Ördöngösöknek tartalak benneteket, ha elhitetitek, hogy én az Római Eklézsiának fia és tagja nem vagyok. De hogy megismértessék az Morgók, hogy ők az hamisat hamisan meg tudják bizonyítani: négy bizonysággal erősítik, hogy én pápista nem vagyok.
I. Bizonyság. Azért mondja magát pápistának Pázmány Péter, mert az pápákkal egy hiten vagyon: maga Gelásiust, az ő nagyapját nem követi: sőt fecskének nevezi. És ha válogatás nélkül az pápák hitit akarja követni, ariánus légyen: mert Liberius az volt. Felelet. Balgatagság minden dolgotok. Amely Gelásiust én követni nem akartam: római pápa nem volt, mint az Kalaúz-ban feljegyzettem, ugyanott, ahová ti mutattok; kit szemlátomást való cigánysággal ti eltitkoltok. Azt sem mondottam, hogy azért vagyok pápista, mert minden pápáknak tetszését követem, hanem azért, mert azon hiten vagyok, melyen az pápák voltanak. Az pápák, mondom; mert amit egyenlő értelemmel az pápák tanítottak: amit az conciliomokkal egyetemben* elvégeztek: sőt még azt is, amire az pápák kötelezték az keresztyénséget: abban követem az pápákat. Ha pedig valaki közűlök az eklézsiának tanítása ellen maga vélekedésében megbotlott, azt bezzeg nem követem. Ezeket én eléggé megmagyaráztam az Kalaúz-ban, de metszesz, ha az méreg békötötte szemeket az Morgóknak, hogy semmit ne lássanak. Nézd két példáját vakságoknak. Azt írtam vala Libériusrúl, hogy Athanasiust nem hitiért, hanem erkölcséért kárhoztatta; ugyanezen írta Bellarminus+, az Morgóktúl feljegyzett helyen. Az Morgók pedig ezt úgy fordítják, mintha azt mondottam volna, hogy Libériust erkölcséért kárhoztatták volna. Azonképpen megmutatám, hogy Szent Cypriánust, Augustinust és az több szent püspököket pápáknak nevezték. Az Morgók bizonyítják, hogy ezek pápák nem voltak, mert ahon az római pápák lajstromát felírom, ezeket az pápák számában nem helyheztetem. Maga ha az Morgóknak eszek volna, magoknál volt értelme, hogy az római pápák közé nem illett számlálni azokat, kik római pápák nem voltak.
II. Bizonyság. Pázmány Péter az eklézsiát azok gyölekezetinek mondja, kik igaz hittel és az sacramentomok egyességével egybefoglaltatnak; az pápárúl pedig nem tészen emlékezetet. Az több pápistákkal ellenkezik itt Pázmány: mert azok azt is hozzáírják, hogy egy főpásztortúl kell az eklézsiának bírattatni. Felelet. Én is hiszem és tanítom, hogy az római pápának gondviselésére bízatott az eklézsia. Ezt hogy némelyek az eklézsiának definíciójában helyheztetik, én pedig kihagytam, innen vagyon: mert Canisius+ nemcsak az eklézsiának természetit és mivoltát nézte, hanem azt is, amint közönségesen kell ennek lenni; én pedig ki akartam hagyni azt, ami nélkül valamely üdőben megmaradhat az eklézsia, úgymint mikor az pápa halála után, egy ideig üres az római szék. Azért az pápa főbbségérűl és gondviselésérűl való tudományunk mindegy. Az definíciókat pedig az dialektikusok* nem egyaránt fondálják, hanem interdum per essentialia, interdum adjungunt proprietates.*
Amit Annos pápárúl kabolgyáskodnak az Morgók, arra azelőtt válaszok volt. Az is ugyancsak balgatagság, hogy az éntőlem adatott definíció szerént addig az eklézsiában nem lehetek, míg meg nem házasodom. Mert az definíciónak nem oly értelme vagyon, hogy minden üdőben, minden sacramentomban, mindennek kelljen részesülni, hanem hogy éljen ki-ki azzal az sacramentommal, mely őhozzá illik.
Hogy pedig Calvinust+ sem sokkal különben írtam szólani az eklézsiának természetirűl: azzal Calvinista nem lettem. Mert noha Calvinussal semmiben nem akarok cimborálni, valamit őbenne kárhoztatott az eklézsia, de amit igazán mondott, abban őtet nem ócsárlom. Azt hiszem; te sem szégyenlesz Mahomettel cimborálni abban, hogy férfiú nélkül fogantatott Krisztus.
