Hogy az Kalaúz-ra meg nem felelnek az kálvinista prédikátorok, első okát azt adják: Mert semmi oly dolgot nem forgat az Kalaúz, melyre ezerképpen, megcáfolhatatlanul nem feleltenek az ő doktorok. És az Kalaúz az pápistáknak könyveiből iminnen-amonnan toldoztatott öszve. Annak fölötte az is mellé járul, hogy amirűl az Kalaúz ír; első, második és harmadik részében, azokrúl Hieronymus Zanchus, Philippus Mormeus. Thomas Martonus és Calvinus+ János sokat és nagy jól írtanak.
Veszem eszembe hon jártok; azt akarnátok talán, hogy az Kalaúz is újító volna, új tudományt hirdetne?! Jó idején protestált arrúl az Kalaúz, hogy az ő eleinek nyomdokiból ki nem lépik; járt és törött úton akar járni, és nem az pókot, mely maga beleiből szövi hálóját, hanem az méhet akarja követni, mely az virágokrúl imitt is, amott is szedegeti mézét. Tudjátok-é azt, hogy az apostolok által kinyilatkoztatott tudomány után újságot nem szabad az eklézsiában hintegetni, mint nyilván kitetszik az Szentírásból (ad Rom. [Ad Romanos – Pál apostol levele a rómaiaknak (Róm) – a szerk.] 16. v. 17. Galat. [Ad Galatas – Pál apostol levele a galatáknak (Gal) – a szerk.] 1. v. 8. Haebraeorum [Ad Haebros – Pál apostol levele a zsidóknak (Zsid) – a szerk.] 13. v. 9. 2. Ioan. I. v. 10.). Azért nemhogy gyalázatnak tartaná az Kalaúz, hogy az előtte valóktúl vett tudományt hirdeti, de sőt ezt nagy dicsíretnek véli. És nemcsak Szent Ágostonnal+, de Szent Pállal is bátran mondja: Eadem vobis scribere mihi quidem non pigrum, vobis autem necessarium,* az elébb megmondott dolgokat újonnan írnya nem restellem, minthogy ezekre néktek szükségtek vagyon.
Holott azt írjátok, hogy ezerképpen megfeleltek ezekre az ti doktoritok. Ha jól megszámláltátok, talán nem szinte ezerképpen, hanem csak kilencvenkilencképpen feleltek. Eszetekbe vehetitek az Kalaúz-ból, hogy az ti doktoritok írási forgottak annak kezében, aki az Kalaúz-t írta, és ahol olyas feleletet talált, elő is hozta, és annak helytelenségét valóban megmutatta.
Bizonyos vagyok benne, hogy tudva s szántszándékkal el nem titkolta, ha valamely előállható feleletet talált írástokban. De az ti doktoritok feleleti nagyobb részre szitkok, káromlások és csélcsapó habozások.
Írtak-é az ti doktoritok az Istenrűl és az keresztyén hitnek igazságárúl? Nem bánjuk, sőt amit jól írtak, dicsírjük. Ugyanis, amint az Kalaúz mondja, nincs oly rossz könyv, melyben valami jó nem találtatnék. Fontban vetni, ha az ti doktoritok írási jobbak-é, vagy az Kalaúz-é? nem kicsiny mesterség. Ti minthogy az füstöt is meg tudjátok mérni, talán az írások velejét is font számban foghatjátok. Abban bizonyos vagyok, hogy aki az Kalaúz-t írta, azokat az titőletek említett könyveket sok kálvinista prédikátornál szorgalmatosban olvasta. Mert ti csak nevezni sem tudjátok az magatok doktorit. Philippus Mormeust, Thomas Martonust emlegetitek; maga az elsőnek neve nem Mormeus, hanem Philippus Mornayus, Plessiaci Dominus; az másik sem Martonus, hanem Mortonus, mely Mortonus az katolikusok írásit rossz és megvesztegetett citációkkal, szóváltoztatásokkal, visszacsigázott értelmekkel marcongotta, melyek semmit az Kalaúz-ra való feleletre nem szolgálnak.
