Első rágalmazás. Az Kalaúz előhozta Bornemisza és Böjthe írásából az luther prédikátorok latorságit. Itt először az Morgók engem pirongatnak, hogy sem deákul, sem magyarul nem tudok. Mert egyszer írásomban magyarul, és egyszer deákul vétkeztem az grammatika ellen; azért calefactorhoz* igazítnak, hogy magyarul tanuljak. Felelet. Ilyen az bolondság: az üveget is gyémántnak tartja.
Az deák szóban való esetet ami illeti, válaszok vagyon az Solnaiaknak arrúl; noha hazudják az Morgók, hogy ezt csak elfüleltem, nem tudván magamat menteni. Az magyar szót azmi illeti: mesterek lésznek az Morgók, ha elhitethetik, hogy magyarul nem tudok. Ennyi írásban egyszer, vagy az írónak és nyomtatónak fogyatkozásából, vagy magam gondolatlanságából, ha egy vétek esett az szólásban, bátor mondom nagy dolog. Az eszes olvasó pedig tudom meggondolja, mely igyefogyott embereknek kell azoknak lenni, kik effélében kötődnek.
Azután azt mondják az Morgók, hogy nem igazán írom, hogy Bornemisza az ő rendin való prédikátoroknak latorságárúl emlékezik abban az könyvben, hanem mindenféle rendeknek esetit és késértetit írja. Boldog Isten! Minémű gyermeki fogásokban akadoznak ezek az sajtárok. Ha azt írtam volna, hogy csak az prédikátorokrúl írt Bornemisza, az ő könyvében, patvarkodhatnának. De én azt nem írtam, hanem azt mondottam, hogy Bornemisza Ördögi késértet-rűl írván*, emlékezik az ő rendeken való prédikátorok latorságárúl: és fel is jegyzettem igazán, kikrűl és mi módon emlékezik, nem egyébén, hanem hogy az papok ganéjában piszkálók körmét megkocznám: és mivelhogy megmutattam vala, az lutherista hitnek fondamentomiból, mely nagy szabadság vétethetik az gonoszságra, példával is ennek gyümölcsét megismértetném. Tudom hogy Bornemisza (noha az Morgók vagy feledékenységből, vagy eltekéllett ravaszságból az könyv szélire Kalaúz-t jegyeznek, mintha ebbűl vették volna az előszámlált eseteket) papokrúl is emlékezik: de effélére válaszok vagyon az Kalaúz-ban.
Sajnálják az Morgók, hogy Böjthének tanúbizonyságát az prédikátorokrúl előhoztam, nemcsak az Sárvárott nyomtatott versekből, hanem ugyan az Sopron, Zala és Vas vármegyei prédikátorok saját írásából is: és azt akarják, hogy reájok bizonyítsam ezeket. Szép dolog volna, ha az káptalan és király embere, kik az más ember vallását előhozzák, arra kényszeríttetnének, hogy megbizonyítsák, amit más vallott. Magamtúl én egy szót nem mondottam sem Klaszekovicsra sem Kevire, kiket sohasem láttam, azt sem tudtam, ha élnek-é vagy megholtak. Titkot és magamtúl gondoltat reájok nem írtam: hanem azmint közöttetek nyomtattatott könyvben találtam, úgy jegyzettem fel jámborságokat. Bogár volt-é Böjthe, és titeket, míg attendenstek volt, hon hordozott a ganéjban, nem tudom. Azt sem tudom, ha visszahazudta, amit írátok Concordiá-tok előtt, hogy reátok kiáltott, tudniillik, hogy fejenként lopók, paráznák, gyilkosok vagytok: mert semmi gondom nincs maszlagoskodástokra. Elég hogy itt egy nagy hazugságban maradtok, midőn engem írtok rágalmazónak azért, hogy igazán feljegyzettem, amit tireátok mondottak az ti gondviselőitek. Ha szinte hamis vádlások volnának is, amiket Böjthe és Bornemisza reátok okádtak, ugyan nem lennék én ezzel rágalmazó, hanem ha az evangelistákat is rágalmazóknak mondjátok, mivelhogy felírták Urunk ellen való rágalmazásit az zsidóknak.