De lásd, keresztyén olvasó, ezeknek az mód nélkül való rágalmazásra rohant gonosz embereknek istentelenségeket. Együtt az magyar Imádságoskönyv-ben előhozám, mint s hogy imádkoznak az törökök az ő olvasójokon. Ezek az Morgók azt fogják reám, hogy én kiáltok Allát: és csaknem törökké tésznek érette; mintha törökké kellene annak lenni, aki az törökök szavát, erkölcsét, szertartását említi és história szerént feljegyzi. De aki igazán nem vádolhatja ellenségét, efféle bolondságokat kell keresgetni. Azonképpen azt sem egy helyen mondottam írásomban, hogy aki egy vagy két dologban egyez valakivel, azt nem mindjárt mondhatjuk amazzal egy hiten lenni. Mert az török és zsidó egy Istent hiszen velünk egyetemben, de azért ugyan nincs egy vallásban vélünk. Ezt az Morgók nagy gondolatlanságnak tartják, és azt akarják, hogy aki az törökkel egy Istent hiszen, annak tagadni kell az Szentháromságot. Maga bizony ez csak csupa bolondság. Mert az istenségben az természetnek egyessége és az személynek háromsága vagyon. Egyez bezzeg az török és zsidó velünk az természetnek az egyességében: de az személynek különbözésében elszakad tőlünk. Az elsőt javalljuk őbennek, mint Szent Pál az pogányokban: az másikat kárhoztatjuk. De az Morgók csak kottyanthassanak valamit, nem törődnek rajta, ha jól esik-é vagy bolondul.
III. Bizonyság. Pázmány sem az régi, sem az mostani pápistákkal nem egyez sok dologban: tehát nem pápista. Az régiekkel nem egyez. I. Mert azt írja, hogy Glossa juris Canonici* sok tévelygéseket tanított. II. Mert nem hiszi, hogy az purgatóriumban lévőket ördögök kínozzák; maga az régi pápisták Legendája ezt tanította. III. Mert azt írja, hogy megbotlott Irenaeus+, Cypriánus, Tertulliánus+. Ne kiáltson tehát az lutheristákra, ha az régiek írásit válogatva veszik bé. Az mostani pápistákkal hogy nem egyezek, így bizonyítják: I. Zakariástúl említett víz nélkül való, tót Pázmány, limbusrúl magyarázza: Costérus ezt nem értheti az limbusrúl. II. Gretsérus feleletit előhozván Pázmány azt írja, hogy ebben nagy akadék vagyon: azelőtt pedig azt írta vala, hogy egy kis tévelygéssel elveszti ember az hitet. III. Noha nem az Kalaúz-ban, de más könyvében, Telegdi Miklóssal+ és Monoszlói Andrással egyet nem akar érteni.
Felelet. Ha eszekbe vették volna az Morgók azt az két dolgot, melyet az Kalaúz-ban eléggé megmagyaráztam, soha efféle kábaságra nem jutottak volna. Első az, hogy az hitnek egyessége fel nem bontatik, ha oly dologban nem egyeznek, melyrűl az Szentírásban vagy az anyaszentegyház végezésében nyilvánvaló tanúságunk nincsen. Sőt bár végezés légyen is valamirűl, ha vakmerőség nélkül, gondolatlanság vagy feledékenység miatt, különbet tanít valaki, azzal még fel nem háborodik az hitnek egyessége. Második az, hogy akármely tudós, fő ember légyen is az apostolok után, csak az maga saját authoritásával elégséges hitelt nem szerezhet tanításának: Hanem amit az anyaszentegyháznak vallásából tanítnak, és amiben egyeznek közönségesen az régi, szent doktorok, azt bezzeg tartozunk követnünk.
Azt mondom azért, hogy ha az Morgók el akarták hitetni, hogy én nem vagyok pápista, nem egy vagy két emberrel való egyenetlenséget kellett volna keresni: sem oly dolgokban való különbözést vadászni, melyekrűl szabad vélekedni; hanem az római eklézsiátúl elvégzett dolgokban kellett volna szakadást mutatni írásomban: kit hiszem Istent, sohasem mutathatnak.
Annak okáért az Glossá-túl sok dologban különbözök: de olyakban, melyeket őbenne nem javallott az római eklézsia. Azért ezzel nemhogy kiesném az pápistaságból, de sőt inkább igenis pápistának mutatom magamat. Az purgatóriumban ördögöktűl kínoztassanak-é az lelkek vagy különben, nem tudjuk: az eklézsia sem tett errűl végezést; azért szabad errűl vélekedni. Irenaeust+, Cypriánust, Tertulliánust+ oly dologban mondom, hogy megbotlottak, melyben az ő vélekedéseket megvetette az pápista eklézsia. Az lutheristákat sem tiltjuk, ha efféle dolgokban megvetik valamely ember tetszését, melyben az eklézsiával nem egyez. Costérussal való különbözésem az hit dolgát nem illeti, mint elébb megmondám.
