Második feleleti Itinerarius-nak az, hogy Urunk születése után mindenik seculumban, azaz mindenik száz esztendőben lutheristák és kálvinisták voltak, valakik igazán tanítottak, azaz nem egyebet vallottak, mint Luther+ és Calvinus+. És nagy, hosszú lajstromban előszámlálja, kik voltak minden seculomban luthero-kálvinisták: de Volphiusból és Illyricusból írja le, akiket emleget, mert Itinerarius az előszámlált tanúk írásiban talán soha csak egyet sem olvasott. Mindazok közül is, akiket efféle katalógusok emlegetnek, egy nem volt, kitűl igazán mondhassák, hogy calvino-lutherista lött volna.
Hogy egyenként mindenikrűl ne szóljak, mivelhogy ez igen únalmas és haszontalan volna, rövideden, négy erős bizonysággal, könnyű ezt megmutatni.
Első bizonyság. Ha ezek az lajstromban írt bizonyságok az lutherista vallásnak tanúi voltak, kétség nélkül a kálvinistaságnak követői nem lehettek; mint szinte most, aki lutherista, az nem lehet kálvinista, sőt ellenkezni kell az kálvinistával. Nincs pedig színesb és tettetesb oka az lutheristáknak, mellyel magok eleivé tehessék inkább az előszámlált tanúkat, hogysem az kálvinistáknak; annak okáért az Itinerarius is egyaránt, mind az két fél eleinek nevezi azokat, kiket lajstromba jegyzett. Ha azért egyiknek nincs nagyobb oka, hogysem másiknak, miért nevezhesse azokat maga eleinek, nyilvánvaló, hogy sem egyik, sem másik elei nem voltanak.
Második bizonyság. Akiket az luthero-kálvinisták lajstromában írt az Itinerarius, fel is jegyzette, minémű mondásért vonsza ezeket az maga céhibe. Egy, két vagy legfeljebb három cikkelyt említ, melyben alítja, hogy ővélek egy értelemben voltanak. Ha egy, két vagy három dologban való egyezés elégséges, hogy valakit lutheristának vagy kálvinistának mondhassunk: tehát az törököt, zsidót; tatárt, ariánust, anabaptistát lutheristáknak és kálvinistáknak mondhatjuk, mivelhogy ezek is egyníhány dologban az római eklézsiának tanítása ellen egyetértnek az luthero-kálvinistákkal. Ezt világosban így magyarázom. Az Itinerarius Erigenát azért számlálja az calvino-lutheristák elei közé, mert az misét megvetette; némely oxoniai* akadémikosokat azért, mert az pápához való engedelmességet és az baráti szerzetet nem javallották; Leo Isaurust és Claudius Taurinensist azért, mert az képeket nem szerették; Berengáriust azért, mert az Krisztus testét tagadta az úrvacsorában. Ha ezekért luthero-kálvinistáknak mondhatni őket; tehát az törököt, zsidót, tatárt is írjuk mind a calvino-lutheristák lajstromába, mivelhogy ezek is mind egyaránt hiszik és tanítják az előszámlált vallásokat. Továbbá, holott az említett cikkelyekben nemcsak az calvino-lutheristák, de az ariánusok, anabaptisták, flaccianusok, libertinusok egyetértenek Erigenával és az többivel: honnan tudja az Itinerarius, hogy luthero-kálvinisták voltanak ezek, nem ariánusok vagy libertinusok?