Második rágalmazás. Tagadja az Csepregi mesterség, hogy sok jezsuitáknak egyenlő munkájokból készíttetett az Kalaúz. Ebben (ha igaz nem volna is, maga merő igaz) micsoda rágalmazás légyen, nem látom. Hogy pedig német könyvet is írtak Kalaúz néven: és hogy azmit Luthernek+ ördögi munkával fajzásárúl írtam, azt más emberek írásában olvastam: azzal még fülét körméhez nem vonszátok, és meg sem bizonyítjátok, hogy sok jezsuiták munkájával készíttetett az Kalaúz. Mint szinte azzal sem, hogy sok fő tudós ember írásiból tanultam és vettem, amit az Kalaúz-ban írtam: mert ugyanis újjomból nem szophattam, sem anyám méhéből nem hozhattam magammal. Az ti Concordiá-tokrúl írt Bellarminus+; summáját írásának elő is hoztam az Kalaúz-ban. De azki ezzel egybeveti azokat, melyeket én írtam az Augustai Confessió-rúl és Concordiá-rúl az Kalaúz-ban, megtapasztalhatja, hogy le nem írtam Bellarminust+. Hogy pedig az Kalaúz-nak minden részei egybekötöztettek és abban nem mindenütt hoztam mindent elő, hanem amirűl egy helyen szólottam, másutt arra igazítottam az olvasót, dicsíretire s nem gyalázatra méltó.
Harmadik rágalmazás. Az Csepregi mesterség nem igaznak írja lenni, hogy én az bordélyokat oltalmaznám: Az Morgók azt hazudják, hogy noha szájjal ócsárlom, de szívvel-lélekkel oltalmazom. Errűl ezelőtt kétszer is emlékeztek vala. És mivelhogy magok sem tagadják, hogy én efféle ocsmányságot nem oltalmaztam, nem írásomból és szavaimból, hanem mint valami szűvizsgálók: szívemből, lelkemből tésznek ítíletet, azaz csélcsapnak.
Negyedik rágalmazás. Az Csepregi mesterség hazugságnak írja, hogy midőn az prédikátorokat intettem, hogy jó fúvó szelekben el ne higgyék magokat, akkor őket fenyegettem. Az Morgók sem mondhatnak ez ellen semmit; hanem másban üttetik szavokat, és azt írják, hogy az Kalaúz kéri azon az embereket, hogy az hazug hírhordozásban rántsák meg az prédikátorok száját: Ezt ők fenyegetésnek és fenekedésnek tartják, és énbennem keresztyéni szelídséget kívánnak. Én pedig akármely okos ember ítíletire hagyom, ha fenyegetés-é az, mikor tapasztalható famosus libellus*-ok írásában zabolázást kívánok.
