Szokása szerént Balduinus+ vagy hazugul költött dolgokkal terheli a római eklézsiát, vagy némely privátus doktorok írását (igazán-é vagy hamisan? ő lássa!) előhozván közönséges vallássá tészi, amit egy-két ember beszéllett. Maga elébb is mondám, hogy egy valaki mondását nem kell közönséges tudománnyá tenni. Azért ha Petrus Soto azt írta, amit Balduinus+ mond, hogy semmirekellő a Szentírás: rosszul írta. A Pighius szavait nem igazán hozza elő Balduinus+: melyeket Gretserus régen megmagyarázott.
Tudva hazud abban Balduinus+, hogy a jezsuiták iskolájában Tamás Aquinást olvassák: de nem oly künnyen találni, hogy Szentírás könyvét olvasnák. Mert valahol Aquinást olvassák, mindenütt a Szentírást is olvassák. Aki nem hiszi, akármely akadémiát tekintsen meg, különben nem találja.
Nem igaz, hogy a római eklézsia csonka-bonkának, elégtelennek mondja a Szentírást; mint ezelőtt megmutattuk. Az sem igaz, hogy én ellenkezem a jezsuitákkal, mikor azt írom; hogy a Szentírásnak méltósága Istentűl vagyon, nem az eklézsiátúl: noha az eklézsia mutatja, melyik a Szentírás. Mert amint ezelőtt mondám, maga sem tagadja Balduinus+, hogy ez a katolikusok vallása.
Hazud abban is, hogy a Biblia olvasását tiltjuk; és hogy a Tridentomi Gyölekezet ezt a tilalmazást erősíti. Mert előbb megmutatók, hogy különben vagyon a dolog, és az említett helyeken, a Tridentomi Conciliomban, egy bötű sincs arrúl. Az sem igaz, hogy Lectio Scripturarum, divinius omnibus praecepta est; mindeneknek parancsoltatott a Szentírás olvasása. Mert parancsolat arrúl nem találtatik, hogy minden ember olvasni tudjon és olvasson. Azért maga is visszahazudja ezt Balduinus+ másutt, így írván: Nemo nostrum adeo stolidus est, ut ad lectionem Bibliorum alliget quemquam, etiam qui literas legere non potest.*
Hazud abban is, hogy a pápa a Szentírásban való barbarizmusokat kanonizálta. Mert sőt azt parancsolja a Tridentomi Conciliom, hogy mennél jobbítva lehet, úgy nyomtassák a Szentírást; Vulgata editio, quam emendatissime imprimatur.* És noha vannak oly szók és oly móddal ejtett szólások, melyek most szokatlanok: de azokhoz hasonlók találtatnak a régi fő írókban; mint Gretserus és Albericus Gentilis megmutatták.
Nem igaz, hogy a mi Bibliánkban, Judicum [Bírák könyve (Bír) – a szerk.] 11. v. 2, Adultera*-t olvasunk, pro Altera.* Nem igaz, hogy Proverb. [Proverbia Ecclesiastes – Prédikátorok könyve (Préd) – a szerk.] 16. v. 11. Saeculi íratott, pro Sacculi.* Vádolja több fogyatkozásokkal és hamis fordításokkal a mi Bibliánkat. De mivel azokat egyenként megmentették, Bellarminus+ (Controvers. 1. lib. 2. cap. 12, 13, 14.), Gretsera (Defensione Bellarmini, eodem loco), Jacobus Gordonus (Controvers. 1. de Verbo Dei. cap. 18, 19.) és egyéb sok szentírásmagyarázó tudós emberek; nem szükség azoknak oltalmazásában üdőt töltenünk. Vegye elő azoknak feleletit Balduinus+, és ostromolja, ha lehet!