De mi szükség ennek az első oknak erőtlenségét sok szóval meggyőzni? Holott magok is, az kálvinisták, mindennapi cselekedetekkel ennek helytelenségét kinyilatkoztatják. Vajon s mennyin és mennyiszer igyekeztek az kálvinista prédikátorok az község előtt megfejteni és eltörögetni azokat az erős bizonyságokat, melyekkel az katolikusok az ő tudományokat meghamisítják? Mindazáltal naponként, minden prédikálásokban, ugyanazon fejtegetéseken akadoznak, kit nem kellene mívelni, ha azmit egyszer megmondottak, azt másszor nem volna szabad előhozni.
Második okát, melyért nem méltó feleletre az Kalaúz, azt adják, mert soha szem olyan könyvet semmiféle nyelven nem látott, kinek az margóján annyi vide supra, vide infra, lásd oda feljebb, lásd oda alább volna, mint az Kalaúz-ban. Ezerkétszázhatvanháromszor igazít oda feljebb s oda alább, annyira megtanulta tapogatni az felit és az alját. Efféle vide supra-val s vide infra-val ki veszekednék?
Kérlek, valaki vagy, állj meg itt egy kevéssé és vedd eszedbe az kálvinista prédikátorok tudatlan gondolatlanságát, fajtalanságát és esztelenségét. Tudatlan gondolatlanság az, hogy soha szem nem látott oly könyvet, kinek az margóján annyiszor volna írva supra et infra, mint az Kalaúz-ban. Mert az kálvinista Bibliában, melyet Tremellius kibocsátott deákul, sőt az Molnár Magyar Bibliájának szélin is, sokképpen, többször vagyon írva az supra, infra, hogysem az Kalaúz-ban. Az Molnár Magyar Bibliájának csak az Mózes könyveinek karéján, nagy künnyen, háromszázharminckétszer számláltam ezeket az szókat: supra, infra; sőt, azon Magyar Bibliának két rövid caputjának az szélin, úgy tetszik, ezt az két szót: supra, infra, huszonkilencszer találtam. Ha azért sokkal többször találtatik az ti Bibliátokban ez az két szó: supra, infra; mit mondjunk az ti tudatlan és vakmerő bátorságtokrúl, mellyel azt vítatjátok, hogy szem nem látott könyvet, melynek margóján az supra, infra annyiszor volna, mint az Kalaúz-ban?
Fajtalanság az, hogy ezekből az szókból: supra, infra, nem tudom micsoda feli és alja tapogatásrúl gondolkodást vésznek az prédikátorok. Aki miben tudós, abban gyanós; és az szűnek teljes voltából szól az nyelv is. Kár, hogy az Molnár Bibliájának eleire vagy utoljára nem függesztették ezt az elmélkedést glossa gyanánt, hogy az ifjak tudnának mirűl gondolkodni, mikor az Biblia szélin annyiszor látják az supra, infra szókat. Pfuj, szemtelenek! Miért nem szégyenlitek az isteni dolgokrúl való írástokban is szívetek járását elegyíteni?
Esztelenség az, hogy amiért az Kalaúz dicsíretet és böcsületet érdemlene, azzal akarják az prédikátorok méltatlanná tenni. Az igazságnak oly természeti vagyon, hogy magával mindenütt egyez. Az hamisság pedig olyan, mint az elódott söprű*. Annak okáért az Szent Bibliának karéján igen sokszor egy könyv az másikra, egy caput más caputra mutat, avégre, hogy annak szépen egybeszőtt-font igyenessége és magával egyező tanítása világoson kitessék. Ennek fölötte, egy hely az másiknak értelmére világosságot adhat; amit együtt rövideden említ az Írás, azt másutt bővebben megmagyarázhatja. Azért, hogy mindenüvé ne kellessék beírnya mindeneket, és hogy azonegy dolog sokszor elő ne kerüljön az Írásban: hasznos és ugyan szükséges is, hogy egyik hely az másikra mutasson. Ezek az okok, melyekért az Isten könyvében és az világi tudós emberek írásiban is, igen gyakran más helyre igazít az könyv szélin való jegyzés. Ugyanezen okokból mutat az Kalaúz is sokszor másuvá. Az kálvinista könyvekben, elhittem, efféle egybecsatlott és kötözött írást nem láttak az prédikátorok; mert mind hitek s mind írások olyan, mint az széltűl ide s tova hányatott polyva, melyet nehéz egybekötözni. Nem kétlem azért, hogy az előhozott két oknak hamisítását megolvasván az prédikátorok, magok is szégyenleni fogják, hogy ily rossz okokkal akarnak elmúlni az Kalaúz mellől.