységet folytatott. Tanári pályafutását Baselben mint a magyar nyelv és irodalom vendégtanára kezdte, 1955–56-ban Bonnban, 1960-ban Oslóban és Rómában, 1961-ben Zürichben, 1964-ben Génuában volt vendégtanár. Több tudományos címet és kitüntetést kapott. Részt vett a magyar emigráció szellemi életében. Előadásokat vállalt és nyugati magyar folyóiratokban – a többi között a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban – publikált. Összegyűjtött művei német nyelven 1966-tól kezdődően Münchenben jelennek meg. 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott.

F. M.: Romandichtung und Mythologie (Thomas Mannal, 1945); Prometheus (1946, Hamburg 1959); Der göttliche Arzt (1948); Die Mythologie der Griechen I-II (Zürich 1951, 1958, magyarul: Görög mitológia, Budapest 1977); Introduction to a science of mythology: the myth of the divine child and the mysteries of Eleusis (C. G. Junggal, London 1951); Stunden in Griechenland (Zürich 1952); Apollon, Studien über antike Religion und Humanität (Düsseldorf 1953); Unwillkürliche Kunstreisen (Zürich 1954); Die Heroen der Griechen (1958); Abenteuer mit Monumenten (Olten 1959); Gespräche in Briefen (Thomas Mannal, Zürich 1960); Die Mysterien von Eleusis (1962); Die Religion der Griechen und Römer (1963); Tessiner Schreibtisch (Stuttgart 1963); Humanistische Seelenforschung (München 1966); Auf Spuren des Mythos (uo. 1967); Tage- und Wanderbücher (uo. 1969); Antike Religionen (uo. 1971); Der höhere Standpunkt. Zum Humanismus des integralen Menschen (uo. 1971); Briefwechsel aus der Nähe (uo. 1972); Zeus und Hera (Leiden 1972); Dionysos (München 1976); Apollon und Niobe (uo. 1980); Pseudo-Anthisthenés, Beszélgetések a szerelemről (Budapest 1983); A halhatatlanság és az Apollón-vallás, Ókortudományi tanulmányok (uo. 1984); Hermész a lélekvezető (uo. 1984); Wege und Weggenossen I-II (München 1985, 1988).


Kerényi Magda (szül: Lukács, Győr, 1914. máj. 27.) Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1937-ben angol-francia művészettörténetből tanári oklevelet szerzett. 1936-tól Kerényi Károly felesége volt. Vele került emigrációba 1943-ban. Irodalmi, művészeti cikkeket és kritikákat írt az Új Látóhatárba, a Katolikus Szemlébe, az Irodalmi Újságba. Kerényi Károly hagyatékát gondozza és Összegyűjtött Művei német kiadását szerkeszti.


Keresztes Kálmán (Tom Kennedy, Szombathely, 1939.) újságíró. Az 56-os forradalom után Ausztriába menekült. Hamarosan Nagy-Britanniába került. Cikkei jelentek meg a Daily Telegraphban. Londonban Tom Kennedyre változtatta nevét. 1967-ben áttelepedett Kanadába, ahol politikai és gazdasági cikkeket ír a többi között a New York Timesnak, a Washington Postnak, az Economistnak, a Financial Timesnak, a Christian Science Monitornak, a torontói Globe and Mailnek. Calgaryben lakik.


Kéri Pál (Budapest, 1882. ápr. 5. – New York, 1961. febr. 8.) újságíró. Budapesti lapok (pl. Az Est) munkatársa volt. Károlyi Mihály hívei közé tartozott. A Nemzeti Tanács tagjaként részt vett az 1918-as októberi forradalomban. Kapcsolatba hozták a Tisza-gyilkossággal, eljárás indult ellene. 1921-ben halálra ítélték, de az ítéletet nem hajtották végre. 1922-ben a Szovjetunió átvette magyar hadifoglyok ellenében. Moszkvába került, de röviddel utána kieszközölte a szovjet fővárosból való távozást. Bécsbe ment, majd mint újságíró Grácban, Pozsonyban, Prágában, Párizsban dolgozott. A II. vh. alatt Hitler elől Spanyolországon és Portugálián át kalandos úton New Yorkba menekült. Cikkei és más írásai jelentek meg Az Emberben és a Látóhatárban.


Kéri Tamás (Budapest, 1926. júl. 17.) rádiószerkesztő. A hatvanas években mint korrektor a Magvető Kiadónál, majd mint szerkesztő a Corvinánál dolgozott. A kommunizmusból kiábrándulva és vele szembefordulva mindinkább ellenzéki pozícióba került és támogatta a megindult ellenzéki mozgalmat 1971-ben amerikai útjáról nem tért vissza Magyarországra. New Yorkban telepedett le és 1978 júniusában a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. New York-i munkahellyel a magyar szerkesztőség tagja.


Kerpely Jenő (Sopron, 1896. jún. 15. – Bécs, 1977. dec. 20.) költő, újságíró, műfordító. Budapesten, Bécsben és New Yorkban jogi tanulmányokat végzett. Ügyvédként és irodalmi jogképviseleti iroda vezetőjeként dolgozott Budapesten. Verseket, színműveket írt, német versfordításokat közölt osztrák, svájci és német lapokban. A Pester Lloydban külpolitikai cikkei jelentek meg. Thomas Mann ösztönzésére távozott a negyvenes évek végén Bécsbe. Ott folytatta műfordítói tevékenységét, számos magyar irodalmi művet fordított le németre, magyar költői antológiát adott ki. Német nyelvű műveit Eugen K. Claudius néven jelentette meg. A Claude d'Acy írói nevet is használta. Mindvégig az osztrák fővárosban élt, a végén eléggé visszavonultan. Magyar és német nyelven több könyve jelent meg a harmincas és negyvenes években.


Kertész István (Stephen Denis, Putnok, Gömör vm, 1904. ápr. 8. – Notre Dame IN, 1986. jan. 26.) diplomata, történész. A budapesti Tudományegyetemen 1926-ban jog- és államtudományi doktorátust szerzett. Egy ideig egyetemi előadó volt, majd ügyvéd lett. 1938 és 1942 között a Nemzetközi Bíróság mellett működő állandó magyar kormányképviselő asszisztense. 1942-ben a bukaresti magyar követség tisztviselője. 1945–46-ban részt vesz a magyar békeelőkészítő bizottság munkájában, a párizsi béketárgyalásokon a magyar küldöttség főtitkára. 1947–48-ban magyar követ Rómában. 1948-ban disszidált és az Egyesült Államokban telepedett le. 1948–50-ben előadó a Yale Egyetemen. 1951-től az indianai Notre Dame Egyetemen a politikai tudományok tanára. Angol nyelvű tanulmányai főleg amerikai folyóiratokban és tanulmánygyűjteményekben jelentek meg. Számos nemzetközi tudományos konferencia előadója volt.

F. M.: Diplomacy in a Whirlpool, Hungary between Nazi Germany and Soviet Russia (Notre Dame 1953); The Fate of East Central Europe, Hopes and Failures of American Foreign Policy (szerk. uo. 1956); Diplomacy in a Changing World (szerk. M. A. Fitzsimmons-szal, uo. 1959); What America Stands For (szerk. M. A. Fitzsimmons-szal, uo. 1959); American diplomacy in a New Era (szerk. uo. 1961); East Central Europe and the World: Development in the Post-Stalin Era (szerk. uo. 1962); The Quest for Peace through Diplomacy (Englewood Cliffs 1967); Between Russia and the West, Hungary and the Illusions of Peace-Making 1945–1947 (Notre Dame 1984); The Last European Peace Conference: Paris 1946 - Conflict of Values (Lanham MD 1985).


Kertész Sándor (Debrecen, 1911. jún. 29. – Toronto, 1990. jún. 14.) színházi rendező, igazgató. Budapesten elvégezte a Színművészeti Iskolát, majd utána 1938-ig vidéken volt rendező és színházvezető. 1938-ban Budapestre került a Royal Színház élére. 1945–55-ben különböző vidéki városokban rendezett. 1955–56-ban a budapesti József Attila Színház főrendezője volt. 1958-ban kivándorolt Kanadába. 1958-ban megalapította a torontói Művész Színházat, amely három évtizeden át működött. Évente három-négy bemutatót tartott, szórakoztató darabokon kívül irodalmi értékű színműveket is bemutatott. Kutatta és megírta a kanadai magyar színjátszás történetét.

F. M.: Déryné voltam Kanadában (eml. Torontó 1981, angolul: Curtain at Eight).


Keszei István (Székesfehérvár, 1935. júl. 5. – Párizs, 1984. jan. 26.) költő. A budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán latin-magyar szakon tanult. Székesfehérvárott részt vett az 56-os forradalmi eseményekben, ezért menekülnie kellett. Belgiumban telepedett le. Louvainben folytatta tanulmányait. 1962-ben átköltözött Párizsba. Fizikai munkával tartotta fenn magát. Verseinek nagy része az Új Látóhatárban jelent meg, de publikált az Ahogy Lehetben, az Irodalmi Újságban, a Magyar Műhelyben és a Katolikus Szemlében is.

F. M.: Angyali merénylet (v. Róma 1979); Átkelés (v. válogatás, Székesfehérvár 1990).


Keszt Itámár (Jáoz-Keszt, eredetileg Keszt Péter Ervin, Szarvas, 1934. aug. 8.) költő, műfordító. Budapesten járt középiskolába. Szüleivel 1952-ben kivándorolt Izraelbe. Egyetemi tanulmányait a jeruzsálemi és a tel-avivi egyetemen végezte. 1956-ban kezdte el műfordítói tevékenységét. Magyar költőket és prózaírókat ismertetett meg az izraeli olvasóközönséggel, újhéberre ültetve át lírai és elbeszélő műveiket. Fordított a többi között Petőfit, Babitsot, Aranyt, Tóth Árpádot, József Attilát, Illyést, Radnótit, Juhász Ferencet, Vas Istvánt, Pilinszkyt. A magyar lírát három kötetben mutatta be. Saját verseiért izraeli irodalmi díjat kapott. 1958-ban megalapította a tel-avivi Eked könyvkiadót. Héberül írt verseiből 1989-ben jelent meg magyar válogatás.

F. M.: Cvi Haplaot - A csodaszarvas, A magyar költészet kincsestára (I-III, Tel-Aviv 1984); Cinorot molichéjés (v. uo. 1986); Versei (Sirim) (műford. Budapest 1989).


