6. Barnateknős (Geomyda Gray)

[Más neve: Nicoria.]

A barnateknősök nemcsak Ázsia állatai, hanem több fajuk Közép- és Dél-Amerikában is előfordul. Szintén édesvízi teknősök; gerinclemezeik hátulsó szélei rövidek. A szelenceteknősökkel megegyeznek abban, hogy csontos halántékívük van, de haspáncéljuk nem billenthető fel.

A délamerikai barnateknős (Geoemyda punctularia Daud.)

Brazília, Guayana, Venezuela és Trinidad a hazája. Hátpáncélján csak egy él van, a középvonalban. Páncélja sötétbarna, a hasoldalon sárga szegéllyel. Feje is sötétbarna, a szemtől a dobhártyáig ferdén húzódó piros szalaggal. Szemei fölött mindkét oldalon vörös folt van s egy ilyen folt van a fej hátulsó oldalán is. A leggyakoribb alakot sárga és fekete mustrázatú nyakoldalai jellemzik. Mexikóban és Közép-Amerikában, Kolumbiában és Ecuadorban négy fajváltozata él. Hagmann ezt a teknőst, melyet a bennszülöttek „aperema”-nak neveznek, az őserdőben, különösen az őserdő letarolása alkalmával az új ültetvények telepítésekor találta, amikor gyümölcsöt fogyasztott. Göldi félig kétéltű teknősnek mondja az aperemát s megjegyzi, hogy némelykor kosárszámra hordják Pará piacára.

Az indiai barnateknős (Geoemyda trijuga Less.)

Elő- és Hátsó-Indiában, valamint Ceylon szigetén él, mégpedig három különböző fajváltozatban. Helyenként, pl. Ceylonban, rendkívül gyakori s a kínai háromélű teknőstől, melyhez különben nagyon hasonlít, abban különbözik, hogy a közbülső gerincpajzsok más alakúak, olyan hosszúak, mint amilyen szélesek, és sokkal keskenyebbek, mint a bordapajzsok. Mustrázata is teljesen más. Körülbelül 20 cm hosszú, barnaszínű (a három fajváltozat színe teljesen fekete), a haspáncél sárgaszegélyű.

Életmódjában semmi feltűnő sincsen. Krefft a ceyloni formát messze a víztől, réteken találta. Annandale ugyanezt a megfigyelést tett Dél- Indiában, ahol a leggyakoribb teknősfaj s állítólag növényekkel táplálkozik, mint az ottani egyéb szárazföldi teknősök. Fogságban nem lehetett rábírni arra, hogy növényi táplálékot vegyen magához.