E


Egész Látóhatár l. Látóhatár, Új Látóhatár


Egri György (Budapest, 1922. júl. 11.) újságíró, szerkesztő. 1945 után részt vett a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom irányításában. Több évet töltött a recski kényszermunka-táborban. 1956 végén Ausztriába menekült, majd Kanadába vándorolt ki. Torontóban telepedett le, ahol 1961 és 1981 között szerkesztette a Menora című lapot. Külső munkatársa volt a Kanadai Rádiónak, Amerika Hangjának, és a Szabad Európa Rádiónak. Írásai jelentek meg az Amerikai Magyar Népszavában, a Szabadságban, az Irodalmi Újságban, az Új Világban. 1989-től az Amerikai Magyar Hírlap főmunkatársa.

F. M.: Én különben jól érzem magam (tárcák, Toronto 1980).


Egyesült Magyar Alap (United, Hungarian Fund). A magyar kultúra támogatására Clevelandben alapított és Papp Gábor vezetése alatt működő intézmény, amely 1968-tól kezdve több mint egymillió dollárt gyűjtött és adományozott magyar kulturális célokra. 1984-ben létrehozta és 1985-től évenként kiosztja a József Attila irodalmi díjat és ösztöndíjat.


Ekecs Géza (Budapest, 1927. márc. 24.) újságíró, rádiószerkesztő. 1945-ben érettségizett. Utána újságíró lett: a Kossuth Népe, majd a Hazánk munkatársa. 1949 szeptemberében Németországba menekült, majd áttelepedett Párizsba. Emigráns lapokba és folyóiratokba, a többi között a Látóhatárba írt karcolatokat, naplójegyzeteket, filmcikkeket. 1951 decemberében Münchenbe, a Szabad Európa Rádióhoz került belső munkatársnak. Színes riportokat és filmszemléket írt, megszervezte a rádió zenés szórakoztató műsorait és Cseke László néven a hatvanas-hetvenes években, főleg a fiatalság körében, népszerű disc-jockey volt.


Eked könyvkiadó. Tel-Avivban működik és programjában szép számmal szerepelnek magyar nyelvű kiadványok, elsősorban szépirodalmi művek. 1958-ban alapította Itámár Jáoz-Keszt.


Elekes Attila (Budapest, 1927. febr. 27.) költő, egyetemi lektor. Katonaiskolában tanult. 1945 elején hadnagyként részt vett a budai harcokban. 1946-ban érettségizett, majd a Műegyetem hallgatója lett, azután az olajkutatásban dolgozott. 1951-ben szüleivel kitelepítették. 1953-ban szabadult, 1955-től a soproni Bányamérnöki Egyetemen tanult. Az 56-os forradalom után Olaszországba menekült és Milánóban telepedett le. Egyetemi tanulmányokat folytatott, majd olajkereskedelmi ügynökként működött. 1987 óta az Università Cattolica del Sacro Cuore lektora. Magyar nyelvet tanít. Magyarországon 1952 és 1956 között mintegy hatvan verse jelent meg, a többi között a Csillagban, az Irodalmi Újságban, a Nők Lapjában. Nyugaton több mint húsz évig nem írt semmit. Csak a nyolcvanas évek eleje óta jelennek meg ismét versei az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Bécsi Naplóban, a Nemzetőrben, a Szivárványban és más nyugati magyar lapokban.


Élet. "A külföldi katolikus magyarság lapja". 1950 decembere és 1953 januárja között jelent meg kéthetente, először Innsbruckban, majd 1951 novemberétől Rómában, a Külföldi Magyar Katolikus Akció gondozásában. Felelős kiadója Zágon József, majd 1951 novemberétől az olasz Renato di Tillo volt. Innsbruckban Lehmayer Adalbert és Fennesz Imre, Rómában az olasz Gino Leoncini szerkesztette.