Kéthly Anna (Budapest, 1889. nov. 16. – Blankenberge, Belgium, 1976. szept. 7.) politikus, lapszerkesztő. Fiatal korában kapcsolódott be a szakszervezeti munkába, 1917-ben a magánalkalmazottak szakszervezetének tisztviselője, majd alelnöke lett. Szerepe folyamatosan nőtt a szakszervezeti és szociáldemokrata nőmozgalomban. Írt a Népszavába és szerkesztette a Nőmunkás című lapot. 1922 és 1948 között a szociáldemokrata pártvezetőség és a képviselőház tagja. Mint törvényhozó főleg szociális és nőkérdésekkel foglalkozott. 1946 végén a nemzetgyűlés alelnöke lett. 1948 márciusában kizárták a szociáldemokrata pártból. 1949-ben törvénytelen módon letartóztatták. 1954-ben amnesztiával szabadult. Az 56-os forradalom napjaiban részt vett az MSZDP újjászervezésében, tagja lett Nagy Imre nemzeti kormányának. A szovjet beavatkozás után a Szocialista Internacionálé bécsi kongresszusáról nem tudott visszatérni. Belgiumban telepedett le és átvette az emigráns magyar szociáldemokraták irányítását. 1957 októbere és 1963 decembere között szerkesztette a londoni Népszavát. 1970-ben Londonban megalapította a Szociáldemokrata Szemlét. Ennek főszerkesztője volt. E lapokon kívül főleg az Irodalmi Újságban írt politikai esszéket és cikkeket. Brüsszel egyik elővárosában halt meg. Hamvait 1990 októberében hazavitték és Budapesten november 3-án újból eltemették.


Kibédi Varga Áron (tkp. Sándor ifj., Szeged, 1930. febr. 4.) költő, irodalomtörténész. Kibédi Varga Sándor filozófus fia. Magyarországot 1945-ben szüleivel hagyta el. 1948-ban Németországból Hollandiába került. Alphen aan den Rijn nevű kisvárosban érettségi vizsgát tett. Egyetemi tanulmányait Hollandiában és Franciaországban végezte. Leidenben arabot, Amszterdamban és Párizsban francia irodalmat tanult. 1963-ban Leidenben doktorált. 1954 és 1966 között az amszterdami Szabad Egyetemen asszisztens. 1966–71-ben a Városi Egyetemen a francia irodalom tanára. 1971-től a Szabad Egyetemen rendes tanár. Fő kutatási területe az irodalomelmélet és a francia irodalom története. Tanulmányai nemzetközi szakfolyóiratokban jelentek meg. 1981 óta a Holland Királyi Tudományos Akadémia tagja. 1990 májusától a MTA külső tagja. Egyik alapítója és szellemi irányítója a Hollandiai Mikes Kelemen Körnek. Versei és prózai írásai a többi között a Látóhatárban, Új Látóhatárban, Irodalmi Újságban, Magyar Műhelyben, Jöjjetekben, bécsi Magyar Híradóban jelentek meg.

F. M.: Kint és bent (v. Washington 1963); Les constantes du poème, à la recherche d'une poétique dialectique (La Haye 1963, Paris 1977); De Dichter en de Dingen (Den Haag–Brussel 1967); Réthorique et littérature, Études de structures classiques (Paris 1970); Téged (v. Washington 1973); De wetenschappelijkheid van literatuurwetenschap (Amsterdam 1974); Théorie de la littérature (szerk. Paris 1981, portugálul: Lisboa 1983); Retorika, poétika, műfajok, Gyöngyösi István költői világa (Budapest 1983); Discours, récit, image (1989); Lés poétiques du classicisme (szerk. 1990); Szépen (v. Budapest 1991).


Kibédi Varga Sándor (Alexander Varga von Kibéd, Szentgerice, Maros-Torda vm, 1902. márc. 18. – München, 1986. jún. 17.) filozófus, pszichológus. Bölcseleti tanulmányait a budapesti, berlini, jénai és heidelbergi egyetemen végezte. 1924-ben avatták doktorrá. 1929-ben Szegeden egyetemi magántanár. Szakterülete az ismeretelmélet és az általános értékelmélet. 1929 és 1941 között a MTA könyvtárosa. A budapesti Tudományegyetemen 1931-ben magántanár, 1937-ben rendes tanár. A Magyar-Német Társaság főtitkára. 1941–44-ben miniszteri tanácsosként a VKM külföldi kulturális kapcsolatok ügyosztályát vezeti. Magyarországot a háború utolsó szakaszában hagyta el. 1946 óta a müncheni egyetemen filozófiát adott elő. 1951-ben rk. tanári címet kapott. 1959 óta a müncheni egyetem pedagógiai főiskoláján a filozófia tanszék tanára. 1955-től 1977-ig Johannita Rend magyar tagozatának kommendátora. Magyarországon több könyve jelent meg. Az emigrációban főleg németül publikált.

F. M.: Einführung in die Erkenntnislehre, Die Grundrichtungen und die Grenzen der Erkenntnis der Wahrheit (München 1953, koreaiul: 1965); Macht und Ohnmacht der Vernunft, Zur Einführung in die Philosophie Kants (München 1967); Erklärung der Grundbegriffe von Kant's Kritik der reinen Vernunft (uo. 1971); Geschichtliche Einführung in die Grundbegriffe der Philosophie - Der Ursprung der Europäischen Philosophie (uo. 1977); A szellem hatalma (uo. 1980); Die Philosophie der Neuzeit, Die grossen Denker Europas (uo. 1980).


Kilátó. A belgiumi Grimbergenbén 1980 tavaszától kiadott kulturális ismeretterjesztő szemle. Évente háromszor jelenik meg. Főszerkesztője Farkas Pál, felelős kiadója Bódi Mária. Irodalmi és történelmi cikkeken kívül a belgiumi magyarok életéről szóló híreket és beszámolókat közöl.


Király Béla (Kaposvár, 1912. ápr. 14.) katonatiszt, történész, politikus. A budapesti Ludovika Akadémián 1935 augusztusában hadnaggyá avatták. 1935 és 1940 között csapatszolgálatot teljesített. 1942 decemberében kitüntetéssel végezte a Hadiakadémiát. Vezérkari tisztként a honvédelmi minisztériumban dolgozott, azután harctéri szolgálatot teljesített. 1945-ben a demokratikus honvédségben az 1. hadosztály vk. főnöke, majd a honvédelmi minisztérium kiképzési osztályának vezetője. 1948–1949-ben a gyalogság h. parancsnoka, 1949–50-ben parancsnoka. 1950-ben vezérőrnagyi rangban a Zrínyi Miklós akadémia (a volt Hadiakadémia) parancsnoka. 1951-ben államellenes összeesküvés hamis vádjával letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték. 1956 szeptemberében szabadult. A forradalomban a Nemzetőrség főparancsnoka és Budapest katonai parancsnoka. 1956 november közepén elmenekült Magyarországról. Az Egyesült Államokban telepedett le. Tíz évig fontos szerepet játszott az emigrációs politikai életben. Közben egyetemi tanulmányokat folytatott és 1963-ban történelemtudományi doktorátust szerzett. A Brooklyn College-ban és a New Yorki Városi Egyetemen húsz évig a hadtörténelem tanára volt. Vezette a Brooklyn College "Studies on Society in Change" nevű kutatóprogramját és szerkesztette ennek könyvsorozatát. A magyar történelem körébe eső publikációk előmozdítására megalapította az Atlanti Kutató és Kiadó Társulatot. Egyedül vagy másokkal számos angol nyelvű tanulmánykötetet szerkesztett. Tanulmányai amerikai folyóiratokban jelentek meg. 1989-ben visszatért Magyarországra. 1990 tavaszán indult a magyar országgyűlési választásokon és Kaposvár képviselőjeként bekerült a parlamentbe. 1990 júliusában nyug. vezérezredessé léptették elő.

F. M.: Hungary in the late eighteenth century: the decline of enlightened despotism (New York 1969); Ferenc Deák (Boston 1975); Tolerance and Movements of Religious Dissent in Eastern Europe (tangy. szerk. Boulder–New York 1976); The Habsburg Empire in World War I. (tangy. szerk. R.A. Kann-nal és P. S. Fichtner-rel, uo. 1976); East Central European Perceptions of Early America (tangy. szerk. Bárány Györggyel, Lisse, Hollandia 1977); The Mutual. Effects of the Islamic and the Judeo-Christian Worlds: The East European Pattern (tangy. szerk. A. Ascher-rel, Halasi-Kun Tiborral, Boulder–New York 1977); The Hungarian Revolution of 1956 in retrospect (tangy. szerk. Jónás Pállal, uo. 1977); Az első háború szocialista országok között, Személyes visszaemlékezések az 1956-os magyar forradalomra (New Brunswick NJ 1981); East Central European Society in World War I. (tangy. szerk. Dreisziger Nándorral, Highland Lake 1985); Honvédségből Néphadsereg, Személyes visszaemlékezések, 1944–1956 (Párizs–New Brunswick NJ 1986, Budapest 1989); A forradalomtól a forradalomig (tan. beszédek uo. 1990).


Király Kelemen (Szentfülöp, Bács-Bodrog vm, 1893. ápr. 24. – Detroit, 1978. márc. 7.) ferences szerzetes, egyházi író. 1916-ban Egerben szentelték pappá. Lelkipásztor, majd 1935-36-ban a Magyar Lelkivezető című lap szerkesztője volt. 1943–44-ben szerkesztette az Egység útja című ökumenikus lapot. 1947-ben az Egyesült Államokba kerülvén élete végéig a detroiti Szent Kereszt plébánián végzett lelkipásztori szolgálatot. Főleg amerikai magyar lapokban, valamint a római Katolikus Szemlében publikált. Népszerűsítette az ökumenikus eszmét.

F. M.: Katolikus-protestáns egységtörekvések története Magyarországon (New Brunswick NJ 1965); A világ krisztianizálódása és a keresztények egysége (Klagenfurt 1966); Naplóm, 1944–45 (Cleveland 1974).


Kirchgassei Kör. Kaplony Péter egyetemi tanár által Zürichben 1975 tavaszán alapított társaság, amely irodalmi, történelmi, művészeti előadások és szerzői estek rendezésével igyekezett gyarapítani a Zürichben és környékén élő magyarok kulturális tájékozottságát és műveltségét.


Kisdy Tamás (tkp. Vásárhelyi, Arad, 1909. – Genf, 1978. márc.) író. Jogot és művészettörténetet tanult. A negyvenes évek végén került Nyugatra. Genfben telepedett le. Novellákat írt. Ezeket főleg a Látóhatár és az Új Látóhatár közölte. Hosszas betegség után halt meg. (Vásárhelyi Győző festőművész unokaöccse volt.)

