Mulatónóták, bordalok

Különböző jellegű, tartalmú dalokat magába foglaló csoport. Észrevehetően széles körben érvényesült itt a műdalok, az irodalom, a deákos versezetek hatása. Sok rokon vonást találunk a katona-, pásztor- és betyárnótákkal éppen úgy, mint a szerelmi dalokkal. Köztük állandó volt a kapcsolat, és így állandó és végleges határt nem is lehet húzni.

A bordalok és a mulatónóták alkalomhoz kötődnek, és ezek eléggé változatosak. A legkülönbözőbb népi összejöveteleken: névnapokon, disznótorban, kocsmai mulatozáson, lakodalomban, szüreten, pincézéskor vagy csak egyszerű poharazáskor gyakran előkerülnek. Tartalmukban sokszor kötődnek egyik vagy másik alkalomhoz. Így szívesen emlegetik a kocsmát, a csárdát:

Ha bemegyek a kustányi csárdába,

Eszem, iszom kedvem szerint rovásra.

Elégséges hitelem van ott nékem;

Megfizetek, becsületem nem sértem.

Szép csárdásné, nekem pirosat hozzon,

Az áráról semmit se gondolkozzon!

Eladom a kifliszarvu tehenet!

Bor árárul mégis teszek eleget!

Felsőkustány (Zala m.)

A bordalok szívesen és sokszor szembeállítják a munkát az ivással:

Addig iszom a csárdába,

Mig egy lovam lösz a hámba.

Fakót fogom a lógóra;

Keressön borravalóra!

Még azt mondják, korhely vagyok,

Hogy dolgozni nem akarok.

Dolgozom én, mikor illik,

Mikor pénzöm fogyatkozik.

Ormánság (Baranya m.)

Az ivás nem eshet meg a bor, az ital dicsérete nélkül, különösen, amikor már a jókedv egyre inkább emelkedik:

Bor, bor, bor,

De jó ez a piros bor!

Asszony is iszik belőne,

Félre áll a kontya tőlle.

Nagyszalonta (Bihar m.)

A bordicsérőt a társaságban az itató- és koccintónóta követi, melybe sokszor a jelenlevők nevét is beleszövik. Máskor meg jeles mondásokkal biztatják azokat, akik valamiért húzódnak az ivástól:

Adott Isten szekeret,

Szekerembe kereket,

Poharamba feneket,

Abból iszom eleget.

A doktor is azt mondja,

Hogy a vizet ne igyam,

Mert a vízben béka van,

Életemnek vége van.

Mohács (Baranya m.)

{H-482.} Aztán előkerülnek azok a nóták is, melyek a részegséggel foglalkoznak, meg a következményeit ecsetelik:

Kimentem én a szöllőbe,

Kapát vittem a kezembe;

Felakasztottam a fára,

Bort ittam a rovására.

Még azt mondják az emberek,

Hogy az orrom bortul veres.

Mért veres a liba orra,

Mikor sose mártja borba?

Bort ittam én, boros vagyok;

Hazamennék, de nem tudok.

Aki tudja, mért nem mondja:

Merre van az országutja?

Azt mondják rám az asszonyok,

Hogy a bortul ingadozok.

Ingadozik a nádszál is,

Pedig csak a viztül ázik.

Tálya (Zemplén m.)

De sorolhatnánk tovább a koccintókat, az itatókat, a pap-, leány- és asszonycsúfolókat, a kocsmai verekedésről szólókat, hogy az igazi ivók még a sírba is magukkal viszik az üveget. Míg az alábbi összekötő a betyárdalok irányába, hiszen róluk azt őrizte meg a hagyomány, nagyon kedvelték az italt, a cigányt és a szép asszonyt:

Mikor a betyárok

Világbú kimulnak:

Gazdag kocsmárosok

Kúdulásra jutnak.

De a szép asszonyok

Mind lerongyollanak;

Hegedüs cigányok

Hazaballaghatnak.

Szaján (Torontál m.)

A legtöbb bordalt ott ismerik, ahol sok bor terem. Így minden jelentősebb borvidéknek megvan a jellegzetes dalkincse, ami nélkül valamirevaló mulatság nem történhet meg.