Életünk. "Az európai magyar katolikusok lapja". A nyugat-európai országokban kiadott katolikus közlönyök összevonásából keletkezett és jelenik meg 1969 januárjától az európai főlelkészség kiadásában. Az egyházi hírek nagyrészt a különböző országokban működő magyar lelkészségektől származnak. Kezdetben St. Gallen-ben jelent meg, majd a szerkesztőség és kiadóhivatal átköltözött Münchenbe. Szerkesztői közé tartozott a többi között Vecsey József, Vecsey Lajos, Szőke János, Radnai Tibor, Harangozó Ferenc. Jelenleg Szőke János a főszerkesztője és Fejős Ottó a felelős szerkesztője. A szerkesztésből hosszabb idő óta jelentős részt vállal Szamosi József. A rendszeres munkatársak közé tartozott és tartozik: Közi Horváth József, Mehrle Tamás, Vass György, Frank Miklós, Kovács K. Zoltán, Prokop Péter, Boór János, Cser-Palkovits István.


Éltető Lajos (Louis J., Máriapócs, 1938. dec. 8.) egyetemi lektor, szerkesztő. Tanulmányait az Egyesült Államokban végezte. A Louisiana State University-n doktorált Ott kezdett el tanítani. 1970-től a Portland State Universityn a magyar és a német nyelv lektora, majd tanára. 1967-től az Itt-Ott című folyóirat szerkesztője. 1975 óta a Magyar Baráti Közösség vezetőinek egyike. Irányító szerepe van a szervezet könyvkiadói programjában.

F. M.: Transylvania – The Roots of Ethnic Conflict (tangy. szerk. J.F. Cadzow-val és Ludányi Andrással, Kent OH 1983).


Ember l. Az Ember


Emigrációs Sajtóarchívum Tájékoztató Szemléje. 1950 novembere és 1952 decembere között jelent meg mint időszaki közlöny, először Innsbruckban, majd 1952-ben New Yorkban. Beszámolókat, elemzéseket, sajtószemléket közölt a kelet-közép-európai emigrációk politikai életéről és törekvéseiről, valamint egymást és a magyarságot érintő problémáiról. Szerkesztette Kassai István.


Enczi Endre (Erzsébetfalva, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm, 1902. okt. 18. – Párizs, 1974. szept. 8.) író, szerkesztő. A húszas évek kezdetén megjelent két verskötete, a harmincas években több regénye. A kommunista párt tagjaként baloldali orgánumokban publikált. 1945 után rövid ideig vidéken lapot szerkesztett, majd budapesti újságoknak dolgozott. 1952-ben József Attila díjat kapott. Megjelent néhány könyve. 1955-56-ban a budapesti Irodalmi Újság szerkesztője volt, Az 56-os forradalom bukása után Ausztriába menekült, majd Kanadába került. 1958-ban Londonba költözött és részt vett az 1957-től újra kiadott Irodalmi Újság szerkesztésében. 1961-től haláláig Párizsban az Irodalmi Újság segédszerkesztője volt. Az Új Látóhatár, a Hírünk a világban, a Népszava, a Délamerikai Magyar Hírlap is közölte írásait.

F. M.: Úristen! Az Ábécé minden betűje... (r. Washington 1968).


Endrey Antal (Antony, Hódmezővásárhely, 1922. nov. 24.) történész, jogász. 1944-ben a budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. 1947-ben ügyvédi és bírói vizsgát tett. Hódmezővásárhelyen ügyvédi irodát nyitott. 1948 novemberében Ausztriába menekült, majd 1949-ben kivándorolt Ausztráliába, ahol 1956-ban ausztrál ügyvédi képesítést nyert. 1957 óta Melbourne-ben mint ügyvéd működött. 1973-ban az ausztrál szenátus egyik bizottságának jogtanácsosa. 1975-ben a victoriai kormány kinevezte Queen's Counselnek. Magyar, de főleg angol nyelvű történeti munkákat írt. Többször elnöke volt az Ausztráliai Magyar Szövetségnek. 1960–62-ben a Magyar Szó kiadója. Később az Ausztráliai Magyarság és 1983-tól a Nemzeti Újság szerkesztője. Hungarian Observer és Ethnic Reporter címmel angol nyelvű lapot adott ki. Ausztráliai magyar lapokon kívül a Nemzetőrben és a Krónikában publikált. A Melbourne-i Magyar Intézet egyik alapítója. 1989-ben visszatelepedett Magyarországra.