Harmadik bizonyság. Aminémű tanúit régiségeknek előhozza, azok nagy részre pápák, cardinálok, érsekek, püspökök, papok, barátok voltanak. Szent Gergely+, kit az Itinerarius Luther-lajstromba helyheztet (fol. 288.) pápa volt. Franciscus Zabarella; kit (fol. 363.) az katalógusba jegyzett, cardinál volt; (fol. 111., 327. etc.) érsekeket emleget. Barátot sokat ír lajstromában: Ioannes Duns Scotust (fol. 109.), Nicolaus Lyrát és Occamot (fol. 111.), Arnulphust (fol. 100.); Robertust (fol. 311.), Smaragdust (fol. 324.), Frater Felixet (fol. 333.), Marianus Scotust (fol. 330.), Gratianust (fol. 332.) és egyebeket, kik mind barátok voltak. Nem tudtam, hogy régen calvino-lutherista pápák, cardinálok, érsekek, barátok voltanak. Kár hogy most nincsenek; díszes volna az lutherista-kálvinistaság vélek, jelesben; ha olyan öltözetben járnának az prédikátorok, mint az fatalpú barátok. De hadd járjon az tréfa. Akik olyan szerzetben; olyan regula és szertartásban éltek holtok napjáig, mint ma élnek az franciscanus barátok, hogy azok calvino-lutheristák voltak, nehéz elhitetni az eszes emberekkel.
Mert bár úgy légyen, hagy némelyek ezek közül valamely dologrúl, melyet az eklézsia még akkor teljességesen nem definiált volt; alkolmatlanul vélekedtek; avagy az emberi elmének gyarlósága, tudatlansága, sőt bár ugyan vakmerősége miatt is, valamiben vétkeztek mindazáltal szinte holtok napjáig úgy éltek, mint az mai barátok: az római eklézsiának egyezségében maradtak, sacramentomival éltek, hitinek publica confessio*-jával egyeztenek; mint lehettek tehát calvino-lutheristák?
Negyedik bizonyság. Aminémű tanúkat Volphiusból és Illyricusból előszámlál Itinerarius, azok öt karban vannak, kik közül mindazáltal egy sincsen, aki Lutherrel+ vagy Calvinussal az hitben egyezett volna:
Első karban azok vannak, kik holtok napjáig az római eklézsiában éltek és annak papjai és doktori voltanak; nem is szólottak az római eklézsiának hiti, vallása és tanítása ellen; sőt ezt mind holtig követték; hanem szidalmazták és gyalázták az ő idejekben élő gonosz egyházi személyeknek feslett erkölcsét, életét, pompáját, magok-viselését. Az Itinerarius-ból megtetszik, hogy ilyenek voltak Arnulphus (fol. 100.), Sarisberiensis (fol. 101.), Gyraldus (fol. 105.), Gualterus (fol. 106.), Robertus Lincolniensis (fol. 107.), Robertus Corbeiensis (fol. 311.), Platina (fol. 316.), Valla (fol. 347.), Sevaldus (fol. 108.), Orem (fol. 112.), Hampolus (fol. 113.), Armacanus (fol. 114.), Mandevillus (fol. 117.) és sokan egyebek, kiknek szavokat az feljegyzett foliusokban előhozza Itinerarius. Ezeket ha calvino-lutheristáknak kell tartani, mivelhogy az pápák és egyéb egyházi emberek feslettségét megírták és gyalázták: Bornemisza Pétert is pápistának kelletik mondani, mivelhogy az ördögi kísírtetrűl írt könyvében az kálvinista és lutherista prédikátorok csintalan életét bő beszéddel megírja. De az Kalaúz-ban feltalálod, hogy az pápák életének rágalmazása senkit nem tészen calvino-lutheristává.
Második karban azok vannak, kik az fejedelmeknek akarván kedveskedni, vagy egyéb indulatból, az római pápának hatalmát és méltóságát fölöttébb meghatározták; ilyenek az Itinerarius-túl előhozott obscurus emberek*: Gilbertus (fol. 104.), Brito (fol. 105.), Bacconus (fol. 109.), Bacontorpius (fol. 110.), Occam (fol. 111. etc.). Ezeket sem tehetjük luthero-kálvinistákká, hanem ha az törököt, zsidót, tatárt, ariánust is lutheristává tesszük, mivelhogy ezek is egyenlőképpen az pápa hatalmát tagadják.
