Sok rossz írásit és eszeveszett papíros mocskolásit olvastam az új tanítóknak, de nem említém, hogy gazabb szelességet láttam volna, mint minap egy magyar könyvecskében. Aki írta ez nyálaskodást, sok helyen jelenti magát prédikátornak; de nem akarta, hogy nevét tudjuk. Írását Itinerarium-nak nevezi, magyarázván, mit jegyezzen az Itinerarium, azaz (úgymond) nevezetes vetekedés. Mely magyarázattal jelenti, hogy az maga könyvének első szavát és felfüggesztett titulusát sem érti. Mert, bárcsak az Molnár Vocabularium*-ában tekintett volna is, megtanulta volna, hogy az Itinerarium nem nevezetes vetekedést, hanem úton járásnak megírását jegyzi. Az egész könyvben pedig semmi rendet és methodust nem tart, részekre és caputokra* nem osztja beszédét, tétováz mindenben, egybeszűr, zavar mindeneket; és mint az majom, noha emberi hasonlatosságot követ, de ugyan kitetszik, hogy ő majom; úgy ez is az Alvincihez írt levelek formáját akarván követni, majmoskodását cégérezi.
Célja írásának az, hogy elrontsa és erőtlenné tegye azmit ezelőtt tizennégy esztendővel Magyari István ellen megbizonyított vala Pázmány Péter, tudniillik, hogy az lutherista és kálvinista vallás új, és csak minap támadott.
Noha pedig semmi sincs ebben az útvesztő Itinerarius-ban, mely derék feleletet érdemlene, mindazáltal nagyon sollicitálja* az Itinerarius, hogy az felelettel ne késsünk. Azért, hogy kérése heába ne légyen; Istenemet segítségül híván, rövideden megfelelek, ilyen két ok alatt. Először, hogy azon dolognak gyakor előhozásával nem akarván senkit fárasztani, ahol szükséges lészen, bővebb tanúságnak okáért az Kalaúz-ra igazítok. Másodszor, hogy mosdatlan szitkait, csúfos trágárságit, szeles csélcsapásit az Itinerarius-nak magán hagyom, és ezekkel nem mocskolódom. Nemcsak az jezsuiták, de az egész egyházi rend ellen, csuda mely epésen morog és káromkodik az Itinerarius. Úgy tetszik, az ő feleit gerjeszteni akarta arra az üldözésre, melyet most szenvednek az egyházi emberek. De igyünket Istenre bízván, és egy hazudsz-szal ezeket mind megfejtvén, csak ahhoz szólok, ami illeti az tudományt és vallást.
Azért írásomat három részre osztom. Elsőben megvizsgálom, ha lutherista volt-é vagy kálvinista, aki az Itinerarius-t írta. Másodszor megmutatom, hogy méltán mondatik újnak az Luther+ és Calvinus+ vallása. Harmadszor igen rövideden szólok azokrúl, amivel terheli az Itinerarius az római eklézsiát.