Végezetre: Azt beszéli Balduinus; hogy a pápisták sok dolgokat Szentírás ellen tanítanak, és azt három példával akarja bizonyítani: I. Mert a Szentírás mondja, hogy nem igazulunk cselekedetből: a pápisták ezt kárhoztatják. Merő hazugság, hogy mi ezt kárhoztatnók: sőt hisszük, és tanítjuk, hogy senki nem igazul cselekedetinek érdeméből. 2. Mert a Constantiai Gyölekezet a pohár tilalmában, nyilván ellene mond Krisztusnak. Ezt is nyilvánvaló hazugságnak mutatók ennek előtte. 3. Száma nélkül hozza azt elő Balduinus+, hogy a Tridentomi Conciliom átok alá veti Szent Pált azért, hogy a consupiscentia-t bűnnek mondja. Ez is szemtelen hazug. Mert a Tridentomi Conciliom nem Szent Pált átkozza; hanem azt, aki hamisan magyarázza a Szent Pál szavait. Bűnnek nevezi Szent Pál a concupiscentia*-t, gonoszra való hajlandóságot és vágyódást. Szent Ágoston+ azt mondja (ugyanis az ő szavait írta a Tridentomi Gyölekezet végezésében), hogy nem azért mondatik bűnnek, mintha valóságos bűn volna: hanem azért, mert bűnből vagyon ereje és bűnre viszen; úgyhogy csak akképpen mondatik bűnnek a concupiscentia, mint a görög szót görög nyelvnek; a szép írást jó kéznek nevezzük: Concupiscentia, vocatur Peccatum; non utique quia peccatum est, sed quia peccato facta est: sicut scriptura, manus dicitur, quod manus eam fecerit. Peccata autem sunt, quae secundum carnis concupiscentiam, illicite fiunt.* Miképpen azért Évát csontnak nevezi a Szentírás, mert csontból lett; a Mózes vesszejéből lett kígyót vesszőnek; a vízből lett bort víznek mondja: úgy nevezi bűnnek az eredendő vétekből délcegedett*, testi kívánságokra vágyódó hajlandóságot. De ebből a nevezetből szintén úgy nem következik, hogy valóságos bűn légyen; mint nem következik, hogy Krisztus vagy az aranyborjú, és a bűnért való áldozatok vagy csapások bűnök, noha Krisztus urunkat Szent Pál bűnnek nevezi; Mózes az aranyborjút, Oseas a bűnért való áldozatot, Zachariás a bűnért való csapásokat bűnnek híják.
Hogy pedig a concupiscentia magán nem bűn, ha az ő indulatinak szabad akaratból nem engedünk, nyilván jelenti Szent Jakab, ki azt írja; hogy kisírt, vonszon, édesget a magunk hajlandósága: de akkor szüli a bűnt, mikor megfoganodik, azaz kedvünk lészen hozzá: mikor pedig megteljesedik, halált hoz. Holott Szent Jakab a concupiscentia-t az ő indulatinak javallásátúl, és teljesítésétűl megválasztja; és a bűnt nem a concupiscentia-ban, hanem az ő kísztetésének vételében helyhezteti. Ennek felette a gonoszra való hajlandóság, és ennek indulati megmaradnak az igen szent emberekben is, valamíg e világon élnek; mint Szent Pál maga példájában tanítja (Rom. [Ad Romanos – Pál apostol levele a rómaiaknak (Róm) – a szerk.] 7. v. 1, 5, 17. 2. Corinth. [II. ad Corinthios – Pál apostol levele a korintusziaknak II. (2Kor) – a szerk.] 12. v. 7.). De azt is melléje adja, hogy noha efféle indulatok vannak az igazakban: mindazáltal Nihil damnationis est iis, qui sunt in Christo,* semmi kárhozatra való nincs őbennek, mert efféle indulatok, nem ő cselekedetek, hanem a bennek való gyarlóságé: Nunc autem; non ego operor illud; sed quod habitat in me, peccatum.* Amit nem mi cselekszünk, azt senki nékünk nem tulajdonítja: amit akaratunk ellen szenvedünk, abban vétkünk nem lehet, mert Si nolumus, non peccamus; nec praecidit Deus hamini; quod est impossibile humanae voluntati: Ha nem akarjuk, nem vétkezünk; és Isten sem kívánja tőlünk, ami lehetetlen. Tovább: A keresztségben megtisztulunk minden bűnünktűl, kimosatunk minden rútságból; úgyhogy az újonnan születés után: Non remanet aliquid, quod non remittatur, Semmi nem marad bocsánatlan. Mivel azért a concupiscentia megmarad a keresztség után: következik, hogy ez magában nem bűn; hanem, amint Szent Ágostontúl+ hallók, az a bűn, amit ennek izgatásából törvény ellen, akaratunk szerént javallunk.
Ez a Conciliom Tridentinum, ez a Szent Pál tanítása: Aki pedig a concupiscentia-t magán, valóságos bűnnek mondja, a nyilvánvaló szent írások ellen, azt kárhoztatja a Conciliom. Azért itt is megbotlott Balduinus+, és hamissággal akarta terhelni az igaz tudományt.