Harmadik karban azok vannak, kik egy, két, három dologban valamit affélét tanítottak, amit az luthero-kálvinisták. Ilyenek amaz régen kárhoztatott eretnekek, kiket Itinerarius emleget: Leo Isaurus (fol. 306.), Claudius Taurinensis (fol. 309.), Berengarius+ (fol. 328.), Vicleph (fol. 344. et 114. etc.), és egyebek is ezeken kívül. De amint elébb is mondám, egy vagy két, három dologban való egyezésért, ezeket magokévá nem tehetik, hanem ha Mahometet is apjoknak fogadják. Mert Leóval és Claudiussal egy értelemben Mahomet is gyűlölte az szentek képét. És talán ez az oka, hogy az Itinerarius Szinán basa cselekedetivel akarja az képeket meggyűlöltetni. Noha amely históriát előhoz, nagy bizonnyal értettem az szentmártoni apát úrtúl, hogy csak álom. Berengariushoz+ hasonló volt Mahomet a misének megvetésében; Vicleph-fel egy nyomban járt Mahomet az pápa méltóságának, az szentek tetemének, az misének tagadásában.
Negyedik karban Krisztus Urunk és az apostolok vannak. Mert az Itinerarius az első száz esztendőben Urunk születése után, senkit egyebet nem nevez, aki luthero-kálvinista lött volna, hanem Krisztus Urunkat és az apostolokat. Mondásának egyéb bizonyságát nem adja, hanem az evangelistákból Krisztus Urunknak egy níhány szép mondásit előhozza, melyeket elhittek az calvino-lutheristák. Okoson cselekeszi az Itinerarius, hogy Clemens Romanust+, Dionysius Areopagitát, Ignatiust, Cletust, Anacletust és egyebeket, kik első seculumban írtanak, nem említi, tudván, hogy ezeknek írások igyenesen ellenkedik az calvino-lutheristasággal. De azt igen bolondul cselekeszi, hogy luthero-kálvinistává akarja tenni Urunkat, és az ő apostolit, az egyníhány előszámlált szókén, melyeket mind az római eklézsia, s mind az ariánusok, anabaptisták és ubiquisták szinte úgy igaznak hiszik, mint az calvino-lutheristák. Nem is érdemel keresztyén nevet, valaki csak egy igéjét is megveti az evangelisták és apostolok mondásának.
Ötödik karban vannak az régi paterek, kik közül egyníhányat említ az Itinerarius; de csak egy sincs azok közül, kinek írásából megmutatta volna vagy valaha megmutathatná, hogy luthero-kálvinisták löttek volna. Példájul egyníhányat lássunk.
Polycarpuson+, Quadratuson, Aristidesen kezdi el. Hogy ezek calvino-lutheristák voltak, csak azzal bizonyítja, mert ezek azt tanították, amit az apostoloktól tanultak. Ha ez eszesség, nem tudom mi légyen a szelesség.
Justinust, Irenaeust+, Clemens Alexandrinust+ említi, és azzal bizonyítja ezeknek luthero-kálvinistaságokat; mert az Szentírást igen dicsírik, és abból mondják, hogy kell állatni az igaz tudományt. De efféle mondásokkal el nem vonhatja mimellőlünk ezeket az szenteket. Mert az Kalaúz-ban bőségesen megmutatódott, hogy az Szentírásnak tekéletes méltóságát az római eklézsia mindenkor hitte és tanította. Ugyanottan az Irenaeus+ és egyéb doktorok mondási megmagyaráztattak. Ha Clemens az eklézsiát az választottak gyöleközetinek nevezi; mert az választottaknak egyéb gyöleközeti nincs az eklézsiánál; noha míg ez földön vitézkedik ez az választottak gyöleközeti, közibe elegyednek az veszedelemnek is edényi.
Az több doktorok írásival is ehhez hasonlóképpen bizonyít. Egy vagy két mondásokat előhozá, melyben tetszhetnék, hogy árnyéka volna az luthero-kálvinistaságnak. De mindezeket az szent doktorok mondásit in propriis materiis* Bellarminus+ és az több katolikus doktorok előhozták, s megmutatták, hogy az paterek szavaiban heába vadásszák az calvino-lutheristaságot, mert az régi mondás szerént: ubi non est, ott ne keresd! Ezt hogy világosan megtapasztald, halljad, minémű okból vítatja Itinerarius, hogy Szent Ágoston+ és Szent Gergely+ calvino-lutheristák voltanak.