Ötödik rágalmazás. Az Csepregi mesterség hamisságnak mondja, hogy Szent Pál (2. Thessal. [II. ad Thessalonicenses – Pál apostol levele a tesszalonikiaknak II. (2Tesz) – a szerk.] 2.) így szólana: Revelabitur ille iniquus Antichristus,* mert nincs Szent Pálban kiírva az Antichristus neve. Itt az Morgóknak csaknem eszek fordul mérgekben. Egyszer azt mondják, hogy Szent Pál az bűn fián és ez iniquuson Antichristust ért, aminthogy az Kalaúz-ban magam is megvallám. Maga nem az a kérdés, hogy ha magyarázat szerént az Antichristusrúl kelljen-é érteni az Szent Pál szavát? Hanem csak az, hogy Szent Pál kiírta-é az Antichristust? Az Morgók az Szent Pál szavainak előhozásában az Antichristust ugyan kiírták, maga bizonyos, hogy ezt Szent Pál ki nem írta. Másszor azt mondják, hogy én megengedtem, hogy az Szentírásban bétakarva, minden szükséges dolgok megvannak: tehát, mivelhogy az Antichristus isméreti is szükséges, az Szentírásban kell ennek is lenni. De ez sem illeti az dolgot; mert én azt nem mondtam, hogy az Antichristusrúl való tudomány nem találtatik az Szentírásban: hanem csak azt, hogy Szent Pál az említett helyen ki nem írta az Antichristus nevét. Azért végre igazat mondnak az Morgók, hogy nem kellett volna az Szent Pál szavai közé írni az Antichristus nevét, hanem kalitkában kellett (volna) tenni parenthesissel.*
Hatodik rágalmazás. Az Csepregi mesterség-ben olvasták, hogy az prédikátorok nem mervén az Kalaúz-ba harapni, egy sajtár sóczét tosztak elő*. Erre azt mondják, hogy az sajtárok meg is írták, hogy pokolra vivő Kalaúz az én könyvem. Mintha ám egy ilyen kottyantással igen megharapdáltatnék az Kalaúz. Graverus Albertnek, hogy deákságban kemencefűtőjévé akartok tenni: köszönöm, de nem tetszik az szállás; kiűzzetek bár valamikor, deákság kérni hozzátok mégyek. Bocatiustúl írjátok, hogy irtózom és bottal sem tudnak reáhajtani, hogy feltégyek véle. Nem volt okom, miért kellett volna véle feltennem; mert szitkos verseknél egyebet ellenem nem okádott, melyekre szitkokkal felelhettem volna. Jóllehet egyéb okát is adtam Alvincinek, miért nem illik véle egy gyékényre ülnöm.
Hetedik rágalmazás. Az Csepregi mesterség-ben vagyon, hogy az Kalaúz-t két vagy három cikkelyben turkálják az prédikátorok, azaz egy erdőt két vesszőszál kivágással ligetessé akarnak tenni. Ebben egyéb fortélyt nem találnak, hanem hogy elébb egy álló fához hasonlítottam az Kalaúz-t, melyet egy csapással le nem döjthetnek. Boldog Anya! Bezzeg nagy derék rágalmazás ez, hogy azonegy dologra, két helyen két hasonlatosságot hozok! Talán Krisztus Urunkat is megtorkoljátok, hogy az mennyországot együtt mustármaghoz, másutt kincshez hasonlítja!?
Nyolcadik rágalmazás. Az Csepregi mesterség-ben az vagyon, hogy ha annyit tud az deáksághoz is, mennyi az igazmondáshoz az sócze, bár elhagyja az sajtárságot; és ásóhoz, kapához nyúljon. Erre azt mondják, hogy azoktúl sem irtóznak, mikor reájok kerül. Engemet pedig herének neveznek, hogy az más keresményét rágom. De valaki engem ismér, tudja, hogy az henyélés és hereség hozzám nem illik; mert noha nem ások, kapálok, de amely hivatalba Isten engem rendelt, abban többet munkálkodom, hogysem akarnáják az Morgók.
Kilencedik rágalmazás. Az Csepregi mesterség mondja, hogy sokan rágták az én botom végét, de fogok tört benne. Erre az Morgók azt mondják, hogy én magamat ne tegyem az több pápista tudós emberekhez, kikhez képest olyan vagyok, mint az csilyán az liliumhoz*. De hallod-é, jámbor, ezzel nékem bizony nagy örömet mondasz. Mert nemcsak ismérem és vallom, de akarom és szűből örülöm, hogy az én Uram házában sokképpen tudósbak vannak énnálamnál.
Tizedik rágalmazás. Kérkedik az Csepregi mesterség, hogy az Kalaúz-ban egy hamisságot sem találtak az Morgók. Kire azt mondják, hogy ők immár sok hamisságot mutattak abban. Én pedig az olvasók ítíletire hagyom, ha mutattak-é vagy nem? Bizony az én ítíletem szerént csak egyet sem mutattak az tipográfus* estin kívül. Aminémű heábavaló fecsegéssel béboronálják az Morgók ezt az cikkelyt, feleletet nem érdemel: mert csak szófiaszók* és oktalan ugatások.