F. M.: Félbemaradt nép (Melbourne 1971, angolul: The Future of Hungary, uo. 1972); Sons of Nimrod. The Origin of Hungarians (uo. 1975); Pride of my Country (uo. 1975); The Kingdom to come (uo. 1976); The Holy Crown of Hungary (uo. 1977); Hungarian History (uo. 1982); A magyar archiregnum (uo. 1984); The Other Hungary (Erdély története, uo. 1986).


Erba-Odescalchi Sándor hg. (eredetileg Céh Sándor, Budapest, 1914 márc. 23.) ügyvéd, író. A budapesti Tudományegyetemen 1936-ban jogi doktorátust szerzett. Ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1932-ben az Erba-Odescalchi hercegi családból származó nagynénje örökbe fogadta. 1943-ban az olasz király átruházta rá a hercegi címet. 1944 előtt több könyve jelent meg Magyarországon. 1945-ben Svédországba költözött. Stockholmban banktisztviselő. A Katolikus Szemlében, más magyar emigráns lapokban és svéd lapokban (pl. Svenska Dagbladet) publikált.

F. M.: XI. Ince – Egy nagy pápa életregénye (Boardman 1986); Testamentum (családregény, Budapest 1991).


Értavy-Baráth József (Budapest, 1930. szept. 2.) könyvtáros, tanár, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetem történelem-angol szakán középiskolai tanári oklevelet szerzett. Gimnáziumi tanár lett. 1956 november végén Nyugatra menekült. 1957-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1964-ben a New York-i Állami Egyetemen könyvtárosi végzettséget nyert. 1962 és 1973 között az említett egyetemen, Buffalóban tanított. 1972-ben Atlantába költözött és 1973-ban pszichoterápiái és hipnoterápiai magánpraxist nyitott. 1966-ban megalapította a Magyar Kulturális Alapítványt, szerkesztette annak irodalmi kiadványait. Létrehozta az Optimista Internacionále magyarországi tagozatát.

F. M.: Történelem: kitűnő (r. Értavy-Baráth Katalinnal 1957, angolul: Teaspoonful of Freedom, Astor Park 1968).


Értavy-Baráth Katalin (leányneve: Baráth Katalin, Gyula, Békés vm, 1926. szept. 24.) orvos, író. A budapesti Orvostudományi Egyetemen 1952-ben sportorvosi diplomát szerzett. 1956 november végén Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le. 1965-ig pszichiátriát tanult, majd kórházi orvos lett Buffalóban. 1973 óta magánpraxist folytat Atlantában. Férjével, Értavy-Baráth Józseffel kulturális szervező munkát végez és amerikai magyar lapokban publikál.

F. M.: Történelem: kitűnő (r. Értavy-Baráth Józseffel 1957, angolul: Teaspoonful of Freedom, Astor Park 1968); Gyöngyharmat (mesék, Buenos Aires 1958); A háromfejű sárkány (r. Astor Park 1968).


Esslin, Martin (eredetileg Pereszlényi Miklós, Budapest, 1918. jún. 8.) színháztudós, író. Bécsben járt iskolába. Az egyetemen filozófiát és anglisztikát tanult. A Reinhardt-szemináriumban rendezői kiképzésben részesült. 1938-ban Angliában telepedett le. Rendezőként, szerkesztőként dolgozott, majd 1961-ben a BBC német osztályára került rendezőnek. Utána a hangjátékosztálynak két évig helyettes vezetője, majd 1977-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig vezetője volt. Hangjátékokat, valamint a színházzal foglalkozó elméleti és történeti tanulmányokat írt. Londonban él.