Szent Ágostonbúl három mondást hoz elő, melyből ki akarja hozni, hogy ő is az luthero-kálvinisták lajstromába való. Első mondás: Amaz szókat: Ezen az kősziklán építem eklézsiámat, Krisztusrúl és nem Szent Péterrűl magyarázza Szent Ágoston+. De ez tudatlanság. Mert az Magyari ellen írt könyvben és az Kalaúz-ban megmutattatott, hogy azt az magyarázatot is helyén hagyja Szent Ágoston+, melyet Szent Ambrus+ követett, tudniillik, hogy az Urunk szavát Szent Péterrűl értsük. Második mondás: Az másvilágon pokolnál és mennyországnál több hely nincsen. De az Kalaúz, Szent Ágostonnak tulajdon szavaiból megbizonyította, hogy az másvilágon csak olyan harmadik helyt nem ismért Szent Ágoston+, melyben az emberek örökké maradjanak. Noha ugyanazon Kalaúz, világos írásiból Szent Ágostonnak, megmutatta, hogy ő az purgatoriomot szinte úgy hitte, mint mi. Harmadik mondás: Az megholt szenteket és az angyalokat nem akarja Szent Ágoston+ hogy imádjuk, vagy nékik templomokat építsünk. Ez is Magyari s Gyarmathi ellen és az Kalaúz-ban megmagyaráztatott. Szent Ágoston+ az megdücsőült szenteket szinte úgy kérte, hogy érette imádkozzanak, mint szinte mi, kit az maga saját szavainak előállatásával megbizonyított az Kalaúz (IV. fol. 260.). Az imádásrúl azt tanította, hogy ez kétféle: egyik csak az Istent illeti, melyet nem szabad teremtett állatnak adni; másik az szentekhez is hozzáférhet. Errűl is Szent Ágostonnak tulajdon szavait előhozza az Kalauz (IV. fol. 568.), és az Magyari ellen írt könyv is (fol. 162.). Az templomok és oltárok építését ami illeti; ezeket bezzeg csak Istennek építjük, de amint Szent Ágoston+ szól in memoriis Martyrum,* avagy amint Szent Damascenus mondja: in sanctorum nomine templa Deo exstruimus.*
Szent Gergely+ pápát csak azért írja az calvino-lutherista katalógusba Itinerarius, mert az ő idejében való papok és egyházi emberek tunyaságát és egyéb fogyatkozását feddi. Az konstancinápolyi pátriárkát Antichristus előljárójának mondja, mivelhogy magát közönséges püspöknek hítta. Tudta jól Itinerarius, hogy az papok életének feddése senkit calvino-lutheristává nem tészen. És nemcsak az Kalaúz-ban, de abban az Magyari ellen írt könyvben is, melyen szegezget, olvasta vala, minémű értelemben feddi Szent Gergely+ az konstancinápolyi pátriárkát, hogy az közönséges püspök nevét, felfuvalkodásból, magára vonta. Mindazáltal az Itinerarius erővel akarja másra csigázni az Szent Gergely+ szavait.
Az katolikusok bezzeg nem így bizonyítják az szent doktorokbúl tudományoknak régiségét, hanem vagy elővesznek valamely régi szentatyát, úgymint Szent Ágostont, Ambrosiust, Gregoriust etc. és ennek írásiból szórúl szóra előhoznak bizonyos mondásokat, az közbevetett articulusoknak bizonyítására, mint megtetszik ez Confessione Augustini, Confessione Hieronymi, Confessione Ambrosii, Confessione Gregorii* etc., mely könyvek mindenek kezében forognak. Vagy pediglen rend szerént elővesznek minden vesződő articulusokat, és az görög s deák paterek írásiból, minden seculumban világos szókat, nagy hosszan leírnak, melyekben az római eklézsiának vallását tanítják és írásba foglalják, mint megláthatod Jodocus Coccius-ban, Thesauri Catholici, tomis duobus,* Bellarminus+, Valentia, Genebrardus, Canisius+ és egyéb tudós emberek írásiban.