Ha angyali tisztaság és Keresztelő Szent János szentsége találtatnék benned, úgysem volnál méltó, hogy ezt a szentséget vennéd és kezedben forgatnád. Mert nem emberi érdemnek kell azt tulajdonítani, hogy a Krisztus szentségét ember szenteli, kezében fogja, és az angyalok kenyerét eledelül vészi. Nagy titok ez, és nagy méltósága a papoknak, kiknek az adatott, ami nem engedtetett az angyaloknak. Mert csak az anyaszentegyházban törvény szerént szentelt papoknak vagyon hatalmok az áldozásra és Krisztus testének szentelésére. A pap ebben Isten szolgája, ki Isten igéjével él, Isten parancsolatja és rendelése szerént; de Isten ebben fő ok és láthatatlan cselekedő, kinek hatalmában vagyon, valamit akar, és meglészen, valamit parancsol. Többet kell a mindenható Istennek hinned ebben a felséges szentségben, hogysem a magad érzékenységinek vagy egyéb látható jelenségnek. Azért félelemmel és nagy böcsülettel kell ehhez járulnod. Magadra vigyázz, és eszedbe vedd, egyházi ember, micsoda szolgálatra választattál a püspök kezének reád vetésével. Íme, pappá lettél, a szolgálatra felszenteltettél: meglásd, hogy híven és ájtatoson mutasd Istennek az áldozatot, mikor annak ideje vagyon, és magadat feddhetetlenül viseljed. Nem künnyebbítetted terhedet papságoddal, hanem szorosabb fenyítéknek kötelével szoríttattál; és nagy szentségnek tekéletességére köteleztettél. A papnak minden jóságos erkölcsökkel ékesítettnek kell lenni, és egyebeknek jó életre való példát kell adni. Az ő gyakor társalkodásának nem a köznéppel, hanem mennyekben az angyalokkal avagy a földön tekéletes emberekkel kell lenni.
Mikor a pap a szent ruhákban öltözik, Krisztus képét viseli, hogy Istent magáért és az egész községért alázatosan kérje. Öltözetinek mind első s mind hátulsó részén kereszt vagyon, hogy a Krisztus szenvedésérűl szünetlen emlékezzék. Előtte keresztet visel a papi öltözőn, hogy a Krisztus nyomdokát szorgalmatoson szemlélje és serényen kövesse. Hátulsó részei is az öltözetnek kereszttel jegyeztetik, hogy valami ellenkezést mástúl szenved, szelíden tűrje Istenért. Előtte keresztet visel, hogy a maga bűneit könnyhullatással mosogassa; hátul pedig, hogy egyebek vétkét is szánakozva sirassa; és eszébe vegye, hogy az Isten és bűnös ember között mint közbenjáró helyheztetett; azért meg ne szűnjék az imádságtúl és szent áldozattúl, valamíg Istentűl kegyelmet és irgalmasságot nem nyer. Mikor a pap áldozik, Istent tiszteli, az angyalokat vígasztalja, az anyaszentegyházat építi, az eleveneket segíti, a holtaknak nyugodalmat szerez, magát pedig minden jóban részessé teszi.