Arra néz az első felelet, hogy ha az apostolok idejétűl fogva Luther+ és Calvinus+ idejéig senkit nem mutathatnának is, ki azt tanította s vallotta volna, amit ők: mindazáltal ebből ki nem sülne, hogy az luthero-kálvinista vallás új volna, vagy hogy nékik eklézsiájok és doktorok minden üdőben nem lött volna. Ezt az éles elméjű Itinerarius így magyarázza. Bátor úgy volna is, hogy 1517-ik esztendő forgásában senki olyan értelemmel az üdvösségnek tudományát, az Szentírást nem prédikállotta és magyarázta volna is (mint Luther+ és Calvinus), azért az ő tudományok új nem volna, hanem ha mind új lészen, akinek az emberek újonnan jutottak isméretire. És így új lészen az ég és az csillagok, mert azoknak forgásának tudására későn jutottak az emberek; új lészen Amerika, új lészen az Istennek próféták által kijelentett akaratja, mert ez az özönvíz után egyníhány esztendővel íratott meg. Azért az Luther+ és Calvinus+ tanítása eredetire, magára, remekére képest nem új, hanem oly régi, mint az világ, Ádámmal együtt, kinek prédikáltatott paradicsomban, hogy az asszonyállat magva töri meg az kígyónak fejét. Noha az emberek közé való érkezésre és értelemre képest új lehet. Azért Luther+ és Calvinus+ által kezdetett az pápa országának setétségében nyilván és bátran hirdettetni az Luther+ és Calvinus+ tudománya; nem új mindazáltal.
Ennek pedig az kalvino-lutherista remeknek (csuda, hogy nem törzsöknek) hon s minémű eklézsiája volt, így magyarázza. Kétképpen gondolkodhatunk az igaz eklézsia felől, fundamentomára képest és az embereknek társasága s gyöleközeti szerént. Fundamentoma az eklézsiának Krisztus, mely magában mindenkor fínyes. Az emberek gyölekezetihez képest az eklézsia felől kétképpen elmélkedhetünk. Először Istenre, másodszor az eklézsiának gyöleközetiben levőkre képest. Istenre képest mindenkor fínylik az vitézkedő eklézsia, mert Istennél nyilván vagyon száma azoknak, kik az eklézsiának tagjai. Magokra képest belsőképpen fínylett az eklézsia, amennyiben tudják magokban, hogy ők Istennek igaz anyaszentegyháza, és vallást is tésznek arrúl Isten előtt magokban. De külső, tettetes vallás szerént nem mindenkor fínylett egyaránt az eklézsia, mert néha külső, veszendő dolgokért inkább hittenek az emberek az hamisságnak, hogysem az igazságnak.
Ugyanezen remeknek lelkipásztorirúl és doktorirúl szólván, azt mondja, hogy az eklézsiának pásztori az próféták, evangelisták és apostolok írási. Ha ezekhez oly tanítókat kötsz, kik élő nyelvekkel mindenkor tettetesen és foganatosan prédikállottak légyen az apostolok ideje után 1517-ik esztendeig, oly hamis az te okoskodásod, mintha azt mondanád, hogy az Messiás nem Augustus idejében született, hanem amikor Isaias prédikállott.
Ez az első feleleti az Itinerarius-nak, melyet nagy dolog, ha maga értett.
Hogy az utolsó cikkelyen kezdjem el; Szent Pál nyilván írja, hogy az hit hallásból vagyon, az hallás prédikálásból, az prédikálás Istentűl küldetett tanítók által. Tehát különben nem terjedhet s meg sem maradhat az igaz hit, hanem élő nyelvnek foganatos prédikálása által. Annak okáért avagy az igaz hit teljességgel elfogyott az apostolok halála után, avagy ha megmaradott, az élő nyelvvel prédikáló pásztoroknak foganatos prédikálásának is meg kellett maradni. Továbbá ugyanezen Szent Pál írja, hogy az Úristen nemcsak apostolokat, prófétákat és evangelistákat rendelt az ő eklézsiájának építésére, hanem ezeken kívül pásztorokat és doktorokat is, hogy építsék az eklézsiát, mindaddig, valamíg mindnyájan Krisztus eleibe megyünk. De errűl az Kalaúz bővön szólott, megmutatván egyéb bizonyságok között Calvinusbúl és az Augustai Confessio-ból is, hogy soha semmi üdőben az eklézsia prédikáló doktorok és pásztorok nélkül nem lehetett. És bizonyára, ha az apostolok ideje után 1517-ik esztendeig, élő nyelvvel prédikáló tanítók minden üdőben nem voltak, hamisnak kell annak lenni, amit második feleletiben vítat Itinerarius, hogy minden seculomban* Luthero-kálvinista tanítók voltanak.