F. M.: Félünk (elb. München 1963); A fakószemű, a púpos meg Tivadar (elb. uo. 1966); A cigányfiú és a fekete a vetkőztető vénasszonnyal (elb. uo. 1967)


Kishont Ferenc (Ephraim Kishon, Hoffmann, Hont, Budapest, 1924. aug. 23.) író, újságíró, rendező. Budapesten elvégezte az Iparművészeti Főiskolát és ötvösművészeti diplomát szerzett. A második vh.-ban munkaszolgálatos. Utána újságíró, a Ludas Matyi és a Szabad Száj munkatársa. 1949-ben Ausztrián át Izraelbe költözött. Egy ideig kibucban dolgozott, majd írásból élt. Humoreszkeket, szatírákat, vidám karcolatokat, színpadi jeleneteket írt. 1952-ben rendszeres rovata lett a Máárív című napilapban. Publikált a magyar nyelvű Új Keletben, Hatikvában, Menorában is. Az új-héber nyelvet annyira elsajátította, hogy nyelvészeti szakértőként is igénybe veszik. 1957-ben megalapította és vezette a tel-avivi Zöldhagyma Kabarét. 1964 és 1974 között filmeket rendezett Hollywoodban. Az izraeli Habimah Színháznak darabokat írt. Könyveit a világ számos nyelvére lefordították. Különösen a német nyelvterületen népszerű szerző. Több irodalmi és művészeti díjat kapott.

F. M.: magyar nyelven: Ige-Mige (hum. Tel-Aviv 1951); Hinta-palinta (hum. uo. 1956); Humoreszk (uo. 1967); 100 új humoreszk (uo. 1975); Dekameron (Zürich 1982); Veszett ernyő nyele (hum. Budapest 1984); Az eszed tokja (hum. uo. 1986); A zanyja Krausz (hum. uo. 1988).


Kisjókai Erzsébet (szül. Szakal, férjezett van Assendorf, Budapest, 1909. dec. 1. – Hilversum, 1988. júl. 17.) író, költő. Budapesten festészetet-szobrászatot, valamint néhány szemeszterben teológiát tanult. Ifjú korában kezdett el verseket írni, több versét megzenésítették, "Lepketánc" címen kötetben is megjelentek. A Református Élet munkatársa volt. A második vh. után Hollandiába került. Részt vett a brüsszeli Magyar Ház kiadója megalapításában, 1964 és 1968 között a Jövendő című irodalmi lapot szerkesztette, 1964-ben irodalmi társaságot szervezett. Verseket, elbeszéléseket, tárcákat publikált a többi között az Ahogy Lehetben, a Nemzetőrben, a Katolikus Szemlében, a Hungáriában, az Új Hungáriában és más emigrációs lapokban. Ezeken kívül regényeket és színdarabokat írt. Több műve más nyelveken is megjelent.

F. M.: A kincset őrző asszony (v. Vilshofen 1950); Bérház (kisr. Köln 1953); Búzakereszt (ant. szerk. uo. 1954); Áldott bilincs (v. München 1956); Tavasz van újra (r. uo. 1956); Hongrije land van martelaren (flamand nyelven, Brüssel 1957); A gyertyáknak égni kell (r. uo. 1957); Titokzatos jel a falon (r. Róma 1957, franciául: Bruxelles 1957, 1958, hollandul: Amsterdam 1958, angolul: Manchester 1958, németül: Brüssel–München 1960); Irodalmi Almanach (szerk. Brüsszel 1958); Esti zsolozsma (v. München 1958); Lázadás (r. Köln 1959, Brüsszel 1959); Európai Magyar Írók Kongresszusa, Kalendárium (szerk. uo. 1959); Ajándék (elb. uo. 1960); Ének Stuart Máriáról (v. Cleveland 1962); Nem vagyunk angyalok (színd. München 1965); A császárnő pávája (színd. uo. 1966); Csillagok a magyar égen 1. Árva Bethlen Kata, 2. Zrínyi Ilona, 3. Nagyasszonyok (v. London 1967, 1969, Toronto 1973); Lazító beszéd (v. Toronto 1968); Counsel for the defense (elb. Astor Park 1970); Széll Kálmán, élt 35 évet (búcsúztató, Hilversum 1970, németül, angolul, hollandul is); A hetedik fátyol, Requiem (v. London 1971); Az édenkert titkai (útl. Toronto 1973); Balatoni vihar (elb. London 1974); Geheimen van het Paradijs (Mechelen 1975); Magyarok királynéja, Erzsébet (verses életr. uo. 1977); Hungaarse Gedichten (magyar költők versei hollandul, London 1977); A meztelen asszony (r. Hilversum 1978); Síremlék (v. London 1984); De bloeiende oranjeboom (v. Voorburg 1984); Hol az édenkert? (útl. London 1984).


Kiss Gábor (Budapest, 1931. aug. 21.) szociológus. A budapesti Idegen Nyelvek Főiskoláján elvégezte az orosz–angol szakot. 1956-ig orosz tanár volt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Németországban telepedett le. 1962-ig szociológiát, politológiát, szlavisztikát és kelet-európai történelmet tanult. 1962-ben a politikai tudományok doktora lett Hamburgban. 1962–64-ben a hamburgi egyetem kelet-európai történelmi tanszékén asszisztens. 1964 és 1966 között szociológiai kutatásokat folytatott Dortmundban. 1966-tól docens a bochumi Ruhr-Egyetemen.

F. M.: Die gesellschaftliche Rolle der Studentenbewegung im vorrevolutionaren Russland (München 1963); Gibt es eine "marxistische" Soziologie? (Köln–Opladen 1966); Marxismus als Soziologie (Reinbek 1971); Entstehung der Soziologie in Ungarn (Wien–München 1978); Grundzüge und Entwicklung der Luhmann'schen Systemtheorie (Stuttgart 1986); Paradigmawechsel in der kritischen Theorie: Jürgen Habcrmas' intersubjektiver Ansatz (uo. 1987).


Kiss Ödön (Maglód, 1921. – Kingston, Kanada, 1972. aug. 27.) költő, műfordító. Az 56-os forradalom után menekült Nyugatra. Kanadában telepedett le 1957-ben. Kingstonban élt a Queen's College alkalmazottjaként. A Kanadai Magyar Írók Körének titkára volt. Verseket, elbeszéléseket írt, Visegrádi Aladár néven is.

F. M.: Emlékezzetek Magyarországra! (v. Toronto 1966); Átutazóban a városomon (v. uo. 1970); A sziget nincs többé, Kingstoni temetés (v. uo. 1972); Bimbóban, rügyben visszatérek (v. uo. 1975).


Kiss Sándor (Vásárosnamény, Bereg vm, 1918. márc. 19. – Washington, 1982. szept. 22.) közíró, politikus. Sárospatakon, majd a szegedi egyetemen tanult. 1941-ben tanári, 1943-ban doktori oklevelet szerzett. Részt vett a népi szellemű ifjúsági és társadalmi mozgalomban, valamint 1944-ben az ellenállásban, ezért mind a magyar nyilasok, mind a német Gestapo letartóztatta. 1945 januárjában a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnöke lett. Hamarosan lemondott és mint országos igazgató a Magyar Parasztszövetséget szervezte. A Független Kisgazdapárt képviselőjeként tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek és az 1945-ben megválasztott Országgyűlésnek. 1947 januárjában összeesküvés hamis vádjával az ÁVO letartóztatta, koncepciós perben három évi börtönre ítélték. Szabadulása után rendőri felügyelet alá került. Kubikus munkát végzett, majd kitanulta a villanyszerelést. Az 56-os forradalomban a Kisgazdapárt és a Parasztszövetség újjászervezéséhez fogott, a forradalom bukása után Nyugatra menekült. Bécsben részt vett a Forradalmi Tanács megszervezésében, majd kivándorolt az Egyesült Államokba. A Magyar Bizottság tagja lett. Tanulmányokat és cikkeket írt a Látóhatárba, Új Látóhatárba, valamint magyar és angol nyelvű amerikai lapokba. Szerkesztette a kanadai Magyar Hírlapot. New Yorkban munkatársa volt a Szabad Európa Bizottság sajtóosztályának és évekig szerkesztette annak East Europe című folyóirata magyar anyagát. Később Washingtonba költözött és haláláig az Amerika Hangja magyar szerkesztőségében dolgozott. Autószerencsétlenség következtében halt meg.

F. M.: Kollektivizálás terrorral (New York 1959); A magyar demokráciáért (New Brunswick NJ 1983).


Klamár Gyula (Kolozsvár, 1906. szept. 7. – Bécs, 1979. dec. 6.) újságíró, szerkesztő. Pályafutása a szegedi Dél-magyarországnál indult. Felkerülvén Budapestre az Esti Kurír színházi kritikusa volt. 1945-ben az Esti Kis Újság, 1946 és 1948 között a kisgazdapárti Kis Újság szerkesztője. Később dolgozott a Magyar Nemzetnek is. 1953-ban politikai okokból kizárták az újságírószövetségből. Az 56-os forradalom alatt ismét a Kis Újságot szerkesztette. A forradalom bukása után Ausztriába menekült. Bécsben telepedett le. 1958-tól a Magyar Híradó munkatársa, 1962-től kiadója és főszerkesztője volt.

F. M.: Iwan der Schreckliche und andere Erzählungen aus den Volksdemokratien (többekkel együtt, Wien 1960).


Klár Zoltán (Nyíregyháza, 1894. ápr. 1. – New York, 1965. dec. 25.) orvos, lapszerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen orvosi diplomát szerzett. Szanatóriumi és kórházi orvos, főorvos. 1925 és 1930, valamint 1935 és 1940 között a fővárosi demokrata blokk képviselőjeként a budapesti törvényhatósági bizottság tagja. 1932 és 1938 között kiadta a Társadalmunk című hetilapot. 1944-ben, a német megszállás után a Gestapo letartóztatta és Mauthausenbe hurcolta, ahonnan 1945 májusában tért vissza. Később kivándorolt az Egyesült Államokba, New Yorkban telepedett le. 1956 végén átvette Az Ember című lapot, amelynek haláláig szerkesztője és kiadója volt.


Kocsis Gábor (tkp. Tunyogi Csapó, Szeged, 1932. febr. 15.) költő, író. A szegedi egyetemen matematikát és fizikát kezdett tanulni, de 1951-ben destruktív pacifizmus vádjával Magyarország összes egyeteméről és főiskolájáról kizárták. A Hortobágyon két évig munkaszolgálatos volt, majd egy évig bányamunkás. Az 56-os forradalom bukása után Ausztriába menekült. A bécsi egyetemen pszichológiát és filozófiát hallgatott. 1963-ban Németországba költözött és Düsseldorf közelében, Ratingenben telepedett le. Volt kereskedelmi alkalmazott és egy ideig nevelőtanár a Burg Kastl-i magyar gimnáziumban. Első versei a szegedi Tiszatájban jelentek meg. Nyugaton a Nemzetőrben, a bécsi Magyar Híradóban, az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, valamint más európai és amerikai magyar lapokban közölt verset, esszét, publicisztikát, kritikát. Németül is ír, verset, szépprózát és értekező prózát, valamint hangjátékokat. Szerepelt több német nyelvű esszé- és tanulmánygyűjteményben.

F. M.: A demokrácia iskolája (publ. Genf 1961); Versek (Köln 1963); Ungarns Jugend heute (München 1966); Az időtlenség kőszilánkjai (v. uo. 1973); Der Engel geht nicht irre (v. és elb. Marburg 1980).


