Az Kegyelmed világi urasággal tekintetes állapatja nem szenvedi, hogy kedveskedhessem földi jókkal, mivel ezekkel, Isten áldásából, bővelkedik Kegyelmed. Egyházi hivatalom pedig arra indít, hogy Istentűl reám bízott kicsiny értékem szerint, lelki dolgokban, és az őrök üdvösség útjának mutatásában, meg ne vonjam szolgálatomat.
Annak okáért, egy rövid írásocska lévén kezemben, azzal akarám Kegyelmedet az újesztendőben ajándékozni. Erre pedig, a kisded írásra okot ada minap egy főrenden való ember levele: melyben nagy szorgalmatossággal tudakozódik, más nagyembertűl: Honnan és mi okból indíttatott régi vallásának elhagyására. Ezt a levelet nékem hozá, akinek szólott. Hogy a jámbort munkától megmenteném, pennámat kapám, és rövideden, a sok ezer közül csak nyolc okot foglalék írásocskában. Mivel pedig egyebek is kívánták ezeket látni, és a leírásban sok csorbák estek: nyomtatónak adám; hogy prés alá vegye.
Ezt a kevés munkát, a Kegyelmed böcsületes nevének ajánlom. Kérvén azon Kegyelmedet, ne restellje megolvasni. Elhiszem, ha figyelmetesen olvassa, nem csudálkozik ezután, ha az értelmes emberek kimosdanak a Luther+ és Calvinus+ mételyéből. Kire, hogy a Szentlélek Kegyelmedet segítse, alázatosan kérem Istenemet. Elhiszem, hogy gonosz néven nem veszi Kegyelmed ezt az én kívánságomat. Eszébe jutván, hogy amely Isten arra kötelezett, hogy felebarátunkat szeressük, mint magunkat, azt kívánja tőlem, hogy amely hiten kívül üdvösséget adatni nem hiszek, azon hitet kívánjam mindeneknek. És azt mondjam Szent Pállal: Kívánom Istentűl, hogy mindnyájan, akik ezeket hallják, olyanok légyenek a mai napon, mint magam.
Tartsa és áldja meg Isten Kegyelmedet minden jókkal!
Írtam Nagyszombatban 2. Februarii.