Sem újságot, sem káromlást nem tanít az római eklézsia

Második vádolása az Itinerarius-nak az, hogy az római eklézsia új tudományokat tanít. Előszámlálván az újságokat, először azt mondja, hogy mi az anyaszentegyháznak nevezetit, böcsületit csak az pápára, cardinálokra, papi rendből álló gyöleközetre szabjuk; annak társaságából minden külső renden valókat, császárokat, királyokat, hercegeket, urakat kirekesztünk. Magyarul mondván: ez merő hazugság. Mert valakik az igaz hitnek és sacramentomoknak egyezségével egybefoglaltattak, azok mind tagjai az eklézsiának. Noha azért, amit valamely concilumban elvégeznek az eklézsiának pásztori, azt az anyaszentegyház végezésének mondjuk, de ezzel az eklézsiának egyezségéből ki nem rekesztjük azokat, kik az conciliomban nem voltak. Mint szinte ország végezésének mondjuk, amit győlésben végeznek az statusok, de ezzel az ország tagjai közűl ki nem rekesztjük azokat; kik az győlésben nem voltanak.

Mást azt mond újságnak az Itinerarius, hogy az római pápának nagy hatalmat tulajdonítunk; és azt kívánja, hogy csak hármat mutassunk, kik ezelőtt háromszáz esztendővel ezt az hatalmat vallották volna. Itt is az Itinerarius nem igazán hozza elő az pápa hatalmárúl való tanításunkat. Az Kalaúz-ban nem három emberrel, hanem az keresztyénségnek sok régi, fő doktorinak írásival megbizonyíttatott az római pápának méltósága, melyet közbevetés nélkül mindnyájan az katolikusok néki tulajdonítnak. Azmi illeti az világi fejedelmeken való birodalmát és hatalmát a pápának, arrúl a katolikusok között is különböző vélekedések vannak. Nem kell pedig az vélekedések alá vetett dolgokat az hit dolgaihoz elegyíteni. Jóllehet, amiket a katolikusokra fog Itinerarius, nem említem, hogy olyan (által) szókkal olvastam volna, tudniillik, hogy az pápa az imperiumnak vicariusa, helytartója, hogy akárminémű tisztviselőket tisztre emelhet, azonokat tisztből levethet. Ezek csak Itinerarius gondolati, nem mi szavaink és tanításink.

Azt is csak hazugul fogja reánk az Itinerarius, hogy az pápisták tanítása szerént: az római pápa Krisztus ellen sáfárkodhatik az Szentírásnak dolgaiban. Senkit nem nevez, aki ezt mondotta volna, azt alítván, hogy mint az prédikálószékben az együgyű, tudatlan község előtt bátran beszélhet efféle temérdek hazugságokat, nem mervén senki torkába verni mondását, úgy az könyvírásban is liber baro* lehet. Mi bezzeg ezt nem mondjuk, magok is az pápák ezt nyilván ellenzik, mint feltalálod az Kalaúz-ban.

Újságnak mondja az Itinerarius az miseszolgáltatásban az aranyas pohárt, aranyas tálnyért és drága öltözetet; az negyvennapi böjtöt, az barátok szerzetit, az képeknek templomban helyheztetését, az kenyérnek és bornak elváltozását az úrvacsorában, az egy színnek vételét, az egyházi emberek nőtelenségét. De tudva, hamisan és lelkiisméreti ellen mondja ezeket új dolgoknak. Mert ha egyebünnen nem, csak annak írásiból is, aki ellen az Itinerarium-ot faragta, mindezeknek régiségét megtanulhatta.

Hogy arany– és ezüstedényből szolgáltatták az régiek az úrvacsoráját, nyilván mondja Szent Ágoston+ (In Psal. [Psalterium Davidis – Dávid zsoltároskönyve – Zsoltárok könyve (Zsolt) – a szerk.] 113. Concio. 2. et lib. 3. cont. Cresconium cap. 29.), és több régi, fő emberek, kiket Pázmány Péter az Magyar Imádságos Könyv-nek negyedik részében, az misében való ceremóniákrúl szólván, feljegyzett. Az negyvennapi böjt, mely nem újság legyen, feltalálod az Kalaúz-ban. Az barátok szerzetirűl lásd az Kalaúz-t (III. fol. 580. sk.). Az képeket, hogy eleitűl fogva templomokban tartották az hívek, megmutatta az Kalaúz (Epist. 1. cont. Alvin. IV. fol. 723.), mely dologrúl így ír Szent Gergely+: In locis venerabilibus sanctorum depingi historias, non sine ratione vetustas admisit.* Az kenyérnek elváltozásárúl az úrvacsorájában lásd az Kalaúz-t (IV. fol. 429. skk.), az egy színnek vételérűl (IV. fol. 440. skk.), az egyházi emberek nőtelenségérűl (Epist. 3. ad Alvinci IV. fol. 761.). Ezeken az helyeken megmutattatott az régi, szent doktorok írásiból, hogy az előszámlált dolgok az hívek között eleitűl fogva hirdettettek.

Harmadik vádolása az Itinerarius-nak az, hogy istentelenségeket és isteni káromlásokat tanítnak az katolikusok az pápának méltóságárúl. Ezt bizonyítja ex Consilio, quod incipit, Divo ordini Fratrum minorum, Bellamero; Betorio, Busto, Bursato, Busdrago, Zamoriensi*. Én igazán mondom, ezeket az csuda nevű emberek írásit nem olvastam; talán Itinerarius az gyakor olvasással ugyan elkoptatta ezeknek minden írásokat, scilicet*. Aminémű mondásit ezeknek előhozza, noha azoknak nagy részét jó értelemmel magyarázhatnók; de mi szükség ebben fáradnunk? Ha az római udvar kedvéjért ezek közül valaki igen elment az pápa méltóságának exaggeratiojában*, azt az Itinerarius sem az katolikusok közönséges értelme közé nem számlálhatja, sem az hit dolgaihoz nem elegyítheti. Nem tartozunk minden privatus embernek és obscurus glossatornak* szavát magunkra venni és azt oltalmazni; holott nemcsak az Kalaúz-ban, de az Gyarmathi ellen írt könyvben is bővön megmutattatott, hogy Juris Canonici glossatores* sokszor igen elmentek az regula mellől.

Ezekből megtetszik, mely tiszta és igaz lelkiismérettel viselik magokat az kálvinista prédikátorok, mikor az katolikusok ellen írnak. Hogyha pedig nyomtatott írásban ily nagy szemtelenséget nem szégyenlenek, gondold meg, mit nem kérődnek prédikálásokban? Az Atya Mindenható Úristen, az közbenjáró Jézus Krisztus érdeméért adjon Szentlelket mindeneknek, hogy az igazságot megértvén, az hamisságnak veszedelmes tőriből kifeseljenek. Amen.




Hátra Kezdőlap Előre