Kodály Zoltán Társaság. Chicagóban működött 1969 januárja és 1979 között. Irodalmi, zenei, tudományos előadásokat rendezett. Elnöke Makkai Ádám volt. 1979-ben beolvadt a Mózsi Ferenc által vezetett Irodalmi Kávéházba.


Koestler, Arthur (Kösztler Artúr, Budapest, 1905. szept. 5. – London, 1983. márc. 3.) író, újságíró. Középiskoláit Budapesten kezdte. Szüleivel 1919-ben Bécsbe költözött. Az Egyetemen elektrotechnikát és pszichológiát tanult, újságíró lett. Berlinben az Ullstein-lapok riportere és külföldi levelezője. 1929-től tevékeny résztvevője a kommunista mozgalomnak. Rövid ideig Palesztinában élt. 1936–38-ban mint tudósító részt vett a spanyol polgárháborúban. Ott szakított a kommunizmussal és lépett ki 1938-ban a kommunista pártból. Franciaországban internálták, majd Nagy-Britanniában telepedett le és 1940-től kezdve angolul írt. A negyvenes években és az ötvenes évek elején kommunista múltját és a belőle levonható következtetéseket dolgozta fel. 1954-től kezdődően kizárólag pszichológiai-antropológiai témákkal foglalkozott. Kevés magyar írása a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban jelent meg. Műveit a világ számos nyelvére lefordították. Az 1945 előtt írt munkái közül a legjelentősebb az 1940-ben megjelent "Darkness at Noon" című regény (magyarul: Sötétség délben, London 1958, München 1981). Gyógyíthatatlan betegsége és feleségének hasonló betegsége miatt mind a ketten öngyilkosságot követtek el.

F. M.: The Yogi and the Commissar and Other Essays (London 1945); Thieves in the Night: Chronicle of an Experiment (London–New York 1946); Promise and Fulfillment, Palestina 1917–1949 (uo. 1949); The Age of Longing (London 1951); Arrow in the Blue, An Autobiography, 1905–31 (uo. 1952); The Invisible Writing, An Autobiography (uo. 1954); The Sleepwalkers, A History of Man's Changing Vision of the Universe (uo. 1959); The Lotus and the Robot (New York 1960); Suicide of a Nation (tangy. szerk. London 1963); The Act of Cfeation (New York 1964); The Ghost in the Machine (London 1967); Drinkers of Infinity, Essays 1955–67 (New York 1968); Beyond Reductionism, The Alpbach Symposium (London 1969); The Case of Midwife Toad (uo. 1971); The Call Girls: A Tragicomedy with Prologue and Epilogue (uo. 1972); The Roots of Coincidence (uo. 1972); The Challenge of Chance, A Mass Experiment in Telepathy and its Unexpected Outcome (uo. 1973); The Heel of Achilles, Essays 1968–1973 (uo. 1974); The Thirteenth Tribe, The Kazar Empire and its Heritage (uo.1976); Janus, A Summing up (uo. 1978); Bricks to Babel (uo. 1981); Kaleidoscope (uo. 1981).


Kolnai Aurél (Budapest, 1900. dec. 5. – London, 1973. jún. 28.) filozófus, politológus. 1920-ban Németországba emigrált. A freiburgi egyetemen filozófiát, történelmet, közgazdaságot tanult. Bécsben bölcseleti doktorátust szerzett. Az osztrák fővárosban különböző lapoknak dolgozott. Jászi Oszkár köréhez tartozott. Mindinkább a keresztény vallási eszmék hatása alá került. Német nyelvterületen megjelenő folyóiratokban és lapokban tudományos és politikai tanulmányokat, cikkeket publikált. Kutatómunkája középpontjában a fenomenológia állott. E tárgykörben több dolgozata jelent meg. Baloldali magatartása miatt a hitlerizmus elől Párizsba menekült, de ott a háború alatt mint osztrák állampolgárt internálták. 1938-ban jelent meg a nemzetiszocialista ideológiát bíráló "The War against the West" című könyve. Párizsból sikerült Spanyolországba jutnia, majd onnan az Egyesült Államokba hajóznia. Washingtonban a Tájékoztatási Hivatal alkalmazottja lett. Dolgozott az osztrák függetlenségért és az európai egységért küzdő Liberation című New York-i lapnak. 1945 és 1955 között a kanadai Quebecben a Laval Egyetem társadalom- és állambölcseleti tanára volt. 1955-ben Londonba költözött. Előadásokat tartott és bölcseleti tanulmányokat publikált.

F. M.: Privilege and Liberty (Québec 1953); Critica de las utopias politicas (Madrid 1959); Konservatives und revolutionares Ethos (Freiburg 1972) Ethics, Value and Reality (esszék, London 1977).


Kolumbán Miklós (Nicholas, Budapest, 1937. jún. 17.) költő, műfordító. Az 56-os forradalom után került Nyugatra. 1957-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. A Pennsylvania Állami Egyetemen tanult és 1964-ben tanári diplomát szerzett. Német irodalomból végzett, de tanult hoteladminisztrációt és újságírást is. Utána német nyelvet oktatott. Jelenleg a New Jersey állambeli Somerville-ben bevándorlók gyerekeit angol nyelvre tanítja. Angolul ír verseket, magyar költői műveket ültet át angol nyelvre. Három és fél évig szerkesztette az általa alapított Footprint Magazine című irodalmi lapot. 1985-ben megkapta a New Jersey Költői Alap díját.

F. M.: From Ten to Zero (Enzensberger-fordítások, 1978); In Memory of My Third Decade (v. 1981); Turmoil in Hungary, An Anthology of Twentieth Century Hungarian Poetry (szerk. és ford. St Paul MN 1982); Memory of Snow: The Selected Poems of Sándor Csoóri (műford. 1983); Reception at the Mongolian Embassy: A Book of Poems (v. és műford. St Paul MN 1987).


Komjáthi Schwartz Elemér l. Schwartz Elemér


Komjáthy Aladár (Ózd, 1931. febr. 24.) református teológus. Az innsbrucki egyetemen, majd a hollandiai Kampenben, a teológiai főiskolán tanult. Utána kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol folytatta tanulmányait, 1962-ben Princetonban teológiai doktor lett. Lelkészi tevékenységét a Passaic-i magyar református gyülekezetben kezdte, majd 1968 és 1989 között Kanadában a montreali magyar református gyülekezet lelkésze volt. Nyugati magyar lapokban publikált. Vallási és irodalmi tárgyú írásai jelentek meg. Hathatós szellemi támogatásban részesítette a montreali Bethlen Gábor Kör munkáját.

F. M.: A kitántorgott egyház (Budapest 1984).


Korcsmáros Nándor (Siófok, 1883. ápr. 12. – Bécs, 1959. dec. 6.) író, újságíró. Az első vh.-t megelőző években Budapesten újságíró volt, lapot és folyóiratot szerkesztett. A háborúban katonai szolgálatot teljesített. A Tanácsköztársaság bukása után rövid időre Bécsbe emigrált, de visszatért Budapestre és folytatta újságírói tevékenységét. Egy ideig a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke volt. Írt elbeszéléseket, regényeket, verseket, színműveket. Több könyve jelent meg. 1944-ben letartóztatta a Gestapo, később Rákosi rendőrsége is. Az 1945-öt követő időben mint újságíró és mint tisztviselő dolgozott. Az 56-os forradalom után Ausztriába emigrált, részt vett a bécsi magyar kulturális életben és emigráns lapokban publikált.

F. M.: Krisztus keresztjétől a mi keresztünkig, Akar-e a világ kommunizmust? (Brüsszel 1958); Hang, szín és gondolat (v. München 1958).


Kóréh Ferenc (Sepsimagyarós, Háromszék vm, 1909. szept. 4.) újságíró. A kolozsvári Tudományegyetemen jogot végzett, újságíró lett: a Keleti Újság munkatársa. 1940-ben Sepsiszentgyörgyön megalapítja, kiadja és szerkeszti a Székely Szó című napilapot Azután Budapestre kerül és a Dél-Erdélyben maradt magyaroknak sugárzott rádióműsort szerkeszti. 1944 májusától a Világlap (a Tolnai Világlapja utóda) szerkesztője, júniustól felelős szerkesztője. 1946-ban politikai vádakkal letartóztatták. Szabadlábra kerülése után, 1948-ban Nyugatra menekült. Kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban 1951 és 1974 között a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Nyugalomba vonulása után mint külső munkatárs dolgozott. 1953-tól szerkeszti a Magyar Amerika Hangja nevű New York-i vasárnapi rádióműsort. Főleg amerikai magyar lapokban publikál, elsősorban az erdélyi magyarok problémáiról és a cserkészetről.


Korek Valéria (Fellner Vilmosné, Budapest, 1906. dec. 26.) irodalomtörténész, kritikus. A budapesti Tudományegyetemen 1928-ban bölcseleti doktorátust szerzett. Utána ösztöndíjas a bécsi Collegium Hungaricumban. 1930-tól 1935-ig a budapesti Fővárosi Könyvtár tisztviselője. 1938-ban férjével, Fellner Vilmos közgazdásszal kivándorolt az Egyesült Államokba. A 19. és 20. századi magyar irodalommal foglalkozik. Írásai a többi között a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban jelentek meg.

F. M.: Budai látogatás (r. Brüsszel 1960); Hangulat és valóság (tan. Ambrus Zoltánról, München 1976); A századelő három mesternovellistája (uo. 1987).


Korondi András (Budapest, 1923.) költő, újságíró. Tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte. Újságíróként fővárosi lapoknak, a többi között a Magyar Nemzetnek dolgozott. A második vh. után az Új Ember, a Hazánk, a Holnap közölte írásait. 1948-ban emigrált. Ausztriában, Svájcban, Németországban, Angliában élt. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. New York környékén telepedett le. Amerikai magyar lapokban publikált, de jelentek meg versei és cikkei az Irodalmi Újságban, a Nemzetőrben, az Új Európában is.

F. M.: Vihar után (v. Trenton 1952); Őrzöm a házat (v. Toronto 1961); Kétfajta magyar versszöveg (tan. uo. 1961).


Korponay Miklós (Szombathely, 1912. szept. 25. – Toronto, 1987. nov. 3.) katonatiszt, kulturális szervező. 1934-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát, majd a Hadiakadémiát Vezérkari századosként részt vett a II. vh.-ban. 1945 tavaszán alakulatával áttelepült Ausztriába, majd közreműködött a magyar katonai emigráció megszervezésében. 1951-ben kivándorolt Kanadába. Torontóban élt. Az 1976-ban létesült Rákóczi Alapítvány létrehozóinak egyike és főtitkárként tevékenységének irányítója. Több más intézmény működtetése és kiadványok megjelentetése fűződik nevéhez.


