D


Dabasi Schweng Lóránd (Besztercebánya, Zólyom vm, 1905. aug. 18. – Gilly, Svájc, 1988. dec. 2.) közgazdász. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán 1928-ban, a London School of Economics-on 1929-ben szerzett közgazdász oklevelet. 1940-ben doktorált. 1935-től 1940-ig Budapesten, 1938–39-ben Münchenben a közgazdaságtan egyetemi előadója. 1940-től a Magyar Nemzeti Bank kutatóosztályának vezetője. 1945–47-ben a Nemzeti Parasztpárt bizalmából pénzügyi államtitkár. 1947-ben Angliába emigrált. A Londoni Egyetemen közgazdaságtant tanított. 1949-ben szakértőként Washingtonba, a Nemzeti Tervező Társasághoz került. 1951-től 1965-ig a harmadik világhoz tartozó dél- és közép-amerikai, valamint ázsiai országokban gazdasági tanácsadóként dolgozott, gazdasági fejlesztési programok kidolgozásában vett részt.

F. M.: Political, Social and Economic Developments in postwar Hungary (Washington 1949); Economic Planning in Hungary since 1938 (New York 1951).


Dalmáth Ferenc (Dán Dalmát, Budapest, 1934. aug. 5.) szatíraíró, humorista. A budapesti Tudományegyetemen történelemből és könyvtárszakon diplomát szerzett. 1963 és 1968 között a Ludas Matyi című lap munkatársa volt. 1968-ban kivándorolt Izraelbe, ahol könyvtáros lett. Írásai az Új Keletben és A Hét tükrében, jelentek meg. 1973 óta héberül ír és héber műveket ültet át magyar nyelvre.


Dám Ince (Boszna-Bród, Pozsega vm, 1909. júl. 30. – Roebling, USA, 1967. jún. 20.) ferences szerzetes, történész. A budapesti Tudományegyetemen bölcseleti és egyházjogi doktorátust szerzett. 1933-ban szentelték fel pappá. 1950-ben Rómába menekült, majd 1956-ban az Egyesült Államokba került. A New York állambeli St. Bonaventura Egyetemen tanár lett és kódexkutatásokat folytatott. 1965-től a dewitti lelkigyakorlatos ház főnöke. Írásai a Katolikus Szemlében és a Corvinában jelentek meg.

F. M.: A szeplőtelen fogantatás védelme Magyarországon a Hunyadiak és a Jagellók korában (Róma 1955); Repertórium ex operibus Pelbarti de Temesvár (uo. 1958).


Dániel Arnold (Tata, 1878. – Leatherhead, Nagy-Britannia,1967. dec.) gazdaságtudós, közíró. Egyetemi tanulmányait megszakítva újságíró lett. A Huszadik Század című folyóirat munkatársaként főleg agrárkérdésekről írt. Először szociáldemokrata, majd polgári radikális. Részt vett az 1919 februári polgári demokratikus földreformtervezet kidolgozásában. 1919 februárjában hivatalosan Svájcba utazott, majd disszidált. Először itt, később Bécsben élt. 1934-ben Csehszlovákiába, majd a német megszállás után Angliába költözött. Egy ideig a brit kormány mezőgazdasági szakértője volt. A második vh. alatt Károlyi Mihály mozgalmához tartozott. Közép- és dél-kelet-európai földreform tervek kidolgozásával foglalkozott. Angliában több agrárpolitikai és szociálpolitikai tanulmánya jelent meg. Élete utolsó évtizedében visszavonultan élt a London melletti Leatherheadben.


Danubia. Müncheni magyar nyomda és kiadó, amely 1960-ban kezdte meg működését. A Danubia Kft. tulajdonosai Makra Zoltán, Radnóczy Antal és Tollas Tibor. A Danubia kiadásában és nyomdájában készülnek a Nemzetőr könyvei, eddig összesen mintegy negyven mű, valamint a Nemzetőr és idegen nyelvű társlapjai. A munkát Makra Zoltán irányítja.


Danubian Press. A Wass Albert által a floridai Astorban 1964-ben alapított Amerikai Magyar Szépmíves Céh angol nyelvű könyveinek és egyéb publikációinak kiadója.


Danubian Research and Information Center. Az Amerikai Magyar Szépmíves Céh kebelében – Wass Albert irányítása alatt – 1965 óta működő tudományos csoport, amelynek célja a Magyarországra és a Kárpát-medencére vonatkozó történeti adatok beszerzése, feldolgozása, ellenőrzése, rendszerbe foglalása és az angolul beszélő tudományos világ tájékoztatása. Ezt angol nyelven kiadott könyvekkel és a Hungarian Quarterly című kiadvánnyal mozdítja elő.


Danubio. Nyomdavállalat és kiadó. 1951 és 1973 között működött Buenos Airesben Czanyó Adorján vezetésével. Magyar irodalmi műveket, nem magyar szerzők munkáit magyar nyelven és folyóiratokat, lapokat nyomtatott, illetve jelentetett meg.


Darnóy Pál (Székesfehérvár, 1912. ápr. 4. – München, 1987. jún. 13.) katonatiszt, hadtörténész. A Ludovika Akadémia végzettjeként 1934-ben avatták hadnaggyá. A Hadiakadémiát 1942-ben fejezte be. Vezérkari tisztként 1944-ben a Vezérkari Főnökség Anyagi Osztályára került. A második vh. végét mint vk. százados kitelepített hivatalával Bajorországban élte át. Münchenben telepedett le. 1962 decemberétől haláláig a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Hadak útján című havi lapját szerkesztette. Feldolgozta az 1944–45-ös magyarországi hadműveletek történetét és a háború végén Nyugatra került magyar csapatok működését.

F. M.: Ungarn nach dem Volksaufstand (Köln 1960).


Daruvár, Yves de (Imre, apja Daruvári Kacskovics Tibor, anyja francia volt, Isztambul, 1921. márc. 31.) köztisztviselő, történész. Törökországban született. Gyermekként került Franciaországba. A Tengerentúli Főiskola elvégzése után gyarmati szolgálatba lépett. Madagaszkárban, Mauritániában, Elefántcsontparton, Kamerunban, Szomáliában szolgált magasrangú gyarmati tisztviselőként. 1962–63: Camore-szigetek kormányzója. 1963–68: a Francia Atomenergia Hivatal főtisztviselője. Újabbkori magyar történelemmel, főleg a trianoni békével és következményeivel foglalkozott.

F. M.: De Londres à la Tunisie, Carnet de route de la France libre (London 1945); Le destin dramatique de la Hongrie, Trianon ou la Hongrie écartelée (Paris 1971, magyarul: A feldarabolt Magyarország, Luzern 1976, angolul, németül is).