Az eklézsiárúl amit beszél Itinerarius, az is csak arra néz, hogy ne kellessék az apostolok után minden üdő forgásában, bizonyos külső gyöleközetet mutatni, mely az Luther+ és Calvinus+ tudománya szerént tanított volna. Azért megvallja az Itinerarius, hogy külső, tettetes vallás szerént nem fínylett mindenkor az Luther+ és Calvinus+ eklézsiája. Maga ha minden száz esztendő forgásában nevezetes tanítói lettek volna az calvino-lutherista vallásnak (minthogy az második feleletben ezt vítatja az Itinerarius), külső vallás szerént is elégségesen fínylett volna az ő eklézsiájok. Az pedig merő balgatagság, hogy akik külsőképpen ez világi, veszendő dolgokért inkább hittenek az hamisságnak, hogysem az igazságnak, azokban belsőképpen fínylett az eklézsia, és tudták magokban, hogy ők Istennek igaz anyaszentegyháza. Mert valaki külsőképpen megtagadja az igazságot és követi az hamisat, nem lehet Krisztus tagja, Krisztus jegyese. Mivelhogy aki szűvel hiszen az igazulásra, szájjal kell vallást tenni az üdvösségre; és valaki Krisztust megtagadja az emberek előtt, megtagadtatik Krisztustúl az Atya előtt. Mely dologrúl bővebb tanúságot vehetsz az Kalaúz-ból, holott az is megbizonyíttatott, hogy az hitben tévelygők nincsenek az Krisztus eklézsiájában, és hogy az igaz eklézsiának különképpen is, minden üdőben láthatónak kellett lenni. Azért, mint az Szentírással és szentatyák tanításával, s mind az igaz okossággal ellenkezik, hogy valaki külsőképpen az török vagy zsidó vallást kövesse, mindazáltal Krisztusnak igaz eklézsiája lehessen.
Végezetre, amivel mentegeti Itinerarius az ő hitinek újságát, az csak kábaság. Mert ha igaz, hogy 1517-ik esztendő forgásában senki olyan értelemmel az üdvösségnek tudományát és az Szentírást nem prédikállotta s nem magyarázta, mint Luther+ és Calvinus+, szemlátomást követközik, hogy az ő tanítások új. Mivelhogy azt híjuk újnak, azmi azelőtt nem volt, és most kezdetik. Az Itinerarius instanciái semmirekellők; mert az tudománynak újságából nem követközik, hogy az is új légyen, amirűl új tudomány találtatik. Azért midőn az emberek elsőben megismérték az csillagoknak bizonyos forgásit, mikor elsőben Indiát vagy Amerikát feltalálták, mikor az Isten elsőben megjelentette az Szentháromságot: az csillagok, Indiák és az Szentháromság újak nem voltak. De ezeknek isméreti, látása és hitele új volt. Azonképpen tehát, noha az embernek megigazulása, az purgatorium, az megdücsőült szentek nem újak; de mikor ezekrűl olyat tanított Luther+ és Calvinus+, amit azelőtt az keresztyén eklézsia nem hallott s nem tanított: kétség nélkül új volt az ő vallások és tanítások; szinte mintha valaki ma kezdene ezekrűl olyat tanítani, amit senki ezelőtt nem hirdetett, az régi dolgokrúl új tudományt tanítana.
Mikor pedig az ő vallásának régiségét támogatja Itinerarius, hogy ennek fondamentoma az paradicsomba vettetett, midőn Isten azt mondá, hogy az asszonyi állatnak magva megtöri az kígyó fejét, maga sem tudja, mit beszél. Mert ugyanezent mondhatja Dávid Ferenc+, Muncerus+, Flaccius, az ubiquisták és egyebek is, valakik elhitték azokat az Istentűl mondott igíket. Végezetre, ha igaz, hogy az pápa országának setétségében Luther+ és Calvinus+ áltat kezdetett hirdettetni az ti vallástok, nyilvánvaló, hogy új az ti tudománytok; mivelhogy ha Luther+ kezdette, tehát őelőtte nem volt, mert azt ő nem kezdhette, ami őelőtte is volt.