5. Szelenceteknősök (Cyclemys Bell)

A szelenceteknősök csontos hátközépi lemezeik alakja tekintetében megegyeznek a tüskésteknősökkel, de csontos halántékívük van; az elül és hátul kikerekített nagy hasteknő egy elülső és egy hátulsó darabból áll, melyek harántul fekvő, ínas ízülettel vannak összekötve egymással, rendkívül erős izmokkal fölfelé húzhatók és így a teknőket tökéletesen bezárhatják. A hát- és hasteknő hasonlóképpen nincsen szilárd, csontos összeköttetésben, hanem csak szalagkötegek fogják össze. Hazájuk Délkelet-Ázsia.

A délkeletázsiai szelenceteknős (Cyclemys amboinensis Daud.)

Burma, Sziám, Kochinkína, a Maláji-félsziget, a Szunda-szigetek és a Molukki-szigetek a hazája. Jellemző rá, hogy fiatal korában gyengén domború, háromélű, öregebb korában azonban erősen domború, élnélküli vagy csak egy középső éllel ellátott sötétbarna színű hátpáncélja van; haspáncélja sárga s mindegyik pajzson egy nagy fekete folt van, fiatal korban egészen barnássárga szegéllyel. Feje és nyaka felül barna, alul sárga. Fejének és nyakának szélén sárga hosszanti sáv húzódik, mely a másik oldalon levővel az orrnyilások fölött találkozik.

A kínai szelenceteknős (Cyclemys trifasciata Bell)

Ez a faj arról ismerhető fel, hogy barna hátteknőjén három fekete hosszanti sáv húzódik, melynek a hátredőkkel párhuzamosan futnak. A haspáncél feketésbarna, sárga szegéllyel. Feje sárgászöld, mindegyik oldalon két sötétbarna hosszanti sávval, melyek átvonulnak a szemen és a fül mögött egyesülnek. Ez a kizárólag Dél-Kínában honos faj nagyon eleven állat, mely egyáltalában nem félénk természeténél fogva megegyezik az európai édesvízi teknősökkel és csak a fejére mért jó erős koppintásra, vagy a nagyon kellemetlen hőmérsékleti és vízviszonyokra felel azzal, hogy teknőibe teljesen visszahúzódik. Ha azonban éhes és tudja, hogy eleség van a közelben, akkor ismét előbújik, hogy elvegye a maga részét.

Egészen másként viselkedik a délkeletázsiai teknős. Ez olyan félénk természetű, hogy a legnagyobb nehézségbe ütközik eleséget nyujtani neki. A kis húsdarabbal ellátott nyárs legcsekélyebb mozgása elegendő, hogy elül és hátul bezárja a teknőit s órák hosszáig ne mutatkozzék. Csak akkor eszik, ha egyáltalában nem zavarják s akkor is nagyon mohón és keveset, látszólag éppen olyan szívesen a vizen kívül, mint a víz alatt. Mind a két faj ragadozó állat és Werner példányai csak állati táplálékkal éltek. Egyik sem kívánja nagy mértékben a melegséget.