Korvin Mátyás Olasz-Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Egyesület (Mattia Corvino Società Italo-Ungherese di Scienze, Lettere ed Arti). 952-ben alakult Rómában. Pálinkás László firenzei magyar lektor szervezte, az 1944-ben megszűnt hasonló magyar-olasz társaság utódaként, a magyar-olasz tudományos és művelődési kapcsolatok ápolására. Kiadta a Corvina című folyóiratot. Elnöke az olasz Fulvio Maroi professzor, egyik alelnöke Várady Imre és titkára Pálinkás László volt.


Kósa János (John, Tornaija, Gömör vm, 1914. aug. 19. – New York, 1973. ápr.) szociológus, történész. A budapesti Tudományegyetemen 1937-ben történelemből doktorált. 1940–47-ben Budapesten egy. gyakornok, majd tanársegéd. 1947-ben a szegedi Tudományegyetemen magántanár. 1949-ben Nyugatra távozott. 1952-től szociológiát adott elő a montreali George Williams Egyetemen. 1961–64-ben az amerikai Chapel Hill-ben a North Carolina Egyetem tanára. 1964-től haláláig a bostoni Harvard Egyetemen a családi egészségügyi problémákat kutató intézet igazgatója. Tudományos munkásságát angol nyelven folytatta. Népesedési problémákkal, általános szociológiával, valamint a bevándoroltak szociológiai vizsgálatával foglalkozott.

F. M.: Land of Choice, The Hungarians in Canada (Toronto 1957); Immigrants in Canada (tangy. szerk. Toronto 1957); Two Generations of Soviet Man, A Study in the Psychology of Communism (Chapel Hill NC 1962).


Kossányi József (Komáromszentpéter, 1908. márc. 8. – Budapest, 1988. okt.) költő, kritikus. Pozsonyban polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Tanár lett, részt vett a felvidéki művelődési életben. Több irodalmi folyóirat és lap munkatársa volt. Magyarországon két verseskötete jelent meg. 1945-ben Nyugatra került. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Chicagóban, utána Floridában lakott, majd Clevelandben acélgyári munkásként kereste kenyerét. Verseket, tanulmányokat, cikkeket írt. Ezek főleg a Katolikus Magyarok Vasárnapjában és az Amerikai Magyar Életben jelentek meg. Utolsó éveit Magyarországon töltötte.

F. M.: Szent György meg a sárkány (v. Cleveland 1960); Végtelen út (v. uo. 1970).


Kossuth Alapítvány. Az 56-os magyar forradalom után New Yorkban létrehozott amerikai alapítvány, amely Magyarországra vonatkozó kutatómunkát végzett, publikációs tevékenységet folytatott, magyar kérdésekben tájékoztató szolgálatot látott el, tudományos csereprogramot hajtott végre. Magyar Kutatóközpontja rendszeres elemzéseket készített a magyarországi politikai és társadalmi állapotokról. Tanárokat és szakembereket helyezett el a harmadik világ országaiban. 1958 és 1962 között működött. Költségeit a Szabad Európa Bizottság rendszeres támogatásából és magánforrásokból fedezte. Az amerikai Edward J. Kirchner volt az elnöke, Horváth János az alelnöke és adminisztrációjának vezetője, Sztáray Zoltán a kutatóközpont igazgatója. Munkatársai közé tartozott Szabó György (művészettörténész), Zsakó Gyula, Deák István.


Kossuth Kiadó. 1952 és 1963 között működött Clevelandben. Kezdeményezője Szász Béla történész volt. Részvénytársaságként indult, magyarok által jegyzett alacsony összegű részvényekkel. Klasszikusokat és Nyugaton élő szerzők (köztük Nyíró József, Wass Albert) műveit adta ki. Megjelentette a Magyar Központi Tankönyv Bizottság által rendszeresített tankönyvsorozatot. Elnökei Nyíró József, Wass Albert és Flórián Tibor voltak, ügyvezetője Szász Béla.


Kostya Sándor (Kassa, 1910. febr. 26.) tanár, szerkesztő. Egyetemi tanulmányait Szegeden és Budapesten végezte. Középiskolai tanári és bölcsészettudományi doktori oklevelet szerzett. Kalocsán középiskolai tanár volt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Kanadában telepedett le. A Montreali Egyetemen szlavisztikát és keleti nyelveket tanult, magiszteri oklevelet szerzett. Középiskolában tanított. Megszervezte a kanadai Magyar Tanárok Munkaközösségét. Részt vett több lap szerkesztésében. A torontói Krónika szerkesztője.

F. M.: Édes anyanyelvünk (szerk. Toronto 1960); Magyar ABC és olvasókönyv (szerk. uo. 1962); Az újkor embere (tan. uo. 1964); A pánszlávizmus történelmi fejlődése (uo. 1980); Panslavism (Astor FL 1982); Ősi földünk a Felvidék (Cleveland 1987); A Felvidék, Budapest 1990).


Kosztolányi Endre Bertalan (André Kostolany, Budapest, 1908. aug. 9.) tőzsdés, szakíró. 1924-ben gyakornokként Párizsba került gyártulajdonos apjának gyermekkori barátjához, aki egy tőzsdecéget vezetett. Közben a budapesti Tudományegyetemen filozófiát és művészettörténetet tanult. Tanulmányait elvégezve tőzsdeügynök volt Párizsban, New Yorkban és más nagyvárosokban. A nemzetközi pénzpiac szakértője, termékeny író, rendszeresen jelennek meg tanulmányai, elemzései, cikkei pénzügyi és tőzsdei kérdésekről. Könyvei mintegy tíz nyelven láttak napvilágot. Felváltva lakik Párizsban, Cagnes-sur-Mer-ben és Münchenben. Gyakran tart előadást, részben az általa indított "Kostolany Tőzsde Szeminárium"-ban.

F. M.: Geld, das grosse Abentcuer (München 1972); A pénz és a tőzsde csodavilága (Budapest 1990).


Kótai Zoltán (Budapest, 1914. máj. 24. – New York, 1980. aug. 3.) katolikus pap, szerkesztő és kiadó. A váci szemináriumban tanult és 1938-ban Vácott szentelték pappá. 1944-ben teológiai doktor lett. Tábori lelkészként került 1945 elején Bécsbe. A németországi Landshutban mint pápai delegátus megszervezte a "kereső szolgálat"-ot és a rendszeres lelkigondozást. 1947-ben Iránytű címmel lapot indított. Ezt 1949 végéig adta ki. Akkor kivándorolt Argentínába. 1950-ben megindította a Kárpát Könyvkiadót, majd a Kárpát című családi folyóiratot. 1959-ben áttelepedett Clevelandbe. Szerkesztője vagy kiadója volt a Délamerikai Magyarságnak, a Magyar Könyvbarátok Diáriumának, a Detroiti Magyar Újságnak, a clevelandi Az Újságnak. Autójával New Jersey félé haladva rosszul lett, azonnal kórházba vitték, de már nem lehetett segíteni rajta.


Kotányi-Huszár Magda (Bánffyhunyad, Románia, 1924. ápr. 23.) műfordító, költő. Marosvásárhelyen érettségizett, majd a budapesti Műegyetemen matematikát és építészetet tanult. Műszaki és matematikai fordító lett. Magyarországot az 56-os forradalom után hagyta el. 1957 és 1961 között a Brüsszeli Egyetemen összehasonlító irodalomtudományt és újságírást tanult. Mint fordító részt vett a Gara László által szerkesztett francia nyelvű magyar versantológia és más műfordításkötetek munkájában. Francia nyelven publikált belgiumi folyóiratokban és hetilapokban. Magyar verseiből, amelyeket Bánfi Magda néven írt, az Új Látóhatár és a Magyar Műhely közölt. A magyar irodalom nyugati megismertetése és elismerése érdekében szervező munkát végez.


Kovách Aladár (Dés, 1908. febr. 19. – Bécs, 1979. aug. 14.) író, újságíró, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen magyar irodalmat és művészettörténetet tanult. Egy évig a párizsi Sorbonne hallgatója volt. Részt vett a harmincas évek diák- és értelmiségi mozgalmaiban. A Nemzeti Színháznál dramaturgként dolgozott, 1939–41-ben a Magyar Élet Kiadó, 1941-től a Turul Kiadó lektora volt. 1939-től szerkesztette a Bolyai Akadémia könyvsorozatát. A Nemzeti Színházban 1940 decemberében mutatták be "Téli zsoltár" című drámáját. 1944 júliusától a nyilas hatalomátvételig, 1944 október közepéig a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1947-ben Nyugatra menekült. 1950-ben a Szózat című katolikus lapot szerkesztette. 1951 augusztusától 1953 júniusáig a müncheni Szabad Európa Rádió rendezője volt. Közreműködött a Hungária című lap szerkesztésében, 1953 és 1955 között mint főmunkatárs. Münchenből Bécsbe, majd a burgenlandi Őrszigetre költözött. Itt jelentette meg a Szigeti Kiskalendáriumot és a Sziget könyveket. 1956 végén a Nemzetőr alapítói közé tartozott, (Viator néven) munkatársa lett és szerkesztette a Donau Bote nevű német kiadását. Az Új Látóhatár közölte "Hamueső" című drámáját, amelyet 1971-ben német fordításban a Saarbrückeni Városi Színház adott elő.

F. M.: Téli zsoltár (dr. Bad Wörishofen, Bajorország 1949); A Mindszenty per árnyékában (dok. Innsbruck 1949); Magyarország története (szerk. Bakó Elemérrel, München 1951); Die siebenbürgische Frage (Zathureczky Gyulával, uo. 1965).


Kovách Andor (Csurgó, 1920. aug. 11.) közgazdász, kulturális szervező. 1942 és 1948 között katona, majd szovjet hadifogoly volt. A vasútnál dolgozott mint könyvelő. 1953 őszétől a Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatán tanult, de az iskolát nem fejezte be. Részt vett az 56-os magyar forradalomban mint a járási Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöke. A letartóztatás elől 1957 februárjában Ausztriába menekült. 1957 augusztusában Baselben telepedett le. Gyógyszergyári tisztviselő volt 1982-ben történt nyugállományba vonulásáig. A baseli egyetemen 1966-ban közgazdász oklevelet szerzett. 1960-tól a Baseli Magyar Egyesület elnöke. Alapításától kezdve az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem egyik vezetője. Közreműködik ennek könyvkiadói és -terjesztői programjában. Négy éven át a szervezet alelnöke, majd ugyancsak négy éven át elnöke volt. Európai emigráns lapokban publikált, a Szabad Európa Rádióban mezőgazdasági tárgyú előadásokat tartott.