F. M.: Brecht A Choice of Evils (London 1959, franciául: Paris 1961, németül: Brecht, das Paradox des politischen Dichters, Frankfurt a/M 1964, japánul is); Brecht, the Man and his Work (Garden City 1960); The Theatre of Absurd (New York 1961, London 1962, németül: Das Theater des Absurden, Frankfurt–Bonn 1964, Hamburg 1965); Brief Chronicles, Essays on Modern Theatre (London 1970); Artaud (uo. 1976); Pintér: A Study of his Ptays (uo. 1977, 1982); Meditations: Essays on Brecht, Beckett and the Media (uo. 1980, 1983); The Age of Television (Oxford 1982); Pintér, the Playwright (London 1982); The Field of Drama (uo. 1987).


Esterházy Lujza gr. (Nyitraújlak, Nyitra vm, 1899. máj. 7. – Párizs, 1966. máj. 30.). A harmincas években a csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmak, köztük a Prohászka-körök fő szervezőinek egyike. Később a leánymozgalom, valamint fivére, Esterházy János pártelnök és képviselő tanácsadója szociális és nemzetiségi kérdésekben. Írásait főleg az Új Élet című kassai katolikus folyóiratban publikálta. 1942-ben jelent meg A huszadik esztendő című könyve. Kisebbségvédelmi tevékenységéért 1945 elején a ligetfalusi táborba internálták. Szabadulása után, 1946 nyarán Párizsba ment, ahol közreműködött a magyar békedelegáció munkájában és családja üldözött tagjainak érdekében fáradozott. Franciaországban maradt és a párizsi magyar menekültügyi szolgálat vezetője lett. Emlékezései Magyarországon jelentek meg 1991-ben.

F. M.: Szívek az ár ellen (eml. Budapest 1991).


Északi Magyar Archívum (Ungerska Arkivet). 1973. október 23-án alapították stockholmi magyar fiatalok, nyugati, főleg svédországi és skandináviai magyar dokumentumok gyűjtése és megőrzése céljából. Vezetője Szöllősi Antal. Az általa kiadott Magyar Archívum című időszaki lap a skandináviai magyarok történetére vonatkozó kutatások eredményeit közli.


Eszmélet. 1958-ban Oxfordban rövid ideig megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat, amelyet ötvenhatos menekültek alapítottak és írtak. Felelős szerkesztője Mészáros István, felelős kiadója Márton László volt. Két száma jelent meg.


Eszterhás István (Kispest, 1907. ápr. 6.) újságíró, író, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetem jogi karán 1930-ban doktorált. Először a Belügyminisztérium, majd 1938-tól a Miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott. A harmincas-negyvenes években Budapesten több regénye jelent meg. Magyarországról 1945 elején Ausztriába telepedett át. 1950-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 1951-ben a Clevelandben, majd Youngstownban kiadott Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztője lett. 1977-ig végezte a lap szerkesztését. Ezen kívül több amerikai és európai emigráns lapban publikált. Számos könyve jelent meg: regények, színművek, elbeszélések, tanulmányok.

F. M.: Atlantisz ezredes (r. Spittal an der Drau 1948); A besúgó és az apostol (tört. r. Cleveland 1952); Magyar disputa (tört. r. uo. 1955); Úriemberek kutyája (r. München 1958); Nyugodt lehetsz elvtárs (r. Róma 1959); Mendő Szabó Mari néni kommendál (r. Cleveland 1960); Döbrönte kürtje (tört. színd. Buenos Aires 1960); Ünneplő halál okából (r. Youngstown 1962); Forradalom a Kígyó utcában (elb. Toronto 1967); Atlanti szaletli (r. Cleveland 1971); Száműzött a szabadság igájában (tan. cikkek, Cleveland 1978); Kováts Mihály hajóra száll I-II. (tört. r. uo. 1980); Eltékozolt fiak (r. uo. 1982); A hézag (szat. r. uo. 1983); A bíboros és a rendőr (r. uo. 1985); Kakucsográfia (r. uo. 1987); Amerikai magyar regény (r. uo. 1989).