Az Gretsérus feleletiben akadékot mondottam, azt az ellenvetést, melyet elő is hoztam. Az Morgók pedig nagy bolondul az akadékon tévelygést értenek. Az Telegdi és Monoszlói dolgárúl ezelőtt bővön szólottunk. Azon pedig nem szükség most disputálnunk, ha az keresztyén hit abban álljon-é, hogy az Istennek hozzánk való kegyelmében bízzunk: An fides sit certa fiducia de misericordia Dei?* Mert az katolikusoknál elvégzett, bizonyos dolog, hogy az igaz hitnek mivolta ebben nem áll. Azért sem Telegdiben, sem egyebekben nem javallhatom, ha különbet tanít. Azt ne csudálják az Morgók, hogy helyén nem hagyom, hogy aki az perseverentiát, jóban végig megmaradást kéri, kétség nélkül megnyeri. Mert midőn Urunk azt mondja, hogy valamit kérünk Istentűl, megnyerjük, ezt az messaliánusokkal és enchitákkal úgy nem értjük, hogy egyedül az imádság elégséges légyen az üdvösségre, minden egyéb eszköz nélkül: mivelhogy bár egyszer-kétszer, sőt százszor, ezerszer szűved szerént kérjed is üdvösségedet, de ha meg nem kereszteltettél, ha minden gonoszságra vetemedel, az egyszeri vagy kétszeri imádságod üstöködnél fogva mennybe nem viszen. Az Urunk szavát azért úgy kell értenünk, mint az több Szentírás megmagyarázza: tudniillik ha az imádság mellett az több szükséges dolgokat el nem múlatjuk.
IV. Bizonyság. Oly axiomákat, kerek mondásokat ejt Pázmány, melyekkel az pápista doktoroknak és magának is, Szentírás nélkül való bizonyításit kétessé tészi: kiből megtetszik, hogy ő nem pápista. Ezt azzal erősíti: mert az Kalaúz-ban az vagyon, hogy senki egy oly nincsen az eklézsiának privatus doktori közül, kihez úgy köteleznők hitünket, hogy semmiben az ő tetszésétűl el ne mehessünk. Tehát, amit vagy maga írt Pázmány, vagy privatus doktorokból bizonyított az Kalaúz-ban, szabad véle, ki hiszi s ki nem.
Felelet. Itt is cigányság dolgotok. Mert ha éppen előhoztátok volna, amit írtam, helye nem lött volna bolondságtoknak. Azt írtam, hogy senkihez privatus doktorhoz nem kell az igaz hitet kötelezni: de azt is emellé vetettem, és erős bizonyságokkal állattam, hogy az eklézsia doktorinak közönséges értelme nem egyéb, hanem az eklézsiának értelme. Sőt, ha valamirűl kevesen emlékeznek is az doktorok, de arrúl szólnak, mint ő idejekben az egész eklézsiátúl bévett dologrúl, és ezért őket az több doktorok meg nem torkolják: ezt is úgy kell tartanunk, mint az eklézsia vallását. Most is azt mondom azért, hogy az hit dolgaiban se énhozzám, se más akármely doktorhoz sem kell embernek magát kötelezni különben, hanem ha az privatus doktorok* tanítása egyez az eklézsiával, melynek az Úristen megígírte, hogy az pokoltúl le nem nyomattatik.
Mindezek az sok temérdek gorombaságok után, nagyon púposkodnak* az Morgók, mintha az Kalaúz-t leverték volna. Sőt egyebütt is sokszor nagy triumfussal* tombolnak, mintha mind az diófáig övék volna*. Intik pedig, kérik, és néhult ugyan halálos bűnnek fenyítéke alatt tiltják az emberek, hogy az Kalaúz-t ne olvassák. Nehéz a dér az békának. Az marja béleket az Morgóknak, hogy az Kalaúz alkolmason felnyitotta szemeket az embereknek: azért igazsággal fel nem érvén; gazsággal, trágársággal akarják azt meggyűlöltetni. De hiszem Istent, hogy aki ezt az én feleletemet megolvassa, nagyobb hitelt ád ezután az Kalaúz-nak, melyben ily nagy epeséggel, hárman egybecimborálván, nem találtak csak egy hamisságot is.