Darvas Simon (Budapest, 1892. jan. 16. – London, 1969. okt. 27.) újságíró. Budapesten bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1915-ben a Galilei Kör elnöke. Újságíróként baloldali lapok munkatársa. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Újságnál dolgozik, majd Bécsbe, azután Romániába menekül. Kolozsvárott a Keleti Újság munkatársa, Nagyváradon a Pallas Lapkiadó vezetője. Visszatért Budapestre, de 1938-ban Londonba emigrál és 1945 után eléggé visszavonulva élete végéig emigráns marad.


Deák Ernő (Pereszteg, Sopron vm, 1940. jún. 9.) történész, szerkesztő. 1956 decemberétől él Ausztriában. A bécsi egyetemen gazdaság- és társadalomtörténetet, kelet-európai történetet, valamint germanisztikát tanult. Történelemből doktorált. 1970 és 1977 között kutató asszisztens a bécsi egyetem gazdaság- és társadalomtörténeti intézetében. 1977 óta az Osztrák Tud. Akadémia gazdaság-, társadalom- és várostörténeti bizottságának tud. munkatársa. Kisebbségi kérdésekkel is foglalkozik. Könyvsorozatot ad ki "integratio" címmel. 1985-től a Bécsi Napló szerkesztője. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének hosszú ideig főtitkára volt, 1991 márciusától elnöke.

F. M.: Recidiva (vers. ford. Bécs 1970); Das Städtewesen der Lander der ungarischen Krone (1780–1918) I-II. (Wien 1979, 1989); Die Volksgruppen in Österreich (tangy. szerk. uo. 1979); Magyar változások 1948–1978 (tangy. szerk. Bécs 1979).


Deák Ferenc (Újvidék, 1899. márc. 5. – New York, 1972. jan. 21.) nemzetközi jogász, diplomata. Tanulmányait a budapesti Műegyetemen, Tudományegyetemen, a párizsi École des Sciences Politiques-on és az amerikai Harvard Egyetemen végezte. 1927-ben a Harvardon előadó, 1929 és 1943 között a New York-i Columbia Egyetemen tanár volt. 1944 és 1959 között mint polgári légügyi attasé a külügyi szolgálatban dolgozott. Utána légügypolitikai szakértőként a külügyminisztérium munkatársa lett. 1964-től nemzetközi jogot tanított a Rutgers Egyetemen. Amerikai jogi folyóiratokban publikált. 1928 és 1972 között húszvalahány jogi és történelmi tárgyú könyvet írt.

F. M.: Hungary at the Paris Peace Conference, The Diplomatic History of the Treaty of Trianon (New York 1942, 1972) Neutrality Laws, Regulations and Treaties 1776–1939 (P.C. Jessuppal, uo. 1949); Hungary and the Treaty of Trianon (Lexington 1960).


Deák István (Székesfehérvár, 1926. máj. 11.) történész. Budapesten kezdte egyetemi tanulmányait, majd 1948-ban Franciaországban telepedvén le, a párizsi Sorbonne-on folytatta. 1951 és 1956 között Münchenben a Szabad Európa Rádió kutatóosztályán, majd 1959 júliusáig Münchenben és New Yorkban a Szabad Európa Bizottság sajtóosztályán dolgozott. A New York-i Columbia Egyetemen történelmet tanult és 1964-ben megszerezte a doktori címet. A Columbián 1964-től tanársegéd, 1967-től docens, 1971-től rendes tanár. 1967 és 1978 között az egyetem Kelet-Közép-Európai Intézetének igazgatója. Kutatási és írói szakterülete a 19-20. századi közép-európai történelem. Írásai tudományos folyóiratokban és tanulmánykötetekben jelennek meg. 1990 májusától a MTA külső tagja.

F. M.: Weimar Germany's "Homeless Left": the World of Carl von Ossietzky (New York 1964); Weimar Germany's Left-wing Intellectuals: A Political History of the "Weltbühne" and its Circle (Los Angeles 1969); Eastern Europe in the 1970-s (tangy. szerk. Péter C. Ludzcal, New York 1972); Everyman in Europe; Essays in Social History (tangy. szerk. Allan Mitchell-lel, Englewood 1974); Hungary – East Central European Studies (tank. Columbus 1974); The Month of Defiance: Revolutionary Hungary in September 1848 (New York 1974); The Lawful Revolution, Louis Kossuth and the Hungarians 1848–1849 (uo. 1979, németül 1979, magyarul: Kossuth Lajos és a magyarok 1848–49-ben, Budapest 1983); The Social and Psychological Consequences of the Desintegration of Austria-Hungary in 1918 (Wien 1980); Beyond Nationalism, A Social and Political History of the Habsburg Officer Corps, 1848–1918 (New York 1990).


Deák Zoltán (Debrecen, 1904. máj. 24.) újságíró, szerkesztő. 1923-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. 1928-ban diplomát szerzett a Northwestern University School of Commerce-en. 1935-ig munkásként dolgozott Chicagóban. 1935-től a New York-i Új Előre című lap munkatársa. 1946 és 1957 között szerkesztője. Azóta a lap utóda, az Amerikai Magyar Szó szerkesztője, 1979 óta főszerkesztője. Mindkét lap 1949 és 1990 között kapcsolatot tartott fenn a budapesti kommunista kormányokkal.

F. M.: Magyarok Amerikában. Az amerikai magyar munkássajtó ötven esztendeje 1902–1951 (szerk. New York 1952); This Noble Flame (szerk. uo. 1982).


Deák Zoltán dr. (Ungvár, 1905. jan. 7. – New York, 1972. jan. 5.) újságíró, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen jogi és államtudományi doktor lett, majd ügyvédi vizsgát tett. 1925 és 1938 között külföldi lapok magyarországi tudósítója. 1938 és 1944 között a Film Színház Irodalom, 1945–46-ban a Színház és a Demokrácia munkatársa. 1948-ban Nyugatra menekült, Belgiumban telepedett le. 1948–50-ben Brüsszelben kiadja és szerkeszti a Szabad Toll című lapot. 1951-ben kivándorol az Egyesült Államokba. New Yorkban lakott. 1955–56-ban Az Ember kiadója és szerkesztője.

F. M.: Nemrég meghaltam (v. New York 1968).


Décsy Gyula (Negyed, Nyitra vm, 1925. mára 19.) nyelvész. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Pozsonyban végezte. 1948-ban a budapesti Tudományegyetemen bölcsészeti doktorátust szerzett Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Rövid ausztriai tartózkodás után Németországba került. 1957–59-ben a göttingeni egyetem magyar lektora. 1959-től a finnugor nyelvészet magántanára a hamburgi egyetemen. 1965-től rendes tanár, 1969-ben a Finnugor Szeminárium igazgatója. 1977-től Bloomingtonban, az Indiana Egyetem ural-altáji tanulmányok tanszékének vezetője. 1958 óta társszerkesztője, 1967 óta szerkesztője a Németországban megjelenő Ural-Altaische Jahrbücher című évkönyvnek. Magyar nyelvű írásai főleg az Új Látóhatárban és a Katolikus Szemlében jelentek meg.