Etana Kiadó. 1972 és 1983 között működött Münchenben. Máté Imre alapította és vezette. Több könyvet adott ki, köztük Forrai Eszter két kötetét és Máté Imre válogatott verseit.


Études. Francia nyelvű társadalomtudományi folyóirat, amelyet 1959 és 1963 között a brüsszeli Nagy Imre Intézet adott ki. Negyedévenként jelent meg, először mint nemzetközi szemle, majd mint a pluralista szocializmus folyóirata. Főszerkesztője Heltai György, szerkesztője Nagy Balázs volt. A cikkeket, tanulmányokat az Intézet munkatársai és 1956-ban menekült más értelmiségiek írták. Az anyag összeállításában Kende Péter és a fordítások elkészítésében Fejtő Ferenc, Gara László, Schreiber Tamás működött közre.


"Európa"-Club. Bécsi magyar értelmiségi kör, amelynek elődje az 1964 áprilisában magyar fiatalok által alapított német nevű "Európa" Jugend-, Kultur- und Sportverein volt. Az egyesület 1967 decemberében vette fel az "Europa"-Club nevet. Feladata az 1974-es alapszabály szerint "a magyar nyelv és kultúra, mint az összeurópai történet szerves részének ápolása". Ezt rendszeres előadóestekkel, hangversenyekkel, magyar művelődési célok támogatásával, ünnepségek rendezésével mozdítja elő. A Club élén mint elnökök a következők álltak: 1964–66: Borsos Péter, 1966–67: Nagy István, 1967–68: Fazekas László, 1969–71: Kovács Kálmán, 1972–75: Deák Ernő, 1975–87: Darányi Ferenc, 1987-től Valentiny Géza. A Club 1972 és 1976 között "integratio" címmel évkönyvet adott ki, amelyben az elhangzott előadások szövegét közölte. 1980 óta rendszeresen hív meg előadókat nyugat-európai államokból, Amerikából, valamint mind gyakrabban Magyarországról és a vele szomszédos országokból. 1982 szeptembere óta félévenként megjelenik Hírmondó néven a Club tájékoztató közlönye, amelyet Smuk András titkár szerkeszt.


Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia. 1959-ben alakult a nyugat-európai országokban élő protestáns magyar ifjúság és fiatal értelmiség vallásos nevelésének és magyar műveltségének előmozdítására. 1960-tól kezdve évente, húsvét hetében rendezi évi találkozóit, amelyeken az egyházi programon kívül jelentős szerepet kapnak a magyarságismereti – tehát történelmi, irodalmi, néprajzi, művészeti – témák is. Az előadók között a nyugati magyar szellemi élet számos jelentős alakja szerepelt. Az első konferenciát a norvégiai Trysil-ben rendezték, azóta minden évben más és más országban jönnek össze a fiatalok, az ökuméne jegyében, tehát nem a protestáns mivoltra korlátozva a részvételi lehetőséget. 1971 óta az EMEIK az ökumenikus találkozók egyik rendezője. A konferenciák anyagát kezdetben könyvformában is megjelentette. E köteteket Szépfalusi István szerkesztette. Az EMEIK szellemi vezetői közé tartozott, illetve tartozik: Cseri Gyula, Gémes István, Glatz József, Pátkai Róbert, Szépfalusi István, Terray László, Tóth János, Vajta Vilmos. A szervezetből 1969-ben kivált idősebb tagok alakították meg az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemet.


