1. Földikígyók (Ilysia Hempr.)

A földi korallkígyó (Ilysia scytale L.)

A földi korallkígyó nemzetségének egyetlen képviselője. Állközti csontján mindkétfelől 2 foga van, kicsiny szemeit egy-egy átlátszó pajzsocska borítja. Színe pompás korallpiros, melytől a számos, szélein csipkézett fekete gyűrűfolt vagy gyűrűforma keresztsáv élénken elüt. A hossza valamivel több mint 80 cm.

Duméril és Bibron szerint e kígyó hazája a hollandi és francia Guayana s ott nagyon közönséges; más szerzők állítása szerint ez az egyetlen múzeumból sem hiányzó faj Venezuela, Guayana és északkeleti Brazilia területén gyakori s Peruban és Boliviában is megtalálták. Ezért feltűnő, hogy Schomburgk, a kígyók szorgos kutatója, nem említi. Kappler ezt a fajt Szurinamból is közölte, de csak annyit fűz hozzá, hogy izomereje minden más hasonló nagyságú kígyóénál jelentékenyebb.

Ami az életmódját illeti, arról a következőket tudjuk: A földi korallkígyó mozgása lassú, tanyáját vén fák gyökérzete között, földlyukakban és másfajta üregekben üti fel, de sohasem távozik messze búvóhelyétől, ahol kistestü hüllőkre, így pl. vakkígyókra vadászik. Fiait akkor hozza a világra, mikor azok a tojás héját már szétrepesztették. Az élő kígyó színpompájáról Bates szerint alig alkothatunk magunknak fogalmat, hiszen a múzeumok konzervált példányainak a színe meg sem közelíti a valóságot.