F. M.: Der Münchener Kódex, I-II (Wiesbaden 1958, 1966); Die ungarischen Lehnwörter der bulgarischen Sprache (uo. 1958); Einführung in die finnisch-ugrische Sprachwissenschaft (uo. 1965); Yurak Chrestomathy, Developmental Work on Material in West Sibirian Language (Bloomington–The Hague 1966); Die linguistische Struktur Europas. Vergangenheit, Gegenwart, Zukunft (Wiesbaden 1973); Sprachherkunftsforschung (I. köt uo. 1977. II. köt Berlin 1981); Global Linguistic Connection (Bloomington 1983).


Dedinszky Erika (Budapest, 1942. jan. 26.) költő, műfordító. Magyarországról kivándorló szüleivel 1957-ben Hollandiába került. Ott fejezte be a középiskolát, majd 1962 és 1969 között a nijmegeni egyetemen francia nyelvet, irodalmat és filozófiát tanult. Több holland napilap és folyóirat, valamint rádió- és televízióállomás munkatársa lett. Rövid ideig a holland kulturális minisztériumnak dolgozott. A Film International holland avantgarde filmfesztivál és a Poetry International költői fesztivál magyar részlegét gondozta. A Mandala című avantgarde folyóirat társszerkesztője volt. Magyar irodalmi műveket hollandra, hollandokat magyarra fordított. Magyar munkái főleg a Magyar Műhelyben, az Irodalmi Újságban és a Szivárványban jelentek meg. 1981-ben megkapta a Martinus Nijhoff díjat. 1985-ben Budapesten súlyos utcai balesetet szenvedett. Azóta nem publikál. Hilversumban él.

F. M.: Gyógyfüvek, beszélő állatok (v. Párizs 1973); Kornoel jeboom (Haarlem 1973); De toren van het zwijgen (lírai ant. szerk. Amsterdam 1977); De ijstijd begint met de kou (v. Haarlem 1980); Álcázott fény (lírai ant. vál. és ford. Budapest 1981); Vers Vuur (pr. és v. ant. ford. Haarlem 1982); Félbemaradt mennydörgés (pr. ant. ford. Budapest 1983); Folyton valami más (vál. v. uo. 1983).


Deér József (Budapest, 1905. márc. 4. – Bern, 1972. szept. 26.) történész. 1929-ben doktorált a budapesti Tudományegyetemen. Ugyanott 1933-ban magántanár, 1936-ban nyilv. rk. tanár. 1936–40-ben nyilv. r. tanár a szegedi Tudományegyetemen. 1940–41-ben a budapesti Műegyetem közgazdasági karán tanított. 1941–1945 között a Teleki Pál Tudományos Intézet kebelében működő történettudományi intézet igazgatója. 1945-től 1948-ig a budapesti Tudományegyetemen a középkori magyar történelem tanára. 1948-ban Svájcba emigrált. A berni egyetemen 1950-től rendkívüli, 1954 és 1971 között rendes tanár volt. Oktatói munkája mellett Magyarországon elkezdett kutatásait folytatta. Érdeklődése előterében a középkori nyugati uralmi formák és az uralkodói ékszerek állottak.

F. M.: Der Kaiserornat Friedrich II. (Bern 1952); Mittelalterliche Frauenkronen in Ost und West (Stuttgart 1955); The Dynastic Porphyry Tombs in the Norman Period of Sicily (Cambridge 1959); Karl der Grosse und der Untergang des Awarenreiches (Düsseldorf 1966); Die Heilige Krone Ungarns (Wien 1966); Das Papsttum und die süditalienischen Normannenstaaten 1053–1212 (szerk. Göttingen 1969); Heidnisches und Christliches in der altungarischen Monarchie (Darmstadt 1969); Die Anfänge der ungarisch-kroatischen Staatsgemeinschaft (uo. 1970); Papsttum und Normannen (Köln–Wien 1972); Die Vorrechte des Kaisers in Rom 772–800 (Darmstadt 1972); Zum Patricius-Romanorum-Titel Karls des Grossen (uo. 1972); Byzanz und das abendländische Herrschertum (vál. tan. Sigmaringen 1977).


Dégh Linda (Vázsonyi Endréné, Budapest, 1918. márc. 18.) etnográfus, népmesegyűjtő. A budapesti Tudományegyetemen doktorált 1942-ben. Néprajzi gyűjtőutakat végzett. 1949-től az egyetemen tanított. Az Új Magyar Népmese Gyűjtemény társszerkesztője volt. 1965-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Bloomingtonban az Indiana Egyetem néprajzi tanszékének vezető tanára. Férjével, Vázsonyi Endrével amerikai magyar települések néprajzi, szociológiai és kultúrtörténeti vizsgálatával foglalkozott.

F. M.: Folktales of Hungary (szerk. London 1965); People in the Tobacco Belt: Four lives (Ottawa 1975); The hypothesis of multiconduit transmission in folklore (Vázsonyi Endrével, The Hague 1975); Folktales and Society (1989); American Folklore and the Mass Media (1990).


Dékány Károly (Dévaványa, Jász-Nagykun-Szolnok vm, 1920. febr. 11.) költő, műfordító, kiadó. 1947-ben Nyugatra távozott, Párizsban filozófiát, Louvainben régészetet tanult. Költői pályafutását az Ahogy Lehetnél kezdte. Párizsban a Francia Rádió magyar adásának külső munkatársa volt. 1956 tavaszán visszatért Magyarországra, de a forradalom bukása után ismét Hollandiába menekült. Az amszterdami protestáns egyetem könyvtárának munkatársa lett. 1966-ban létrehozta a Forum Könyvkiadót és a Holland-Magyar Kulturális Egyesületet. Magyarból hollandra, hollandból magyarra fordít. Írásai az Ahogy Lehetben, Látóhatárban, Pásztortűzben, Valóságban jelentek meg. Amstelveenben él.

F. M.: Küldött a puszta (v. Hamburg 1953); Régi versek (Amstelveen 1973) Nederlandstalige Gedichten 1966–1976 (v. és műford uo. 1980); Drie növelten (elb. uo. 1981); Zoltán Kodály (tan., uo. 1982); Hollandiai könyvtártörténelem (uo. 1983, Budapest 1985); Petőfi külföldön (tan. Amstelveen 1984); Holland költők Gortertől napjainkig (műford. uo. 1985); Válogatott versek (uo. 1987).


