4. ALREND: Harangos polypocskák (Campanulariae) és Lapos medúzák (Leptomedusae)

Itt a periderma a fejecske számára is védő tokot formál. Ha háborgatják a piciny polypocskákat, azok villámgyorsan összecsukják fogókarjaikat és menedékhelyükre húzódnak vissza. A telepnek azon ágai is peridermatokba vannak beburkolva, amelyeken meduzák vagy helytülő meduzaszerű bimbók keletkeznek. A meduzaalakokat arról ismerhetjük fel könnyűszerrel, hogy a csiraszervek nem a gyomortagon, hanem a bél sugárcsatornáin fekszenek.

Legközönségesebb ide tartozó állatok a Campanulariák, pl. a C. Johnstoni, mely a képen látható. Ezek a Tubuláriákkal együtt találhatók tengerpartjaikon. A telepek hol diszes levélformát, hol szabályos ágazatot, vagy éppen gazdagon elágazódó faalakot, máskor meg bokrot utánoznak. Némelyek kedvező föltételek mellett nagykiterjedésű tengeralatti gyepeket alkotnak. A halászok kereskedelmi célra fel is használják ezeket a rétegeket, amennyiben a polyptelepeket nagy tömegekben kaparják le s kiszárított vázaikat tengeri mohaként árusítják. Ezek közül kiemeljük a „tengerimohá”-t vagy Thuiaria argentea L.-t, melynek nagy bokrát a tarisznyarákra telepedve a képen látjuk. Az állattelep a tarisznyarákokkal viteti magát tovább, hogy bővebb táplálékhoz jusson. A polypocskák a rákot viszont fedezik s így az is észrevétlenül közelítheti meg áldozatát.

Plexauroides regularis Kük. (Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d. Zool. Bd. 1.)

Középen kihalt négytengelyű szivacs (Ventriculites) kovavázának középső része, közötte élő hatsugaras kovaszivacsok (Hexactinellidae) különböző tui