Oka és rendi az kis írásnak

Az elfolyt 1618-ik esztendőnek végében, Erdély felé, egy előhasú kálvinista prédikátor, név nélkül, fertály héján két árkus* papíroskára mázlott írásocskával csiripele* az igaz hitre vezérlő Kalaúz-on; és mint az róka, sok ugrásival az fennakadott kolbászt el nem érvén, elhiteté magával, hogy madzag volna, és nem méltó rajta kapdosni: úgy ez is az róka, látván, hogy sem íra sem szelencéje* nincs az választételhez, bizonyt mond rajta, hogy méltatlan az Kalaúz feleletre, és nem érdemli, hogy valaki annak eltörlésére spongyát szerezzen. Sőt, hogy az Kalaúz ellen felímelyedett bélinek gyomroskodását nyilvábban kiokádja, azon szabódik, hogy az Kalaúz-hoz hozzá sem nyúlhat az Istenfélő, igaz, csendes lelkiesméretű ember; de ha kezébe vette volna is, kés-kételen pad alá kényszeríttetnék vetni. Maga egy kevés vártatva azt írja, hogy várakozzék csak az Kalaúz, nem marad ütetlen; támaszt Isten oly embert, ki őtet leshelyeiből kiugratja. Mit beszéllesz balgatagság? Ami nem érdemel feleletet, arra akartok-é üdő múlva felelni? Az Istennek kell-é arra embert támasztani, amit méltóságtokhoz illendőnek ti nem ítíltek? Lásd mi jő ki belőle, ha eddig köztetek senki nem találkozott méltó, az Kalaúz feleletire, hanem Istennek kell hozzányúlni és azt véghezvinni, amit ti bizonyotokra mondotok méltatlannak lenni. Ha az Isten méltónak ítíli, hogy embert támasszon az feleletre, hová lészen a ti bizonyotok?

De kérlek, valaki lészen, aki megfelel jövendőben az Kalaúz-ra, istenfélő, igaz, csendes lelkiisméretű ember lészen-é vagy nem olyan? Ha istenfélő, igaz ember lészen, az ti mondástok szerént, ha kezébe vette volna is az Kalaúz-t, kés-kételen kényszeríttetik pad alá vetni, és így meg nem felelhet reája. Ha pedig istenfélő, igaz, csendes lelkiisméretű nem lészen, aki megfelel, azt hiszem, magad is látod, hogy hitelt nem érdemel felelése. Végezetre, ha igaz, amit az ötödik okban olvasok, hogy lehetetlen az Kalaúz-ra való felelet az szitkozódásnak kárhozatja nélkül: tehát, akit Isten az Kalaúz-nak megfelelésére támaszt, azt az szitkozódásnak kárhozatjára támasztja. Maga a Szentírásnak folyása szerént, ördög szokta embert az gonoszra felindítani s támasztani.

Az Szentírás mondja, hogy az kettős lelkű ember állhatatlan minden dolgaiban; azaz, valaki mást tettet külsőképpen, hogysem amit ért és ítíl belsőképpen, egy nyomban nem járhat, hanem amint szavával lelkiisméretit arcul veri, úgy egyik szavát az másikkal gyakran szembe szökteti. Akárki is látja, mi légyen oka, hogy az Kalaúz-ra nem feleltek, hanem, mint az macska az meleg kását, csak távul kerengitek; de ki nem akarjátok fejezni, mi marja béleteket, hanem non causam pro causa, az nem okot okul vetitek, hogy efféle csélcsapásokkal meggyűlöltetvén az Kalaúz-t, elidegenítsétek az embereket annak olvasásátúl, mivelhogy abból igen künnyen eszébe veheti az együgyű ember is, az ti vallástoknak hamisságát.

Az bizonyos, hogy semmivel nagyobb hitelt és böcsületet nem adhattanak volna az kálvinista prédikátorok az Kalaúz-nak, semmivel az ő prédikátori erkölcsöknek hamisságára és álnokságára vetemedettségét világosban ki nem nyilatkoztathatták volna, mint azzal az írásocskával, melyben okait adják: Miért nem érdemel feleletet az Kalaúz? Mert először, oly alávaló, rossz okait adják hallgatásoknak, melyeken az gyermek is nevethetne. Másodszor, sok szitkokat és magoktúl álmodott vagy álnokul gondolt rágalmazásokat fognak az Kalaúz-ra (mintha ezekkel terhelné az ellenkezőket), melyek az Kalaúz-ban nem találtatnak. Harmadszor, ha mind igazak volnának is azok az okok, melyeket előszámlálnak, azzal csak egy puntban sem sértődnék meg az hit dolgairúl való tanítása az Kalaúz-nak; mivelhogy mindazokban az okokban is egy cikkelyt nem említnek, melyben valami hamis tanítás volna, hanem csak az írásnak módját és formáját, rendit és kemény szavait forgatják. Ezekben, ha valami vétek esett is, csak az tudományon ne akadozhassanak, elhittem, az istenes embernél künnyen ment lészen az Kalaúz. És bizonyára temérdek gondolatlanság az prédikátoroktúl, ha azt ítílték, hogy ezzel az kis írásocskával elidegeníthetik az okos embereket az Kalaúz-nak olvasásátúl. Mert az eszes ember, eszébe vévén, hogy az Kalaúz Szentírásbúl, az régi eklézsiának és szent doktoroknak tanításából, az emberi okosságnak erős bizonyságiból, az luther és kálvinista vallásnak gyökerét kiszaggatja, és az római igaz hitnek fondamentomit erősen állatja; másfelől látván, hogy ez az kálvinista könyvecske semmit az Szentírásból, semmit az régi doktorokból nem bizonyít, sőt csak hozzá sem mer kezdeni, hogy az Kalaúz tanítását valamiben megrontaná: igen künnyen meggondolhatja, hogy csak prókátori exceptiók,* az prókátorok tétovázása, ad meritum causae* nem illenek.

Noha azért az Kalaúz-nak efféle dibdáb írásocskák semmit nem árthatnak, de mindazáltal hogy az emberek felnyissák szemeket és eszekbe vegyék, mely nyilvánvaló hiúságokkal és hamisságokkal szokták az kálvinista prédikátorok az emberek elméjét mind az hit dolgaiban, s mind az világi állapatban felzavarni és ellenkezésre gerjeszteni, rövideden három részre osztván írásomat, megfelelek az prédikátorok hallgatásának okaira.

Első részében az első és második okot; második részében az harmadik és negyedik okot; harmadik részében az ötödik és hatodik okot megrostálom, és egyníhány szóval igaz okait is kifejezem az új pythagorikusok hallgatásának.




Hátra Kezdőlap Előre