Délamerikai Magyar Hírlap . São Paulóban 1948. február 1-től 1966. december 31-ig kéthetenként megjelenő lap. Felelős szerkesztője és kiadója 1960 májusáig Erdődy Gábor volt, attól kezdve Gácser Imre. A lapot 1950 áprilisától megszűnéséig Kutasi Kovács Lajos szerkesztette.


Délamerikai Magyarság. Buenos Airesben kiadott lap, amely felváltva jelent meg hetenként, naponként, hetente kétszer-háromszor. Faragó Rezső alapította. 1929. június 29-én jelent meg első száma. A lapnak 1949 áprilisáig Faragó Rezső volt a kiadója és szerkesztője. Őt Simon László követte. A lap 1963 szeptemberében szűnt meg. Szerkesztői voltak: Kótai Béla, Kótai Zoltán, Kesserű József, Fercsey János, Tasnády Szűts András, Vajay Szabolcs. Folytatása és utóda az ugyancsak Argentínában megjelenő Magyar Hírlap.


Délamerikai Magyar Újság . Buenos Airesben és São Paulóban jelent meg 1967 márciusától 1970 december végéig. Szerkesztője és kiadója 1968 szeptemberéig Simon László, 1969 augusztusáig Kórodi Tibor és utána Székásy Miklós, a főmunkatárs Gácser Imre és a brazíliai szerkesztő 1970 májusáig Kutasi Kovács Lajos volt. A lap hetenként jelent meg.


Dél Keresztje. 1951 márciusától kéthetenként Sydneyben megjelenő lap. Alapítója és első szerkesztő-kiadója Forró Ferenc jezsuita szerzetes volt. Őt 1954 decemberében Nagy Kázmér követte. A főmunkatárs Jászay Antal volt. Vezércikkeit főleg Nagy Kázmér és Ravasz Károly írta. 1956 december közepén szűnt meg. Munkáját a Független Magyarország folytatta.


Dénes Tibor (Nagyvárad, 1907. júl. 15. – Lugano, 1983. márc. 17.) író, irodalom- és színháztörténész. Egyetemi tanulmányait Pécsett végezte és 1932-ben doktorátussal fejezte be. Külföldi egyetemeken is tanult. Gimnáziumi tanár volt. Első jelentősebb irodalomtörténeti tanulmánya 1932-ben jelent meg. A Katolikus Szemle rovatvezetője, a Napkelet, Vigília, Élet munkatársa. Tanított a Színház- és Filmművészeti főiskolán. Dolgozott mint színházi rendező és dramaturg is. Ő szervezte meg az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályát. 1951-ben koholt politikai vádak alapján letartóztatták. 1953-ban szabadult. Utána rendező a békéscsabai és kaposvári színházban. Az 1956-os forradalomban az Igazság című lap egyik szerkesztője. A forradalom leverése után Nyugatra menekült. Távollétében halálra ítélték. Svájcban telepedett le, először Neuchatelben élt, majd nyugdíjazásáig Genfben a Természettudományi Múzeum könyvtárosa volt. 1982 nyarán Luganóba költözött. Szépirodalmi alkotásai, történeti és irodalomtörténeti tanulmányai, bírálatai a többi között az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Nemzetőrben, az Irodalmi Újságban, valamint francia nyelvű folyóiratokban jelentek meg. Magyarországon, távozása előtt, több regénye és tanulmánykötete látott napvilágot.

F. M.: Musique (r. Genève 1957); Une nuit d'un portier d'hotel (r. Trogen 1959); Sírontúli beszélgetés (elb. Köln 1960); Oiseaux et mortels (r. Genève 1962); Fák, tavak, tengerek (elb. Washington 1967); Agónia (r. München 1971, franciául: Paris 1976); Le décor de théâtre en Hongrie (München 1973); Charles II. duc de Brunswick et Genève (Genève 1973); Barátunk Bunyák (r. München 1977); Arcok és harcok (esszék, tan. uo. 1979); Az ember milyen volt? (esszék, tan. uo. 1980); Budapest nincs többé Budapesten (r. uo. 1980); Holnap-Holnapután-Tegnapelőtt (elb. Zürich 1984).


Derecskey Károly (Charles, Arad, 1926. jún. 2.) újságíró. Gimnazistaként 1944-ben részt vett a diákellenállásban. 1945 elején a Szabad Szó tudósítójaként erdélyi riportokat írt. 1945 őszén a román hatóságok politikai okokból letartóztatták. Két évre bebörtönözték. 1948-ban Svájcba menekült. Genfben tanult. Amerikába történt kivándorlása után elvégezte a New York-i Columbia Egyetem újságíróiskoláját. 1961–63-ban angol és amerikai lapok tudósítója Kongóban, 1963–66-ban a Time magazin párizsi, majd bonni tudósítója. 1966–70-ben a Time belső munkatársa. 1970 júliusától Washingtonban az IBM-nél dolgozik. Angolul ír, magyarul csak keveset. Néhány cikke megjelent az Új Magyar Útban és az Új Látóhatárban.


Deréky Pál (Budapest, 1949. ápr. 27.) irodalomtörténész. 1964-ben került Ausztriába. Tanulmányait a bécsi egyetemen végezte és 1980-ban doktorátussal zárta. 1989 óta az egyetem finnugor tanszékén tanár.

F. M.: Magyarok Ausztriában és Nyugat-Németországban (Bécs 1984).


Dérföldy-Lux Vilmos (Kőszeg, 1893. márc. 26. – ?) író, műfordító. Ausztriában kortárs magyar írók műveinek németre fordításával és német nyelvű regények írásával foglalkozott. A harmincas évektől kezdődően – Harry Lux írói álnéven – több regénye jelent meg. Novellákat is írt. Szerkesztette a Glück im Heim című bécsi-grazi családi képeslapot.

F. M.: Die Hexe und ihre Kindeskinder (r. Wien 1949); Vor der Nacht (r. Wien 1950).


Déri Béla (Érsekújvár, 1925. máj. 1. – Brüsszel, 1966. dec. 10.) katolikus pap, kulturális és irodalmi szervező. Ausztriában szentelték pappá és avatták teológiai doktorrá. Onnan került Brüsszelbe, ahol magyar lelkészként Magyar Házat alapított és vezetett 1952-től. Megszervezte a Mindszenty Szabadegyetemet és az Európai Magyar Írók Kongresszusát, szerkesztette a Belgiumi Magyar Közlönyt, könyvkiadót (Magyar Ház) indított, irodalmi esteket és hangversenyeket rendezett.