F. M.: Forradalom Somogyban, Az 1956-os forradalom és előzményei a csurgói járásban (New Brunswick NJ 1988).


Kovács Dénes (Budapest, 1919. jan. 2.) író, újságíró. Budapesten felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, majd egy sziléziai kőfaragómesteri iskola hallgatója volt. Újságírói pályáját a Haladás című hetilapnál kezdte, de dolgozott más heti- és napilapoknak, valamint a Magyar Rádiónak is. Vajda Alberttel együtt – Vajko néven – zenés rádiójátékokat, szatirikus hangképeket, zenés filmvígjátékokat, bábjátékot és színpadi szatírát írt. Magyarországot 1956 novemberében hagyta el. Angliában telepedett le. Egy ideig a Londonban megjelenő Magyar Szót szerkesztette, majd 1959 és 1963 között a szociáldemokrata Népszava szerkesztője volt. 1963-ban a Szabad Európa Rádió bécsi irodájának munkatársa lett. 1965-től Münchenben, a rádió központi hírosztályán dolgozott. 1982-ben ment nyugdíjba. Azóta mint külső munkatárs a magyar osztály angliai tudósítója.

F. M.: How to be a Communist (Vajda Alberttel, London 1958); Örömmel értesítjük (életr. r. Toronto 1977).


B. Kovács Fréda (Beszterce, Beszterce-Naszód vm, 1900. – Cleveland, 1967. dec. 7.) író, tanár. A kolozsvári Református Kollégiumban végzett 1923-ban. Írásai az Ellenzékben, a Brassói Lapokban, a Pásztortűzben jelentek meg. Budapesten kiadták több regényét. 1943–45-ben a Család- és Gyermekvédelmi Intézet igazgatója. E minőségében került Nyugatra 1945 elején. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Clevelandben telepedett le. Az iskolán kívüli népművelésben magyar nyelvet tanított. Részt vett 1957-től kezdve a magyar tankönyvbizottság munkájában. Elbeszéléseit, tanulmányait, cikkeit a többi között a Magyar Nők, a Hungária, a Kanadai Magyarság, a Krónika, a Katolikus Magyarok Vasárnapja, a Délamerikai Magyar Hírlap közölte. Több regénye folytatásokban látott napvilágot.


Kovács Imre (Alcsút, Fejér vm, 1913. márc. 10. – New York, 1980. okt. 27.) író, politikus. Elvégezte a budapesti Műegyetem közgazdasági szakát, de politikai okokból doktori fokozatot szerezni nem tudott. 1934-től jelentek meg cikkei, tanulmányai, szociográfiai írásai a Magyar Szemlében, a Válaszban, a Kelet Népében, a Pesti Naplóban, a Szabad Szóban, a Magyar Nemzetben. Részt vett a falukutatásban, a Márciusi Front és a Nemzeti Parasztpárt megalapításában. Szerkesztette a népi mozgalom Híd és Szabad Szó című lapját. Több könyve jelent meg. 1944-ben tagja volt az ellenállás politikai szervezetének, a Magyar Frontnak. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt főtitkára és nemzetgyűlési képviselő. 1946-ban a Parasztpárt alelnöke, 1947-ben kilép a pártból Kovács Béla elhurcolása és a magyar szuverenitás megsértése miatt. 1947 augusztusában ismét képviselővé választották. Az év őszén elhagyta Magyarországot. Svájcba emigrált, majd 1949 őszén az Egyesült Államokban telepedett le. A Szabad Európa Bizottság kutatóosztályára került, de 1951 szeptemberében politikai okokból elbocsátották. Gyári munkás lett és a Harvard Egyetem esti tagozatán filozófiát és történelmet tanult. 1954-ben a Szabad Európa Bizottság visszavette és sajtóosztályán alkalmazta. Részt vett az emigrációs politikában, tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, majd 1957-től a Magyar Bizottságnak. 1961-től 1963-ig az International Center for Social Research igazgatójaként dél-amerikai szociális reformprogramok népszerűsítésével foglalkozott 1963-ban visszakerült a SZ.E.B. sajtóosztályára és a Magyarországi Hírek című kőnyomatost szerkesztette. 1957 végétől 1958 nyaráig a Látóhatár szerkesztőbizottságának tagja, 1958 nyara és 1971 vége között az Új Látóhatár főmunkatársa. Írásai e folyóiraton kívül főleg az Irodalmi Újságban és a Kanadai Magyarságban jelentek meg. Külső munkatársként a Szabad Európa Rádiónak is dolgozott. 1961 és 1963 között szerkesztette a New York-i The Hungarian Quarterly című folyóiratot.

F. M.: lm Schatten der Sowjets (eml. Zürich 1948, franciául: D'une occupation à l'autre, La tragédie hongroise, Paris 1949); The Ninety and Nine (r. New York 1955, olaszul is); Facts about Hungary, The fight for freedom (tangy. szerk. New York 1958, 1959, 1966); An Inquiry into the Agrarian Problems of Latin America (tan. New York 1962, spanyolul is); Magyarország megszállása (Toronto 1979, Budapest 1990); A Márciusi Front (New Brunswick NJ 1980).


Kovács Kálmán (Miksi, Nógrád vm, 1927. márc. 1.) festő, grafikus, könyvkiadó. Képzőművészeti tanulmányait Budapesten végezte. 1956 decemberében Bécsbe menekült. 1957-ben Oscar Kokoschka salzburgi nyári akadémiáján dolgozott. 1960-ban befejezte a bécsi képzőművészeti akadémia festő és grafikai mesteriskoláját. Kitüntetéssel végzett. Az integratio című magyar-osztrák kulturális folyóirat társszerkesztője. A nyolcvanas évek közepén átvette a bécsi Kosmos könyvkereskedést és kiadót. Nyugati magyar szerzők magyar és német nyelvű műveit jelentette meg. 1989-től galériatulajdonos és Galéria Kiadó néven folytatja könyvkiadói tevékenységét.


Kovács K. Zoltán (Magyaróvár, 1924. márc. 27.) agrárszakértő, közíró. 1946-ban Magyaróváron a gazdasági akadémián agrármérnöki oklevelet szerzett. 1947 augusztusában a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője. 1949 februárjában Nyugatra menekült, Németországban telepedett le. 1951 augusztusától 1986 áprilisáig (Zoltán Károly néven) a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa. Írásai megjelentek a többi között a Katolikus Szemlében, a Bécsi Naplóban, az Életünkben. Agrártémákkal, az újabbkori magyar történelemmel és a kereszténydemokrácia problémáival foglalkozik. A Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom irányítói közé tartozik.


L. Kovács Klára (Fegyvernek, Jász-Nagykun-Szolnok vm, 1952. jan. 14.) költő, tanár. A pozsonyi Komensky Egyetemen 1975-ben angol-magyar szakos tanári oklevelet szerzett. 1978-ban az Egyesült Államokba költözött. 1986–88-ban New Brunswickban a Rutgers Egyetemen magyar nyelvet tanított. Versei, kritikái az Új Látóhatárban, a Szivárványban jelentek meg.

F. M.: Eszmélés (v. Chicago 1980).


Kovács Márton Lajos (Budapest, 1918. júl. 30.) történész, etnográfus. Az egyetemen történelem-latin szakot végzett és doktorált. Ekkor kezdte el első etnikai kutatásait és írt tudományos munkát a felsőőri magyar népcsoportról. Az 56-os forradalom után Kanadába került. A saskatchewani Reginában az Állami Egyetemen európai eszmetörténetet adott elő. A hetvenes évek kezdetétől beható néprajzi kutatásokat végez, valamint a Kanadába irányuló magyar kivándorlást és a létrejött paraszttelepüléseket vizsgálja.

F. M.: Esterházy and Early Hungarian Immigration to Canada (Regina 1974); Peace and Strife: Some Facts of the History of an Early Prairie Community (Kipling, Sask. 1980).


Kovrig Béla (Budapest, 1900. ápr. 8. – Milwaukee, 1962. dec. 19.) szociológus. A budapesti Tudományegyetemen 1920-ban államtudományi, 1921-ben jogi doktorátust szerzett. Bethlen István miniszterelnök személyi titkára lett, majd a miniszterelnökség nemzetiségi és kisebbségi osztályán dolgozott. 1927-ben a népjóléti- és munkaügyi minisztériumba került. Később az Országos Társadalombiztosítási Intézet aligazgatója lett. 1929-től c. igazgatóként az igazgatási főosztályt vezette. Kidolgozta az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvénytervezetet. 1935–38-ban a budapesti Műegyetemen szakelőadó. 1939–40-ben a miniszterelnökségen a lélektani hadviselést irányító osztály vezetője. 1940 és 1944 között a kolozsvári Tudományegyetemen a társadalomtan és társadalompolitika tanára. 1948-ban az Egyesült Államokban telepedett le. 1949-től 1962-ig Milwaukee-ban a Marquette Egyetem tanára. Részt vett a római Katolikus Szemle megindításában.

F. M.: Magyar társadalompolitika, 1920–1945 I-II (New York 1954, angolul: Hungarian Social Policies, uo. 1954); National Communism in Hungary (Milwaukee 1958).


Kovrig Bence (Bennet, Budapest, 1940. szept. 8.) politológus, történész. 1948 óta él Nyugaton. Tanulmányait 1960 és 1963 között a torontói, 1963 és 1967 között a londoni egyetemen végezte és bölcsészdoktori oklevéllel zárta. 1968-tól tanít a torontói egyetem politikai gazdasági tanszékén, 1979-től tanszékvezető tanár. 1987–88-ban Münchenben a Szabad Európa Rádió Kutató Osztályát vezette. Érdeklődési területe az újabbkori kelet-európai és magyar politikai történelem.

F. M.: The Hungarian People's Republic (Baltimore 1970); The Myth of Liberation: East-Central Europe in U.S. Diplomacy and Politics since 1941 (Baltimore–London 1973); Communism in Hungary From Kun to Kadar (Stanford CA 1979).


Kögl Szeverin (Mosonszentpéter, Moson vm, 1914. jún. 20.) bencés szerzetes, kulturális szervező. 1934-ben Pannonhalmán öltözött be. 1940-ben szentelték pappá. Sopronban volt gimnáziumi tanár, majd Zalaapátiban plébános. 1949 áprilisában rendje Brazíliába küldte lelkipásztori munkára. 1951 és 1968 között a são paulói kolostor gazdasági igazgatója. E minőségében vezette 1960 és 1968 között a kolostor és iskola építkezési munkáit. Később plébános, házfőnök és gimnáziumi igazgató volt. Irányította a paranai bencés rádióprogramot. Rektora volt a Könyves Kálmán Szabadegyetemnek. Számos történelmi dolgozata és cikke jelent meg a dél-amerikai magyar sajtóban. Jelenleg a são paulói kolostor könyvtárának és múzeumának vezetője.

F. M.: Öröm és vígasz (elmélkedések, São Paulo 1954); Que deram os húngaros ao mundo (Mit adtak a magyarok a világnak, portugálul, szerk. uo. 1954); Magyar Műhely a Dél Keresztje alatt, a Könyves Kálmán Szabadegyetem Emlékkönyve, 1949–1959 (Kutasi Kovács Lajossal uo. 1960).


