I. Noha az Isten könyvéből a régi szent atyák és világi tudósoknak tanításából, sokat deákul írtam: mivel sokszor nagyobb és kedvesb ereje vagyon mondásoknak abban a nyelvben. De különb és kisebb bötűvel nyomtatták a deák szókat. Úgy rendeltem pedig azoknak magyarul írt formáját, hogy aki deákul nem tud, vagy aki a község előtt deákul nem akar olvasni, csorba nem esik a magyar írásban; hanem úgy foly, mintha a deák szók közbevetve sem volnának. Azt is adom tanácsul, hogy akik ebből a könyvből olvasnak a község előtt, kihagyják a deák mondásokat, és csak azt olvassák, ami magyarul vagyon. Mert haszontalan és unalmas a község előtt sokat deákul olvasni, mivel a közbevetett deák szók kiverik inkább az együgyűk elméjéből, hogysem beléoltanák a tudományt. A prédikáció is nagy résszel rövidebb lészen, ha a deák mondások elhagyatnak.
II. A mostan támadott tévelygések ellen, mivel bévségesen írtam a Kalaúz-ban és egyéb harcoló könyveimben: nem akarom itt kétszerezni írásimat; hanem azokrul ritkán és rövideden emlékezem a prédikációban.
III. A paradicsomrúl olvassuk, hogy nem szűkölködött külső öntözés nélkül. Esővel sem nedvesíttetett; mivel magában lévő forrásból elégséges nedvességet vehetett. Az anyaszentegyház is, minden isteni tudományokkal és szent példákkal bévelkedik. Azért a pogány bölcsek tanítására vagy példájára nem szorult. Mindazonáltal, mivel Krisztus egy bálványozó Samaritanus példájából ismértette, kicsoda felebarátunk, és mint kell ahhoz való szeretetünket mutatnunk; Szent Pál a pogány bölcsek mondásit sokszor előhozta írásiban, és Aratus, Menander, Epimenides verseivel ékesítette tanítását. A szentatyák is követték az apostoli nyomdokot. Én is, noha a pogányok rossz fabuláit és hívságos vagy ártalmas csevegésit írásomba nem elegyítem, de ahol keresztyén emberhez illendő jóságokrúl és dicsíretes erkölcsökrűl, tisztességes mondásokat és cselekedeteket találtam, azokat előhoztam. Nemcsak azért, hogy édesítsem és ékesítsem ezekkel tanításomat, mivel Szent Ágoston+ mondása szerént: az igen szükséges eledelnek ízt kell adni az emberek finnyásságáért, hanem ilyen nagy okokért főképpen.
Első ok: Mert valami igazság vagyon a pogányok könyveiben, Isten tanításából vagyon. Minden pogány bölcsek (úgymond Tertullianus) a próféták kútjából ittak. Onnan öntözték elméjek soványságát. Onnan vették, amiben hasonlók tanításinkhoz. Pitagorasrúl+ azt írja Plutarchus+, hogy az egyiptomi bölcsektűl tanult. Szent Ambrus+ azt mondja Platorúl+, hogy a Mózes törvényének és a próféták mondásinak tanulásáért Egyiptomba fáradott.
Azért miképpen az Izráel fiai arany– és ezüstedényektűl megfosztván Egyiptomot, az Isten Sátorát nem rútították, hanem ékesítették azokkal: úgy, amit igazán mondottak a pogány bölcsek, azt, mint sajátunkat, magunk épületire fordíthatjuk. És ha Dávid, kivévén a bálvány fejéből az aranykoronát, abból csináltatott királyi koronát; miért nem élhetnénk mi is a pogányoktúl vett szép tanúságokkal, erkölcsünk ékesítésére
Második ok: Mert nagy vigasztalására vagyon a keresztyén léleknek, mikor látja, hogy a természetbe oltott okosság vezérléséből azt tanították a pogányok a jó erkölcsökrűl, amit a keresztyénség kíván tőlünk. Szent Kelemen írja, hogy a pogány bölcsek tanítása olyan, mint a vadfa, melybe ha jó ágat oltunk, kedvesebb gyümölcsöt hoz; mivel a vadfa gyökere bévebben vonsza a föld nedvességét, vastagabb lévén a szelídfánál: gyümölcse pedig megszelídül az oltott ágtúl. Úgy a világi filozófia édes gyümölcsöket nevel, ha az isteni tudomány ága beléoltatik. Mózest az Isten mennyei bölcsességgel áldotta: mégis a pogány pap, Jétro tanácsát és tanítását örömest vette és követte az Isten népének vezérlésében. Ki tilthat minket is, hogy a jót a pogányok írásiból ki ne szedjük?
Harmadik ok: Mert vastagon sarkantyúzza és esztenezi a keresztyén lelket az a gondolat, hogy szégyen abban hátramaradni, amiben látja a pogányok serény példáját. A szelíd fügefa mellé vad fügefát ültetnek (úgymond Szent Basilius), hogy gyümölcse le ne hulljon; úgy a gonosz hitük példájából erőt veszünk a jóra. Mert ha értjük a pogányok józanságát, igazságát, tisztaságát: a vadfa mellett vastagodunk a jóban.
Negyedik ok: Mert ha az ördög Szentírással harcolt, hogy Krisztust megejtse: méltó, hogy mi is a Góliát kardját Isten Sátorába vigyük, és azzal hadakozzunk a gonoszság ellen. Szabad volt Salamonnak a pogány Hirámtúl fákat venni, melyekből templomot épített Istennek. Mennél szabadabb, Isten tisztességére és erkölcsünk jobbítására fordítani, ha mi jót találunk a hamisság között? A királyoknak nincs méltóságok ellen, hogy a jobbágyok, a szakácsok, a lovászok szolgálatját vészik, és szükségeket ezek által véghezviszik. Tehát az anyaszentegyház tudománya sem homályosodik azzal, hogy a pogányok bölcsessége szolgál néki.
Nincs oly rossz kert, melyben valami hasznos fű nem volna. Nincs oly rossz könyv, melyben semmi jó nem találtatnék. Azért a tövis közül kiszaggatjuk a rózsát, a sárból kimossuk az aranyat; ami jót a pogányok írásiban találunk, épületünkre fordítjuk. És a Szent Jeronimus+ tanácsát követvén, úgy bánunk a pogányok tanításával, mint Isten parancsolta, hogy cselekedjenek a zsidók, ha pogány asszonyt akarnak venni. El kell haját beretválni, körmét vagdalni, ruháját változtatni, hogy se hamisság körmeivel meg ne sértse; se hívságos szók hajával, és fabulák csintalan öltözetivel meg ne mocskolja az igazságot; hanem elébb kitisztuljon hiúságiból. És azt mindenkor szemünk előtt kell viselnünk, hogy csak a Krisztus szava gerjeszti mennyei melegségre a szíveket: minden építés hiábavaló, melyet Isten nem nevel.
Negyedik ok: Esztendőkkel, törődésekkel és sok betegségekkel terhes állapotom nem biztat, hogy a szentek innepire rendelt prédikációkat elkészíthessem és kibocsáthassam. Azért egynéhány innepekre készen lévén prédikációim, azokat is ki hagytam nyomtatni, hogy szakadozott papírosokon el ne vesszenek. Akik pedig ezt az én írásomat olvassák, azokat igen kérem, Isten előtt engem imádságokkal segítsenek, és fogyatkozásimat könnyhullatásokkal mosogassák.