F. M.: Mi a kommunizmus, politikai párt vagy vallás? (Köln–Detroit–München 1963).


Dessewffy Gyula gr. (Budapest, 1909. nov. 24.) szerkesztő, politikus. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Lausanne-ban végezte. 1937-ben megindította és 1942-ig kiadta Az Ország Útja című folyóiratot. 1940-ben megvette a Kis Újság című napilapot, amelyet a magyar demokrácia és a parasztság szolgálatába állított. 1944-ben tevékenyen részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-től ismét kiadja és szerkeszti a Kis Újságot. A Független Kisgazdapárt programjával 1945 és 1947 között országgyűlési képviselő. 1947-ben emigrál. Párizsban telepedik le. Bekapcsolódik az emigrációs politikába. Rövid ideig vezeti a Francia Rádió magyar adását, majd az amerikai hadsereg egy németországi intézményénél dolgozik. 1951 augusztusától 1954 augusztusáig Münchenben a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetője. Utána tanácsadóként a rádió New York-i részlegének munkatársa. 1961 októberében Brazíliába költözött. Először gazdálkodott, majd Curitibában műanyag cikkeket gyártó üzemet alapított. Néhány írását a Látóhatár – Új Látóhatár közölte.

F. M.: Tanúvallomás (eml. Englewood NJ 1988).


Deutsch André (Budapest, 1917. nov. 15.) könyvkiadó. 1939 júliusában Angliába költözött. A London School of Economics-on tanult. A Magyarország és Nagy-Britannia közötti hadiállapot beállta után Man szigetére internálják. Innen kikerülve könyvkiadóknál dolgozik. 1945 elején elindította az Allan Wingate kiadót. Miután ebből 1950-ben kivált, 1951 novemberében megalapította Londonban az A. Deutsch Kiadóvállalatot, amely több magyar szerző műveit is megjelentette.


Deutsche Welle. A Németország Szövetségi Köztársaság ún. közjogi rádióállomásai munkaközösségének (ARD) külföldre irányuló és Kölnből sugárzott német és más nyelvű rádióprogramjai, amelyek 1953-ban kezdődtek, azzal a céllal, hogy a külföldi hallgatókat Németországról tájékoztassák. A magyar adás 1962-ben indult, 1976 végén azonban megszűnt, mert egyesítették a Deutschlandfunk adásával. A magyar műsort 1962 júniusa és 1976 decembere között mint kinevezett vagy megbízott vezetők Palásthy Rezső, Kys Walter, Piribauer Károly, Kürt Kwasny és Simányi Tibor (1970-1976) szerkesztették. A nevezettek, valamint Rédey Gábor és Mester Miklós felváltva, a mindenkori főnök helyetteseként is működtek. A munkatársak egy része 1976 után a Deutsch-landfunkhoz került.


Deutschlandfunk. A nyugat-német kormány által fenntartott és Kölnben működő rádióállomás, amely 1960-ban létesült, azzal a céllal, hogy európai országokba, főleg az NDK-ba műsorokat sugározzon. Költségei két harmadát az állami költségvetésből, egy harmadát német rádióelőfizetési díjakból fedezik. A magyar osztály 1963 szeptember 1-én alakult meg. Az adások november 6-án indultak. 1977-ben a Deutsche Welle magyar adásainak megszűnésével az egyetlen kölni magyar adó lett. Jelenleg 15 munkatársa van. Vezetői: 1963 szeptembertől 1979 szeptemberéig Franz Kleitsch, 1982 decemberéig Mester Miklós, 1988 decemberéig Kürt Kwasny, utána mint megbízott, majd 1990 szeptemberétől mint kinevezett vezető Romhányi István. A helyettes vezetők: 1979 októberéig Kys Walter, utána 1988 végéig Romhányi István. A legismertebb belső és külső munkatársak: Bezerédj Zoltán, Csiky Ágnes Mária, Lázár István, Székely Andor, Trugly Ödön, Nagy Gyula, Záboji Mária, Világhy Katalin.


Dezséry András (Andrew, Budapest, 1920. aug. 27.) író, könyvkiadó. A budapesti Tudományegyetemen 1942-ben államtudományi doktorátust szerzett. Újságíró lett, a többi között a Kis Újság munkatársa, a Katonaújság segédszerkesztője, a Lányok Útja című képeslap főszerkesztője. 1944-től a háború végéig haditudósító. 1949-ben kivándorolt Ausztráliába. Adelaideben tisztítóvállalatot alapított, ennek jövedelméből 1975-ben könyvkiadót indított és tartott fenn 1988-ig.

F. M.: Visszatekintés (eml. Adelaide 1975); Neighbours (elb. uo. 1975); Kétlaki (kisr. uo. 1980); The Amphibian (a Kétlaki angol ford. uo. 1980); English and other than English (többnyelvű elb. ant uo. 1980); Harc az egérrel (elb. Melbourne 1987).


Dezséry Ethnic Publications. Dezséry András Adelaideben 1975-ben alapított könyvkiadója, amely magyar és más ausztráliai nemzetiségi szerzők műveit jelentette meg. A magyar szerzők között szerepelt a többi között Csepelyi Rudolf, Dezséry András, Kemény Péter, Pénzes János, Ruttkay Arnold, Vindis Zoltán. Több mint húsz kötetet adott ki. 1988-ban szűnt meg.


Dezső László (Máramarossziget, 1912. szept. 17.) történész. Tanulmányait mint az Eötvös Kollégium tagja a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán (1931–35), majd a jogi karon (1935–38) végezte. 1939-ben államtudományi doktor lett. Tanulmányai kiegészítéséül mint ösztöndíjas két évet Lengyelországban töltött. 1940 és 1945 között a VKM tisztviselője, s mint ilyen 1943-tól 1945-ig a madridi követség kulturális attaséja. Magyarországra nem tért vissza. Spanyolországból 1949-ben Argentínába vándorolt ki, ahol először történelmi kutatómunkával és ifjúságneveléssel foglalkozott, majd 1972-től egyetemi tanár. 1972–77-ben a Buenos Aires-i Salvador Egyetemen és a Moroni Egyetemen, 1977-85-ben a Mar del Plata-i Állami Egyetemen európai történelmet és historiográfiát tanított. 1986-tól a Buenos Aires-i katolikus Egyetemen a diplomáciatörténet tanára. Ugyanitt az általa létesített Európai Intézet igazgatója. Az Associación de Professores Universitarios de História Europea elnöke. Az újkori nyugat-európai és közép-európai történelmi fejlődés különbözőségének okaival és globális modern történelmi interpretációk elemzésével foglalkozik. Közérdekű magyar kérdésekről a Buenos Aires-i Magyar Hírlapban publikál.


