| Szerelmi dalok | TARTALOM | Bujdosó- és rabénekek |
Ebben a csoportban félnépi eredetű, folklorizálódott és más eseményekhez kapcsolt dalokat egyaránt szép számmal találunk. Ugyanakkor nagyon jól megvilágítják a nép történeti tudatát, ismeretét, mely alig halad három-négy emberöltőnél messzebbre, így a személyek nevét, a pontos időrendet hiába is várjuk tőle. A népköltészet nem valami eseménytörténet, hanem bizonyos helyzetek, eseménycsoportok érzelmi megítélése. Mindezek ellenére a magyar népköltészet jó érzékkel választotta ki a történelem fordulópontjait, amikor a nép ügye, a szabadság ügye döntéshez jutott. Ezért találunk szép számmal a tatár- és a törökdúlásra utaló népdalokat, a XVII–XVIII. századi kuruc és az 1848. évi szabadságharc érzelmeit megörökítő dalokat. Innen választja ki azokat a hősöket is, akik a nép igazát képviselték: Mátyás király, Rákóczi, Kossuth és mások.
A XV. századi reneszánsz uralkodó, Mátyás király a népköltészet gyakori alakja, de elsősorban a mondákban találkoztunk vele. Az alábbi dalt állítólag királlyá választásakor énekelték, de belekerült a népköltészeti gyűjteményekbe is:
| Mátyást mostan választotta |
| Minden ország királyságra, |
| Mert ezt adta Isten nékünk |
| Magyarországból oltalmunkra. |
| Azért mi is választottuk, |
| Mint Istennek ajándékát. |
| Kiből Isten dicsértessék, |
| És örökre mondjuk: ámen! |
A török, tatár hadak dúlásait is inkább a mondák őrizték meg, amit a katonáskodó, politizáló férfiak még később is szívesen emlegettek, ezért a gyűjtés viszonylag kevés ilyen éneket talált, ezek is esetleg későbbi korban keletkezhettek:
| – Amott látud, ruzsám, |
| Azt a száraz nyárfát? |
| Mikor az kizöldül, |
| Akkor mögyök hozzád! |
| – Hiszöm, én istenöm, |
| Kizöldül az én fám, |
| Virágos tavasszal |
| Visszatérsz még hozzám. |
| – Vágassuk le, ruzsám, |
| Azt a száraz nyárfát; |
| Csináljunk belőle |
| Egy nagy akasztófát! |
| Arra akasszuk föl |
| Azt a török császárt, |
| Hogy ne szomoritson |
| Már több édösanyát. |
Hódmezővásárhely (Csongrád m.) |
Egy-egy megkopott emlék maradt fenn a török uralom idejéről, nemegyszer éppen a betyárdalokban:
| Megizenem a gyulai basának: |
| Hagyjon bíkit szalontai betyárnak, |
| Mert ha nem hagy bíkit neki, csuhaj, megbánja! |
| Szakállastul, bajuszostul enyim lesz a pofája! |
Nagyszalonta (Bihar m.) |
A Rákóczi-szabadságharc idején (1703–1711) felcsillant a reménye annak, hogy a magyar és a vele együtt élő kárpátukrán (ruszin) és szlovák nép megszabadulhat a Habsburg-elnyomástól. Ezért özönlöttek a jobbágyok a fejedelem zászlaja alá, és az erről szóló dalok mindhárom nép költészetében megtalálhatók. Az alábbi egy műköltészeti alkotás szerencsés folklorizált változata:
A legáltalánosabban ismert és országosan elterjedt népi hangvételű kuruc nótának tartják:
| Te vagy a legény, Tyukodi pajtás! |
| Nem olyan, mint más, mint Kucuk Balázs. |
| Teremjen hát országunkban |
| Jó bor, áldomás! |
| Nem egy fillér, sem egy tallér |
| kell ide pajtás! |
Tyukod (Szatmár m.) |
A szabadságharc leverése után Rákóczi Ferenc török emigrációban halt meg, de visszavárása még sokáig felcseng a népdalokban:
| Hej, Rákóczi! Hej Bercsényi! |
| Dicső magyarok vitézi! |
| A sebeink csak nem szünnek, |
| Fájdalmaink nem enyhülnek. |
| Hej, Rákóczi! Hej, Bercsényi! |
