3. ALREND: Hártyásszájúak (Himenostomata)

Az idetartozó egyformán csillós ázalékállatkák arról nevezetesek, hogy szájgödrük bejáratán undulálóhártyák képződnek, melyek a test hosszában állanak és különösen, mint fogókészülékek arra valók, hogy azok segítségével nagyobb áldozatot megfoghasson az állat és lenyelhesse azokat. A Paramaeciummal kapcsolatban megjegyezzük, hogy annak vestibuluma mögött a szájgödri csatornában szintén van kefeszerű tömör hártya, s így a Trichostomata- és Hymenostomata-csoport között lényeges különbséget nem tehetünk, illetőleg felfogásom szerint amazok magasabbrendűek emezeknél.

Vetekszik gyakoriságban a mi paramaeciumainkkal a veseállatka, Colpidium colpoda Ehrbg., melyet hajdanta szintén Paramaeciumnak tartottak. Hasonlóan gyakori a szénainfuzórium, a Colpoda cuculullus. A kis szénainfuzóriumot, a Colpoda parvifrons több példányát, az ábrán láthatjuk a Sphaerophrya magna polypkarjai között. Ez utóbbi 1/20–1/10 mm hosszúságú, az előbbi mégegyszer oly hosszú. Voltaképpen mind a kettőnek vesealakja van, az állatok csíkolatos teste, elül kissé csavarodottnak mutatkozik. A Paramaecium vizsgálatára beállított tenyészetben a veseállatkák hamarább elszaporodnak, mint a Paramaeciumok, később azonban rendszerint tönkremennek.

A Colpidium colpoda bőrkealji idegfonalai (Klein nyomán: Arch. f. Protistenkunde)

A Colpoda cucullus O. F. Müll. betokozódása. a-d = az oszlócysta, e = a kész szervezet, mely táprögeit üríti, hátul a lüktetőhólyag, fr = tartós cysta hármas fallal, g = ugyancsak tartós cysta, melyben a négy egyed külön tokozta be magát (Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d. Zool. Bd. 1.)

Sphaerophrya magna Maupas egyszerre öt Colpoda parvifronst és egy kis Cyclidiumot szív ki

A magyar vizekben közönségesek s még a szódás, szíkes vizeinket is jól tűrik az Ophryoglenák. A tudományban viszont sok szó esett a Frontoniákról, különösen pedig a Frontonia leucasról, melynek hatalmas lövedékei: trichocystái szolgáltak arra, hogy rajtuk ezeknek a szervecskéknek alkatát, szerkezetét behatóbban tanulmányozhassák. Valamennyi között a leghatalmasabb undulálóhártyával van ellátva a Tiszában igen gyakran található Lembadion bullinum O. F. Müll.