Dies Academicus Hungaricus Genevensis (Genfi Magyar Akadémiai Napok). Luka László genfi orvos által kezdeményezett és rendezett értelmiségi találkozó. Öt ilyen konferenciára került sor, a következő tárgykörökkel: 1977 júniusában "1956 – forradalom, történelem, valóság"; 1980 májusában "Bibó István, a harmadik út és a következő nemzedék"; 1983 júniusában "Magyar reformkísérletek"; 1987 júniusában "Független magyar értelmiség" és 1990 októberében (a hagyományos Genf helyett Budapesten) "Az új Magyarország hazai és nyugati szemmel.".


Diószeghy Tibor (Debrecen, 1926. dec. 18.) költő, újságíró. Katonaként 1945-ben Németországba került. Hadirokkant. Magyarországra nem tért vissza. A kölni egyetemen szociológiát és politológiát tanult. Első versei diákkorában jelentek meg Budapesten. Külföldön több emigráns lapnak dolgozott, köztük a Nemzetőrnek, a Pásztortűznek, az Új Hungáriának. Egy ideig a Magyarok a Világban és a Képes Magyar Világ szerkesztője. A Düsseldorf közelében lévő Neuss-ban fordítóirodája van.

F. M.: Őröl a malom (v. München 1948); Virradat előtt (v. uo. 1949); Ma hinni nehéz (vál. v. London 1964).


Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae. Adriányi Gábor által 1976-ban elindított és szerkesztett katolikus egyháztörténeti sorozat, a müncheni Aurora Könyvek sorában, 1989-től a német Görres Gesellschaft kiadásában. A megjelent kötetek szerzői közé tartozik Hermann Egyed, Salacz Gábor, Adriányi Gábor, Meszlényi Antal, Pfeiffer János. Eddig 11 kötet jelent meg.


Ditrói Ákos (Budapest, 1926. márc. 31.) építész, költő. 1951-ben a budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett. Részt vett az 1956-os forradalomban. Ezért 1956 decemberében Nyugatra menekült. 1957 januárjától Franciaországban él. Párizsban építészmérnökként dolgozik. Versei a Magyar Műhelyben, az Irodalmi Újságban, és az Új Látóhatárban jelentek meg. Tanulmányokat közölt az Espritben. Évekig a magyar szabadkőműves Martinovics Páholy főmestere volt.

F. M.: Les racines de la Citadelle (r. Paris 1990).


Ditrói Ervin (Kolozsvár, 1917. jún. 19.) kritikus, műtörténész. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen művészettörténeti és esztétikai tanulmányokat végzett. 1946-ban középiskolai tanár lett. 1949–54-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet adott elő. Ugyancsak Kolozsvárott 1950-ben megszervezte a Művészeti Múzeumot és annak 1950–67-ben igazgatója volt. Utána a Népi Művészeti Iskolában aligazgatóként dolgozott és a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Művészettörténeti tanulmányait rendszeresen közölték romániai magyar folyóiratok és hetilapok. 1984-ben kivándorolt Izraelbe. Tel-Avivban él és az Új Keletben publikál.

F. M.: Adler (Tel-Aviv 1986).


Dobi János (Hajdúdorog, 1925.) költő. 1945-ben szovjet katonák az utcán fogták el és csak három évi fogság után térhetett vissza. Írásai 1944 óta jelennek meg. Publikált a többi között a Magyarokban, a Művelt Népben, a Kortársban, az Élet és Irodalomban. 1948-ban saját kiadásban verseskötete jelent meg. 1968 nyarán Jugoszlávián keresztül Svájcba menekült. Az Új Látóhatár közölt tőle verseket.


Dojcsák Győző (Baglyasalja, Nógrád vm. 1931. ápr. 25.) geológus, földrajztudós. Az egri tanítóképző elvégzése után 1948-ban a budapesti Tudományegyetem természettudományi karára került, ahol 1953-ban földrajz-biológiai szakon diplomát szerzett. Egy alföldi kőolajkutató vállalatnál dolgozott, osztályvezető lett. 1956 őszén Nyugatra menekült. Rövid ausztriai és angliai tartózkodás után Kanadában telepedett le. Calgaryben egy olajvállalat alkalmazta kutatónak. 1966-ban Saskatchewan állam fővárosa, Regina egyetemén megszervezte a földrajzi tanszéket, amelynek vezetője lett. Közben a budapesti Tudományegyetemen befejezte tanulmányait és 1967-ben doktori címet nyert. 1975-ben kandidátus lett. 1977-ben visszatelepült Magyarországra. A kanadai magyar bevándorlók történetét kutatja.

F. M.: A kanadai Esterházy története (Budapest 1981); Amerikai magyar történetek (uo. 1985).


Domahidy András (Szatmár, 1920. febr. 23.) író, könyvtáros. A budapesti Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott és 1943-ban doktorátust szerzett. A háborúban katonai szolgálatot teljesített. A háború vége Németországban érte, ahonnan 1945-ben érkezett haza. Két éves szamosangyalosi gazdálkodás után Budapesten ügyvédjelölt lett. 1948 szeptemberében Nyugatra menekült. Két évig Bécsben, Innsbruckban és Bajorországban élt. 1950-ben kivándorolt Ausztráliába és Perthben telepedett le. Volt gyári munkás, biztosítási tisztviselő, végül könyvtáros lett. 1959-ben a nyugat-ausztráliai Állami Könyvtárban, 1960-ban a nyugat-ausztráliai Egyetem könyvtárában gyakornok. 1963-ban könyvtárosi, 1966-ban egyetemi B.A. képesítést szerzett. 1979 és 1989 között az egyetem jogi könyvtárának vezetője volt. Az ötvenes évek végén kezdett írni, első elbeszélése 1959-ben jelent meg az Új Látóhatárban. Legtöbb munkája ott kapott nyilvánosságot. Dolgozott a Szabad Európa Rádiónak is. Elbeszéléseket és regényeket ír.

F. M.: Vénasszonyok nyara (r. Róma 1969, Budapest 1987); Publications Proscribed by the Government of India 1910–1947 (bibl. London 1973); Árnyak és asszonyok (r. Bern 1979, Budapest 1985, angolul: Shadows and Women, Swanbourne W.A. 1989); Szitakötők (elb. Budapest 1989); Páva a tányéron (r. uo. 1991).