Könnyű László (Leslie, Tamási, Tolna vm, 1914. febr. 28. – St. Louis, 1992. márc.) költő, irodalomtörténész. 1944-ben Szegeden tanári diplomát szerzett. Középiskolákban tanított. Magyarországon több kötet verse, regénye, színműve jelent meg. 1945 elején Ausztriába került, ahol egy magyar iskola igazgatója lett. 1949-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Két évig Jefferson Cityben egyházi orgonista. 1951–54-ben St. Louisban zenét tanult és zenetanári oklevelet szerzett. Azután térképészetet tanult, 1957-ben diplomázott. 1955-től a Defense Mapping Agency térképészeként dolgozott. Közben a St. Louis Egyetemen földrajzi tanulmányokat folytatott. 1967-ben a Kansasi Állami Egyetemen doktorált. Költeményei és cikkei jelentek meg a Nemzetőrben, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a Krónikában, az Amerikai Magyar Életben, valamint más amerikai magyar lapokban és folyóiratokban. Több tanulmányt és könyvet írt az amerikai magyar irodalom történetéről. 1963 és 1974 között kiadta és szerkesztette az Amerikai Magyar Szemlét. Műfordítói tevékenysége is említésre méltó.

F. M.: Koratavasztól őszirózsákig (v. St. Louis 1959); Bond of Beauty (v. angolul., uo. 1959); Szemben az árral - Against the River (v. kétnyelvű, New York 1961); Az amerikai magyar irodalom története, Szemelvényekkel (uo. 1961, St. Louis 1986); A History of American-Hungarian Literature (uo. 1962, 1988); Modern Magyar Literature (uo. 1964); Kezdődik elölről (színd. Cleveland 1965); Gedichte von Österreich (műford. Köln 1965); Xantus János geográfus Amerikában (tan. Köln 1965, St Louis 1975); Egy költő visszanéz (önéletr. St. Louis 1966, 1977); Idegenben (v. uo. 1967); Hungarians in the USA (uo. 1967); Collected Poems (v. uo. 1968); A térkép rövid története (tan. Chicago 1970); A Condensed Geography of Hungary (St Louis 1971); J'accuse mon époque (v. franciául, uo. 1972); A gyáva férfi (r. uo. 1973); Összegyűjtött versek (uo. 1974); Szülők iskolája (tan. Llyndhurst NJ 1975); Acacias: Hungarians in the Mississippi Valley (tan. Ligonier PA 1975); Magyar hivatásos képzőművészek (lexikon, Gyimesi Kásás Ernővel, St. Louis 1977, angolul: uo. 1978); Tamási monográfiája (uo. 1979); Egyszázöt év Tamásiban (tan. uo. 1980); Hungarian Transylvania (többnyelvű tan. uo. 1983); Hungarian Bouquet, Selected Poems (uo. 1984).


Könyves Kálmán Szabadegyetem . São Paulóban 1949-ben Stankovich Jenõ kezdeményezésére alakult tudományos, irodalmi és művelődési társaság, amely rendszeres előadásokkal, irodalmi, zenei estekkel, kerekasztalvitákkal igyekezett a brazíliai nagyváros és környéke magyarjainak szellemi érdeklődését kielégíteni. Stankovich után egy háromtagú elnökség, azután Annau Ernő, majd Bordeaux Pál vezette. Tevékenységében fontos szerepet játszott a bencések Szt. Gellért Kolostora. Ennek következtében a rektori tisztet 1951-től a Rend tagjai – Kögl Szeverin (1951–70), Gácser Imre (1970–90), Tóth Veremund (1990-től) – látták el. Eddig körülbelül négyszáz előadás hangzott el szervezésében. A mintegy százötven előadó közül kb. negyven nem magyar volt. A magyar előadók között szerepeltek európaiak és észak-amerikaiak is. 1981 óta magyarországi és erdélyi írók is kaptak meghívást.


Könyves Tamás (Tom, Budapest, 1947. júl. 13.) költő, szerkesztő. Vancouverben él, angolul ír verseket. Avantgarde kiadványok szerkesztője. Költői munkáit kanadai folyóiratok közölték, videoverseit Kanadában, Angliában, Olaszországban mutatták be.

F. M.: Love Poems (v. Montreal 1974); Proverbsi (v. Ken Norrisszal, uo. 1977); No Parking (v. uo. 1978); Poetry in Performance (v. Ste-Anne de Bellevue, Que. 1982); Ex Perimeter (v. Vancouver 1988).


Körmendi Ferenc (Budapest, 1900. febr. 2. – Bethesda MD, 1972. júl. 20.) író, újságíró. A budapesti Tudományegyetemen jogot tanult, 1922-ben végzett. Egy ideig újságíró volt, majd tisztviselő lett. 1921-ben elbeszéléskötete jelent meg. 1932-ben "Budapesti kaland" című regényével megnyerte három angol kiadó által hirdetett nemzetközi regénypályázatot. A könyvet több mint húsz nyelvre lefordították. Magyarországon számos regénye és novelláskötete jelent meg. Írt színdarabokat is. 1932 és 1938 között a Pesti Napló munkatársa volt. 1939 januárjában elhagyta Magyarországot, rövid olaszországi tartózkodás után Londonban telepedett le. 1939 szeptemberétől 1945 őszéig a BBC magyar osztályán dolgozott. 1945 őszén kivándorolt az Egyesült Államokba. 1954-ben mint rendező a Szabad Európa Rádió New York-i osztályára került. 1961-ben az Amerika Hangja magyar osztálya alkalmazta Washingtonban, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig dolgozott. Nyugaton írt könyvei magyar és angol nyelven kívül más nyelveken is napvilágot láttak.

F. M.: The Happy Generation (r. London 1945, németül: Abschied von gestem, Frankfurt 1955); Napfogyatkozás (r. 1948, angolul: Years of the Eclipse, Indianapolis 1951, New York 1960, olaszul: Tempo di eclisse, Milano 1950); Seven Trumpet (r. Indianapolis 1953); Incident at Sebes (r. New York 1972, németül: Die Verschwörung von Sebes, Hamburg 1972).


Körösi László (Lucien Corosi, Nagyvárad, 1908. dec. 26. – Párizs, 1989. máj.) író, újságíró. 1926 óta élt Franciaországban. 1976-tól a Documents et Reportages Internationaux sajtóiroda alapító igazgatója. Több francia napi- és hetilap munkatársa volt. Regényeket és rádiójátékokat írt. Festő is volt.

F. M.: Un village francais en 1944 (Paris 1946); Aina, ou l'amour difficile (r. uo. 1953); L'ami (r. uo. 1973); II y a quarante ans: Nuremberg, L'autopsie d'un procés raté (uo. 1985).


Körösi-Krizsán Sándor (Nagybánya, 1896. febr. 27. – München, 1970. szept. 28.) újságíró. Az első vh.-ban mint katonatiszt orosz fogságba esett. Csatlakozott a bolsevista párthoz, majd Komintern-megbízottként Romániában végzett pártmunkát. A Román Kommunista Pártban vezető tisztségeket töltött be. A húszas évek végén szakított a kommunizmussal. 1928 és 1932 között a Brassói Lapok munkatársa, majd 1936-ig a brassói Népújság szerkesztője. Később Budapestre költözött A Pester Lloyd munkatársa, a Magyar Nemzet és a Magyar Távirati Iroda berlini tudósítója volt. 1945-től 1951-ig Hamburgban a brit katonai kormányzat alkalmazottja. 1951 szeptemberétől 1965 végéig (Gedeon Sándor néven) a Szabad Európa Rádió müncheni magyar szerkesztőségének tagja. Nyugalomba vonulása után 1968-ig külső munkatárs. A kommunista mozgalom történetével és kelet-közép-európai problémákkal foglalkozott. A müncheni Új Hungáriában és az Új Látóhatárban publikált.


Kőszegi-Farkas István l. Farkas István


Kőváry György (Georg, Budapest, 1922. febr. 21.) újságíró, író, műfordító. A középiskolát Budapesten végezte. Újságíróként és fordítóként dolgozott. Az 56-os forradalom után Bécsben telepedett le. Osztrák újságíró lett. Több lap munkatársa. Regényeket, hangjátékokat, televíziójátékokat ír, magyar szerzők munkáit fordítja németre. Egyaránt publikál magyarul és németül.

F. M.: Das Schülerstreich-Quintett (r. Berlin–Stuttgart–Wien 1957); Das Herz einer Mutter (ant. szerk. Wien 1982); Kinder sind eine Brücke zum Himmel (ant. szerk. uo. 1982); Ein Ungar kommt selten allein (r. uo. 1984).


Közi Horváth József (Agyagos, Sopron vm, 1903. szept. 25. – Oberhaching, NSZK, 1988. máj. 26.) kat. pap, közíró, politikus. 1927-ben Győrött szentelték pappá. 1929-ben a budapesti Tudományegyetemen teológiai doktor lett. Serédi bíboros a Katolikus Akció titkárává nevezte ki. Nagy példányszámú füzetekben népszerűsítette a pápai szociális enciklikákat, valamint a német nemzetiszocializmus elleni vatikáni állásfoglalást. 1939-ben a kormánypárt listáján keresztény-szociális programmal Győr országgyűlési képviselője lett. 1944 tavaszán a parlamentben tiltakozott a német megszállás ellen. 1948-ban Ausztriába menekült, majd Párizsba költözött, ahol megszervezte és vezette a Magyar Keresztény Népmozgalmat. 1949-ben New Yorkban telepedett le. A Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottságának tagjaként a menekültkérdéssel foglalkozott. Az 56-os forradalom bukása után visszatért Európába. 1957 és 1965 között a Paulinum nevű müncheni diákotthont vezette. 1970 végén az Európai Szabad Magyar Kongresszus elnökévé választotta. 1965-től a haláláig a München melletti Oberhachingban az egyházmegyei Karitász-otthon lelkésze volt. Írásai a Katolikus Szemlében, a Nemzetőrben, az Életünkben és más lapokban jelentek meg. Magyar egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozott.

F. M.: Magyarok tündöklő csillaga, Szent István 975–1038 (München 1974); Kardinal Mindszenty, Ein Bekenner und Märtyrer unserer Zeit (Königstein 1976, angolul: Chichester–Chulmleigh 1979, magyarul: Mindszenty bíboros, München 1980, 1984); Apor püspök élete és halála (München 1977, 1984, németül: Leben und Sterben von Bischof Apor, uo. 1984, 1985); Rafinált vallásüldözés Magyarországon (uo. 1980); Magyarság és kereszténység ötvenhatban (uo. 1981); XI. Ince pápa szerepe a török kiűzésében (uo. 1986).