Európai Magyar Írók Kongresszusa. 1958 augusztusában a Brüsszelben Déri Béla katolikus lelkész által rendezett írói találkozón alakult meg. Az összejövetelen Várady Imre elnökölt. Huszonnégy író, költő, esszéista jött össze tíz országból. Több határozat született és ezek végrehajtására egy szűkebb munkaközösség alakult, amelynek tagja volt Déri Béla, Kisjókai Erzsébet, Rezek Román, Cs. Szabó László, Szitnyai Zoltán, Tollas Tibor és Várady Imre. A tervekből csak az 1959 szeptemberében Riminiben rendezett második írói konferencia valósult meg. A szervezet hamarosan elsorvadt.


Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. 1969-ben alakult. Szervezői az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciából váltak ki azzal a céllal, hogy munkájukban a hungarológiai érdeklődés erősebb hangsúlyt kapjon és az idősebb korosztály is megtalálja a helyét. A Szabadegyetem célja a magyarságot, a protestantizmust, az ökumenikus mozgalmat érintő kérdések megvitatása, a szabad véleménycsere előmozdítása és a magyar kultúra ápolása. Ezt évenként rendezett tanulmányi hetekkel, kiadványaival és magyar érdekű kezdeményezések támogatásával kívánja elősegíteni. Az EPMSZ 1971 és 1991 között tizenhét konferenciát rendezett és négy ökumenikus találkozó rendezésében működött közre. A céljai megvalósítására szervezett és mintegy másfélszáz tagú Baráti Társaság gondoskodik a munka anyagi fedezetéről, dönt a tennivalókról és választja meg a vezetőséget. A Szabadegyetem elnökei voltak: Balla Bálint, Kovács Andor, Szöllősy Árpád, Szöllősy Pál, Tóth János és 1986 óta Bárczay Gyula. Az ügykezelést hosszú ideig Szépfalusi István végezte, majd lemondása után Kovács Andor vette át. 1989-ben bekerült az elnökségbe, Cs. Szabó László korábbi helyére, Csoóri Sándor. Teológiai-lelkészi tanácsadó Vályi Nagy Ervin budapesti ref. teológiai tanár és Donáth László budapesti ev. lelkész lett. 1972-ben indult meg az EPMSZ füzetsorozata, amelyben – Szépfalusi István szerkesztésében – 1978-ig tizenkét kötet jelent meg. 1977-ben kezdődött – ugyancsak Szépfalusi István hathatós közreműködésével – a rendszeres könyvkiadói program. A Szöllősy Árpád által szervezett és mintegy ötszáz taggal rendelkező Könyvbarátok Köre támogatásával eddig majd negyven könyv, köztük Bíbó István válogatott tanulmányainak négy kötetes gyűjteménye, Hamvas Béla, Ordass Lajos és Ravasz László néhány hátrahagyott munkája, Szabó Zoltán összegyűjtött esszéi, kisebbségi írók könyvei, négy irodalmi antológia, valamint jelentős irodalmi, történeti és politikai művek láttak napvilágot. 1990 óta Magyarországon is megjelennek kiadványai.


Evangéliumi Iratmisszió. Stuttgartban működik Ungár Aladár, majd Kovács Árpád irányításával. Kiadja a Vetés és aratás című protestáns hitbuzgalmi lapot (amelynek elődje 1963 januárja és 1967 decembere között az Új Élet volt), valamint jelentős könyvkiadói tevékenységet folytat.


Ewendtné Petres Judit (Hévízszentandrás, Zala vm, 1933.) tanár, író, szerkesztő. Tizenegy éves volt, amikor Magyarországról elkerült. Először Németországban, majd 1951-től az Egyesült Államokban járt iskolába. A Kenti Állami Egyetemen 1962-től a pedagógiai szakon tanult és tanári képesítést szerzett. Számtant tanít. 1971 óta a Clevelandben megjelenő Képes Magyar Világhíradó szerkesztője. Amerikai magyar lapokban publikál.

F. M.: Keresztúton (r. Cleveland–Bad Salzuflen 1973); Aranykapu (gyermekmesék, Cleveland 1975).

 




Hátra Címlap Előre