Domahidy Miklós (Budapest, 1922. jan. 6.) író, borász. A budapesti Tudományegyetemen jogi és államtudományi tanulmányokat folytatott. 1942-ben szakborász-oklevelet szerzett. 1944-ben a nyilasok elől bujkált. 1945 áprilisában orosz katonák az utcán fogták el és a fogságból, az Uralból csak 1948-ban engedték szabadon. Az ötvenes évek első felében mint a borgazdasági kutatócsoport vezetője a Szőlészeti Kutató Intézetben dolgozott. Addig írt színdarabjaival csak 1956 szeptemberében jelentkezett. Többet azonnal elfogadtak előadásra. A bemutatók a forradalom miatt elmaradtak. 1956 november végén Svájcba menekült és Lausanne-ban telepedett le. Borász szakemberként dolgozik. 1958 óta az Új Látóhatár munkatársa volt, legtöbb írása ott jelent meg. Dolgozott a Szabad Európa Rádiónak is, valamint német és svájci rádióknak, amelyek előadták több hangjátékát. A csorba csésze című regénye televíziós változatát az osztrák, svájci, holland és belga televíziók mutatták be. A belőle készült színmű Bécsben színpadra került. A hatvanas években több regénye jelent meg németül, franciául, hollandul és spanyolul. Magyar kiadásukra 1988-ig kellett várnia. Jelenleg a Genfi tó partján lévő Mont-sur-Rolle-ban lakik.

F. M.: Die Tasse mit dem Sprung (A csorba csésze, r. Hamburg–Wien 1962, franciául: Carte sous table, Paris 1964, hollandul: De Verrader is onder ons, Den Haag 1964, spanyolul: La Taza Agrietada, Barcelona 1966); Sechzehn Schlösser (Tizenhat zár, r. Hamburg–Wien 1964, franciául: Les Seize Verrous, Paris 1966); Die Schule des Kneifens (A lapítás iskolája, r. Hamburg–Wien 1968); Az osztrák vádlott (r. Bern 1985, Budapest 1990); Könyörtelen évek (három regény: A lapítás iskolája, A csorba csésze, Tizenhat zár, Bern. 1988); Patkolni kell a Bársonyt (dr. Bern–Budapest 1991).


Domján József (Kispest, 1907. márc. 15.) festő, fametsző. Művészeti pályafutását viszonylag későn kezdte. 1934 és 1942 között elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, majd több nyugati tanulmányutat tett. 1945-ben kezdett fametszéssel kísérletezni. 1949 és 1954 között születtek nagy kompozíciói, amelyek hírnevét megalapozták. Több sikeres kiállítása volt. 1955-ben Munkácsy-díjat, 1956-ban Kossuth-díjat kapott. 1956 őszén genfi kiállításának megnyitásáról nem tért haza, hanem Nyugaton maradt. 1957-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Folytatta fametsző munkáját. Ezen kívül szőnyegeket tervezett, könyveket illusztrált, albumokat adott ki és miután 1970 júniusában a New York melletti Tuxedo Parkban leégett a háza (és elpusztult gazdag metszet- és szőnyeggyűjteménye) új házát felépítendő építészettel kezdett foglalkozni. Rendszeresen tart egyetemi előadásokat. Magyarországon is több kiállítása volt az elmúlt években.

F. M.: Ungarische Legende (Zürich 1957, angolul: Toronto–New York–London 1963); Henry Hudson of the River (album, New York 1959); János Hunyadi (River Edge 1960); The Proud Peacock (New York 1963); Hungarian Heroes and Legends (Princeton 1963).


Domokos Sándor (Alex, Szabadka, 1921. júl. 14.) költő, író, szobrász. Érettségi után a Ludovika Akadémiára került. 1942-ben avatták hadnaggyá. Részt vett a második vh-ban. 1945 februárjában Budán szovjet fogságba esett A hadifogságból 1950-ben tért vissza. Utána az ÁVO foglya volt hónapokig. Családjával Mezőberénybe telepítették ki, majd Budapestre való visszatérése után mint díszítő kőműves dolgozott. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült és 1957-ben Kanadában telepedett le. Nyugalomba vonulásáig (1988) a Winnipegi Egyetem laboratóriumi fényképészetét vezette. Mint szobrász több sikeres művet alkotott. Feleségével együtt éveken át egy katolikus misszió önkénteseként indiánok között dolgozott Chilében. Ennek történetét írta meg Dél keresztje alatt című riportsorozatában. Írásai a Nemzetőrben, az ausztráliai Magyar Életben, a Kanadai Magyar Újságban, a Krónikában, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában jelentek meg. Magyarul és angolul ír.

F. M.: Útikalandok az ígéret földjén (elb. Winnipeg 1960); Ha nem is születtem volna magyarnak (színd. uo. 1965); Nincs út vissza (színd. uo. 1966); Bolondgomba (színd. uo. 1966); Vajk és Vazul (r. uo. 1968.); Megbűnhődte már e nép (a szovjet fogság regénye, uo. 1969, 1987); Sasok és keselyűk (r. uo. 1970); Ajándék (színd. uo. 1970); Két kő között (elb. uo. 1971); The Birth of Book (színd. uo. 1973); Egy új világkép (uo. 1977); The Exchange of Ideas (tan. uo. 1979); Gyertyaláng, (v. uo. 1980); Prisoners, Refugees, Citizens (elb. uo. 1980); Forbidden Fruits (elb. és esszék, uo. 1981); The Lonely Nation (tan. uo. 1981); Ego sum via (színd. uo. 1982); Question about Quality and Quantity (tan. uo. 1982); The Chosen One (elb. uo. 1983); Candle-light (v. uo. 1984); Prometheus. Fiction beyond the Future (elb. uo. 1986); Knowledge and Understanding (tan. uo. 1987); Színművek (uo. 1988); Szétszóródás (v. uo. 1988); Tisztítótűz (r. uo. 1989); Elbeszélések (uo. 1990).


Domonkos László (Leslie S. Budapest, 1938. márc. 14.) történész. Tanulmányait a Youngstown-i Egyetemen és a Notre Dame Egyetemen végezte. Az utóbbin 1966-ban doktorált. A Youngstown-i Állami Egyetemen 1963–65-ben előadó, 1965–69-ben docens, majd a középkori és renaissance tudományok tanára. Magyarul a Magyar Történelmi Szemlében, angolul a Canadian-American Review of Hungarian Studiesban, valamint más amerikai tudományos folyóiratokban közölt tanulmányokat. Napi- és hetilapokban is publikált.

F. M.: A History of Three Early Hungarian Universities: Óbuda, Pozsony and Buda (Notre Dame 1966); Louis the Great, King of Hungary and Poland (tangy. szerk. Várdy Bélával és Grosschmid Gézával, Boulder 1986).


Donau-Bote. A Nemzetőr által kiadott német nyelvű lap. Megjelenik Münchenben kéthavonta. Első száma, (akkor még Freiheitskampfer címmel), 1957-ben látott napvilágot. 1957 és 1967 között Kovách Aladár szerkesztette, azóta Makra Zoltán a szerkesztője. Felelős kiadó: Kecskési-Tollas Tibor.