Krassó Miklós (Budapest, 1930. nov. 29. – London, 1986. jan. 10.) filozófus, politológus. A budapesti Tudományegyetemen filozófiát tanult. Első írásai kommunista elméleti folyóiratokban és lapokban jelentek meg. Az 56-os forradalomban való részvétele miatt 1956 novemberében Bécsbe menekült, majd Angliában telepedett le. 1957 és 1963 között Oxfordban tanult. Kutatóévei alatt a fiatal Marx-szal, Trockijjal és a marxista ideológiával foglalkozott A hatvanas években az angol New Left Club és a New Left Review alapítói közé tartozott. Mint a New Left Review szerkesztője az angol "újbaloldali" gondolkodás népszerűsítésében vesz részt. Tevékeny tagja a European Nuclear Disarmament (END) nevű mozgalomnak. Magyarul ritkán publikált. Londoni lakásán összeégve találták, égési sebeibe halt bele. A halottkém balesetet állapított meg.


Kraus Naftáli (Krausz Zoltán Náftáli, Budapest, 1933. nov. 20.) újságíró, szerkesztő. Tizenhat éves korában, 1949-ben került Izraelbe. 1965 óta a Mááriv című tel-avivi napilap munkatársa. Publicisztikát és zsidó tárgyú cikkeket, valamint kelet-európai és magyar politikai elemzéseket ír. Izraeli tudósítója az Allgemeine Journal című New York-i jiddis hetilapnak. Egyik alapítója és szerkesztője a Remény című tel-avivi irodalmi, kulturális és társadalmi folyóiratnak.

F. M.: Az ősi forrás, Mózes öt könyvének magyarázata (Budapest 1990).


Krinszki Gyula (Eger, 1929. jan. 3.) író. Magyarországot 1948-ban hagyta el. Két évig Svájcban élt, majd 1950-ben kivándorolt Ausztráliába. Sydneyben telepedett le. Elbeszéléseket, szövegeket, színjátékokat ír. Magyarul az Új Látóhatár és az ausztráliai Magyar Élet közölt tőle, egyébként főleg angolul publikál. 1986-ban egy Sydneyben működő színtársulat bemutatta "The Bunker" című darabját.

F. M.: Canto (szövegek, angolul, Sydney 1983); Cuckoo (egyfelvonásosok, angolul, uo. 1986).


Kristóf Ágota (Csikvánd, Győr vm, 1935. okt. 30.) író. Kristóf Attila budapesti újságíró és szerkesztő nővére. Szombathelyen érettségizett, majd a kőszegi szövőgyárban dolgozott. Az 56-os forradalom után Svájcban telepedett le. Óragyári munkás volt, majd fogászati asszisztens lett. Az Irodalmi Újságban verseket közölt. Megtanult franciául és e nyelven kezdett el írni hangjátékokat, színdarabokat, verseket, elbeszélő prózát. Neuchâtelben él. Első regénye, "A Nagy Füzet" olyan sikert aratott, hogy immár majd húsz nyelvre lefordították ("Livre Européen"-nek nyilvánították).

F. M.: Le grand cahier (r. Paris 1986, németül: Das grosse Heft, Berlin 1987, magyarul: A Nagy Füzet, Budapest 1990); La preuve (r. Paris 1988, németül: Der Beweis, München 1989); Le troisième mensonge (r. Paris 1991).


Krónika. Irodalmi, történelmi és művészeti szemle. A torontói Magyar Kultúrközpont-Magyar Ház lapja. 1975 szeptemberétől havonta jelenik meg. Felelős kiadója a Kultúrközpont mindenkori elnöke. Szerkesztette Endes László, azután Berzy József és Kostya Sándor. Szépirodalmi alkotásokat, rövid esszéket és tanulmányokat, kritikákat, valamint kulturális cikkeket és beszámolókat közöl. Szerzői közé tartozott és tartozik: Baráth Tibor, Csepelyi Rudolf, Domokos Sándor, Fáy Ferenc, Fáy István, Flórián Tibor, Füry Lajos, Gaál Gyula, Heckenast Dezső, Kannás Alajos, Kerecsendi Kiss Márton, S. Koósa Antal, Mailáth István, Nehéz Ferenc, Ormay József, Simándi Ágnes, Tűz Tamás, Wass Albert.


Krüzsely József (Visk, Máramaros vm, 1916. jan. 6.) ref. lelkész, szerkesztő. Jogi és államtudományi doktorátusának megszerzése után minisztériumi tisztviselő lett. A negyvenes évek második felében Svájcba emigrált. A genfi egyetemen teológiai tanulmányokat végzett és hittudományi doktori fokozatot szerzett. Francia-Svájc és Bern magyar református szórványi lelkipásztora volt 1980-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. Közreműködött a Szabad Európa Rádió protestáns egyházi műsorában. 1955–56-ban a Kálvinista Szemle, 1965-től az Élő Egyház című protestáns hitbuzgalmi lapok szerkesztője és kiadója.


Kubinszky Lajos (Szombathely, 1907. okt. 30.) jogász, szakíró. A budapesti Tudományegyetemen 1930-ban jogi doktorátust szerzett. 1935-ben ügyvédi és bírói vizsgát tett. 1935-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselője lett. Igazgatási, jogi és törvényelőkészítési kérdésekkel foglalkozott. 1945-től miniszteri tanácsosként az egyetemi és tudományos főosztály h. vezetője volt. 1946–47-ben a Műegyetemen megbízott előadó, 1948-ban a budapesti Tudományegyetemen magántanár. Nagyszámú szakmunkája jelent meg. Nemzetközi kongresszusokon képviselte a magyar nevelésügyet. 1949 elején emigrált. Ausztriai tartózkodás után 1950-ben kivándorolt Brazíliába. São Paulóban telepedett le. 1950-től 1990-ig a Pápai Katolikus Egyetem Központi Könyvtárának igazgatója volt. Ezen kívül mint ügyvéd, tolmács és egyetemi előadó is működött. Magyar, német és portugál nyelven jogi, történelmi, nevelési és könyvtári tanulmányokat publikált.

F. M.: A magyar közoktatásügyi politika a két háború között (New York, 1953).


Kultúra . São Paulóban 1951 augusztusa és 1958 között kiadott irodalmi és művészeti folyóirat. Kisebb-nagyobb megszakításokkal havonta jelent meg. Szerkesztette Kende Sándor. Főmunkatársai közé tartozott Landy Dezső, Lénárd Sándor, Rónai Pál, Zsürger László.


Kunz Egon (Egon F. Budapest, 1922. márc. 11.) történész, műfordító. A budapesti Tudományegyetemen 1948-ban magyar nyelv és irodalomból doktorált. Ugyanabban az évben Nyugatra menekült. 1949-ben kivándorolt Ausztráliába, ahol kiegészítette egyetemi tanulmányait. A Sydney-i Mitchell Könyvtárban kapott állást, majd a hatvanas évek végén a canberrai Ausztráliai Nemzeti Egyetem demográfiai tanszékének munkatársa és előadója lett. 1980-tól Canberrában az Institute of Aboriginal Studies könyvtárának igazgatója. Érdeklődési területe az ausztráliai bevándorlás és a magyar bevándorlók története. Tudományos munkái angol nyelven jelentek meg. Magyarul a Dél Keresztje, a Független Magyarország, a Magyar Élet közölte írásait. Magyar irodalmi műveket fordított angolra.

F. M.: Hungarian Poetry (ant. szerk. Sydney 1955); Blood and Gold, Hungarians in Australia (Melbourne–Canberra–Sydney 1969); The Intruders (Canberra 1975); The Hungarians in Australia (Blackburn 1985); Displaced Persons, Calwell's New Australians (Canberra 1988).


Kutasi Kovács Lajos (Veszprém, 1920. jan. 18.) író, újságíró, etnográfus. A középiskolát Budapesten végezte. Első szépirodalmi munkája 1941-ben jelent meg. 1942–43-ban a Veszprémi Hírlap segédszerkesztője volt. 1944-ben Budapesten újságíró. 1945 tavaszán polgári menekültként Németországba került, ahol 1949 szeptemberéig élt. 1949 októberében kivándorolt Brazíliába, decemberben letelepedett São Paulóban. 1950 áprilisától 1966 december végéig szerkesztette a Délamerikai Magyar Hírlapot. 1967 januárjától 1970 májusáig a buenos-airesi Délamerikai Magyar Újság brazíliai szerkesztője volt. 1970 júniusában visszatért Európába. Azóta Angliában és Svájcban él. 1962–68: a New York-i International Feature Service brazíliai igazgatója. Külső munkatársként dolgozott a Szabad Európa Rádiónak (1960–71) és a BBC-nek (1978–1989). Szépirodalmi írásai és cikkei jelentek meg a már említett lapokon kívül a Hungáriában, az Új Hungáriában, az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, az Amerikai Magyar Népszavában, a Szabadságban, a Délamerikai Magyarságban, írt regényeket, elbeszéléseket, esszéket, útirajzokat, néprajzi munkákat. 1965-ben részt vett egy dél-amerikai expedícióban, 1974 és 1989 között nagyobb etnográfiai tanulmányutakat tett Észak- és Dél-Amerikában. Magyarországon 1972 óta rendszeresen publikál.

F. M.: Barbárok (elb. São Paulo 1951, Buenos Aires 1953); Az ember elindult (r. São Paulo 1952); Tükörben – Záróra (elb. kisr. Buenos Aires 1952); Megvirradt (kisr. Köln 1953); Művészettörténelem zseblexikona (Köln 1954); Partok között (r. München 1956); Holtvágány (r. uo. 1959); Törzsasztal (r. Buenos Aires 1959); Szereposztás (r. Brüsszel 1961, spanyolul: Reparto Teatral, Barcelona 1965); A hajó és a folyó (r. Köln 1970); A Zöldpokoltól a Vidámkikötőig (útl. Budapest 1972); Az elveszett világ (Amazónia története, uo. 1976); Fekete istenek - fekete emberek (tan. uo. 1980); Amerika bölcsője (útl. uo. 1985); A mohikánok visszatérnek (tan. uo. 1986); Összefirkált térkép (reg. életr. uo. 1987); Zöld pokol - vörös sivatag (tan. uo. 1988).


Kútfő. Izraelben 1988 végén indult irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat. Megjelenik Tel-Avivban negyedévenként A zsidó és más nemzeti kultúrák kölcsönös megismertetésére törekszik magyar nyelven. A főszerkesztő Rappaport Ottó. A szerkesztőbizottság elnöke Elie Wiesel, tagjai között van Faludy György, Fejtő Ferenc, Kányádi Sándor, Méliusz József, Sütő András, Jancsó Miklós, Mezei András, Randolph Braham, Itámár Jáoz-Keszt.


Külhoni Szövegtár. 1979-ben Bostonban kiadott irodalmi évkönyv. Egyetlen száma jelent meg. Szerkesztője Bikich Gábor, kiadója Koncz Lajos volt. Közölte a többi között Bikich Gábor és Csokits János újabb verseit, Szabó Zoltán egy írását és Bibó István Londonba küldött levelét.

 




Hátra Címlap Előre