| Dicső magyarok vitézi! |
| Ha ti még most is élnétek, |
| Ti is a hazát védnétek. |
Mezőberény (Békés m.) |
A kuruc kor után keletkezett katonadalok már, akárcsak a későbbiek, az idegen érdekekért való katonáskodás keserveit emlegetik:
| Magyarország szélén |
| Vagyon egy almafa, |
| Az alatt énekel |
| Két lovas katona. |
| Minden szegény legény |
| Vigyázzon magára, |
| Hogy a katonaság |
| Ne süljön nyakába. |
| Mind azt fujdogálja: |
| Keserű az élte; |
| Keserű az élte, |
| Sonyoru kenyere. |
| Mert a katonaság |
| Holtig való rabság; |
| Mert a katonaság |
| Holtig való rabság. |
Hadikfalva (Bukuvina) |
A történeti és vitézi énekek, dalok legfiatalabb és napjainkban élő hajtása az 1848–49. évi magyar szabadságharchoz kötődik. A magyar jobbágyok ekkor szabadultak fel a földesúri hatalom alól, aminek emlékeit a népdalok is őrzik:
| Ezernyolcszáznegyvennyolcba |
| Beléptünk a szabadságba; |
| Nem szolgáljuk már az urat, |
| Ország-világ, minden szabad! |
| Lassan szántom a földemet, |
| Kivárom az ebédemet. |
| Az ebédem csak szerelem: |
| Szép a rózsám, megölelem. |
Kalotaszentkirály (Kolozs m.) |
A dalok középpontjában Kossuth Lajos, a szabadságért küzdő nemzet vezére állott, akiről a népdalok gyűjtői több mint ötszáz dalt jegyeztek fel. Különösen a Kossuth-nóta vált az egész országban szinte a szabadságharc jelképévé. A sok változat közül való az alábbi:
A második üzenet emlegetése régi hagyományra utal, amikor ugyanis a középkorban a király hadba szólította a nemességet, azok csak a második hívásra gyülekeztek. A Kossuth-nótát megtaláljuk a kárpátukrán (ruszin) és szlovák szomszédainknál is. Kossuth zászlaja alá önként álltak be a legények, mert tudták, hogy a szabadságért ontják vérüket:
| Most nyilik a szelid rózsa bimbója. |
| Ki van tüzve Kossuth Lajos zászlója. |
| Sok szép legény felesküszik alája; |
| Ezt kívánja ma a magyar hazája. |
| Én magam is katonának beállok. |
| Virágok közt kisérnek a leányok. |
| Az ezrednél fognak hivni vitéznek, |
| Nemsokára kapitánynak neveznek. |
| Acélkardot csináltatok magamnak; |
| Ráveretem cimerét a hazámnak, |
| Diófából ki is vágom a nyelét, |
| Rávágatom Kossuth Lajosnak nevét. |
Borsodszentgyörgy (Borsod m.) |
Ez a sikerült félnépi alkotás már a szabadságharc idején megjelent az újságokban, és a nép között széles körben elterjedt. Amikor pedig a túlerővel szemben Arad mellett, Világosnál le kellett tenni a fegyvert, ilyen nóták keltek szárnyra:
| A csatában selyemzászlók lobognak, |
| Körülötte magyar fiuk zokognak, |
| Ne sirjatok hü, szerető magyarok, |
| Igaz vérrel váltsátok a hazátok! |
| Még Aradon szépen szólott a banda, |
| Világosnál gyászba borult a haza. |
| Mintha sírt volna az Isten maga is, |
| Hogy maradna a földön egy magyar is. |
| Szomoruság szállott huszár szivére, |
| Mikor kiment Magyarország szélére. |
| Lova lába térdig vérben szotyogott, |
| Magyar haza mégis árván maradott. |
Galgahéviz (Pest m.) |
A magyarok ezután is várták vissza dalaikban Kossuth Lajost, hadvezéreit, de az olasz szabadságharc vezérét, Garibaldit is:
A szabadságharc dalait leginkább az ország közepéről, az Alföldről gyűjtötték, míg a nyelvterület szélein már csak ritkábban került elő belőlük egy-egy változat.
| Szerelmi dalok | TARTALOM | Bujdosó- és rabénekek |