Dormándi László (Ladislas, Dormánd, Heves vm, 1898. júl. 14 – Párizs, 1967. nov. 26.) író, műfordító, szerkesztő. 1921-ben megalapította a Pán kiadót, amely hamar csődbe jutott. 1923-tól hosszabb ideig Párizsban élt, majd dormándi birtokán gazdálkodott. 1927-től a Pantheon Kiadó igazgatója, később tulajdonosa. 1938-ban végleg Párizsba költözött. Francia lapokban publikált. Jelenkori német írókat fordított. Dolgozott a francia rádiónak is és 1963-ig közreműködött a magyar adások szerkesztésében. Több regényt írt franciául.

F. M.: Félelem (elb. Budapest 1946); A mű (r. uo. 1948); La péniche sans nom (r. Paris 1951); Pas si fou (r. uo. 1952); La traque (r. uo. 1955); La fantomé de la rue Babel (r. uo. 1956); Tu mourras seule (r. uo. 1956); L'Ombre du capitaine (r. uo. 1958); Plus heureux que l'enfance (r. uo. 1960); Le naufragé de la terre ferme (r. uo. 1961); Le compagnon de voyage (r. uo. 1962); A hórihorgas és a köpcös (elb. Budapest 1965); A múlt zarándoka (r. uo. 1968); Bábszínház (elb. uo. 1968).


Dreisziger Nándor (Csorna, Sopron vm, 1940. márc. 20.) történész. 1957-ben került Kanadába. Egyetemi tanulmányait a Torontói Egyetemen végezte, ahol 1972-ben doktori oklevelet szerzett. Ezt megelőzően 1965–66-ban egyetemi előadó, 1967–68-ban a kanadai országos levéltár munkatársa. 1970-től 1986-ig Kingstonban a Royal Military College tanára. 1974-től 1981-ig a The Canadian-American Review of Hungarian Studies szerkesztője, 1981-től ennek utóda, a Canadian Review of Hungarian Studies (Toronto) társszerkesztője. Tanulmányai kanadai, amerikai tudományos folyóiratokban, valamint tanulmánykötetekben láttak napvilágot. Érdeklődési területe a jelenkori magyar történelem.

F. M.: Hungary's Way to World War II. (Astor Park 1968); The Hungarian Revolution, Twenty Years After (tangy. szerk. Kingston 1976); Transylvania and the Theory of Daco-Roman-Rumanian Continuity (Rochester 1980); Hungarian Cultural Presence in North America (tangy. szerk. Bisztray Györggyel, Toronto 1981); Struggle and Hope. The Hungarian-Canadian Experience (tangy. szerk. többekkel, Toronto 1982, franciául: Ottawa 1982); The Hungarian Experience in Ontario (Toronto 1985).


Duczynska Ilona (Polányi Károlyné, Maria-Enzersdorf, Ausztria, 1897. márc. 11. – Pickering, Kanada, 1978. ápr. 23.) politikus, műfordító, politikai író. Diákkorában bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába és háborúellenes akciókba. 1918-ban ezért letartóztatták és két évi börtönbüntetésre ítélték. A Tanácsköztársaság alatt a külügyi népbiztosság munkatársa volt. Bukása után Bécsbe emigrált. Részt vett az osztrák munkások szocialista mozgalmában, és a Schutzbund nevű fegyveres védelmi szervezet tevékenységében. 1936-ban férjével, Polányi Károly gazdaságtörténésszel Angliába telepedett át. A háború alatt műszaki képzettsége alapján a légelhárításban dolgozott, a hadseregben pilóta kiképzést kapott. Az Angliai Magyar Tanács tagjaként Károlyi Mihály politikai irányvonalát követte. A háború után Kanadába költözött és Toronto egy elővárosában, Pickeringben lakott. A szovjet kommunizmussal és Sztálinnal való szembenállása 1949 után Magyarországtól is elidegenítette és csak az 56-os forradalom után kezdett férjével együtt ismét a magyarság ügyeivel foglalkozni. Ennek eredményeként született meg a The Plough and the Pen című antológia, amely a népi és a polgári radikalizmus egységének jegyében készült. Magyar szerzők műveit ültette át angolra, a többi között Déry Tibor, Lengyel József, Juhász Ferenc néhány munkáját. Élete utolsó évtizedében huzamosabb időt töltött Magyarországon, rokonszenvezett az ellenzéki kezdeményezésekkel. Polányi Károly hagyatékát gondozta és emlékei megírásával foglalkozott.

F. M.: The Plough and the Pen: Writings from Hungary 1930–1956 (ant. szerk. Polányi Károllyal, Toronto 1963); Polányi Károly és a Galilei Kör (Horváth Zoltánnal, Budapest 1971); Der demokratische Bolschewik (München 1975, magyarul: Bécs – 1934 – Schutzbund, Budapest 1976, angolul: Workers in arms, New York 1978).


Duna Könyvkiadó és -terjesztő Vállalat. 1958-ban alapította Zürichben Gilde Barnabás. 1968-tól Fahrwangenben működik. Politikai, történeti tárgyú munkákat és szépirodalmi alkotásokat jelentet meg.


Duna. Svájcban megjelenő havilap. Mint "Svájci magyar tudósító" elsősorban a svájci magyarok életével foglalkozik. 1961 januárjában indult. Először havonta kétszer jelent meg, majd áttért a havi megjelenésre. Fahrwangenben adja ki és szerkeszti Gilde Barnabás.


Dunai Ákos (tkp. Hársfalvy Lajos, Komárom, 1956. okt. 27. – München, 1989. okt. 4.) újságíró. A középiskola elvégzése után, 1975 őszén Németországba menekült, egyetemi tanulmányokba kezdett, belépett a Szt. Istvánról elnevezett magyar ferences rendtartományba. 1982-ben a rendből kilépett. 1977-ben kivándorolt az Egyesült Államokba és a ferencesek által Youngstownban fenntartott Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztője lett. 1985 nyarán ettől a munkájától megválván 1986-ban megindította a Hazánk című lapot, majd annak 1987-ben bekövetkezett megszűnése után az Új Hídfőt szerkesztette. 1989 októberében München közelében autószerencsétlenség áldozata lett.

F. M.: II. János Pál, a vasfüggöny mögül jött pápa (Mihályi Gilberttel, Youngstown 1980); Magyar főnemesek az emigrációban (int. uo. 1983); Elvtárscsúfoló (pol. szat. Boardman 1985); Ávósok (int. San Francisco 1988); Esik eső karikára, Grósz Károlynak kalapjára (pol. szat. 1989).

 




Hátra Címlap Előre