Szokások szerént az Morgók csakugyan hamisságokkal akarnak kifeselni ezekből az bizonyságokból. Hamisság azért, amivel nemcsak itt, de az egész írásban számtalanszor kérkednek, hogy ők az Kalaúz-t szemlátomást földhöz verték. De ez csak persuasio*, melyet az könyökér-vágással kell gyógyítgatni; kérkedékenyben jó vitézt, sokat kodácsoló tyúkban szaporán tojót nem láttam.
Hamisság az is, hogy magam sem tagadom, hogy hamis káromlásokkal gyaláztam az ti rendeteken valókat. Mert ebben bizony engemet lelkiesméretem nem vádol. Tudománytokrúl és magatok viselésérűl azokat írtam, amiket magam olvastam az ti tanítótok írásiban.
Hamisan hazudtoltok és embertelenítetek engemet, hogy fel nem jegyzem, mely helyen találtam az ti tanítástokban, hogy az fajtalanság vagy gyilkosság tibennetek bűn ne légyen. Mert az imént említett helyeken feljegyzettem az Kalaúz-ban tulajdon szavait Luthernek+; melyekből sokképpen kihozatik ez az dögletes tudomány.
Hamisság az is, hogy én az Leidensis János példájával bizonyítottam Luthernek+ paráznaságra szabadító tudományát. Sőt, az Luther+ tanításából írtam, hogy származott az Leidensis latorsága, mint nemrégen is említém. Nem is neveztem az Kalaúz-ban Leidensist luther prédikátornak. De ha annak neveztem volna is, nem oly nagy vétek lött volna; mivelhogy Leidensis az Luther+ fondamentomán épített és őtőle vett eredetet tanítása.
Az első rendbéli bizonyságokra ereszkedvén az Morgók, elsőben tisztességeket akarják elveszteni, ha Luther+ tanította, hogy szabad az szolgálóleányt asszonya ágyába fektetni. De bizony rajta vesztik. Mert magok is megvallják, hogy Luther+ szavai amazok: si domina nolit, veniat ancilla; ha az asszonya nem akarja, jöjjön szolgálóleánya.
Hamisság az is, hogy Luther+ az Szentírásnak Asvérus idejében történt példájára magyarázat szerént jutván hozzászól, mi okból lehetett, hogy Asvérus Vasthi helyett Esztert vette. Mert Luther+ nem az Asvérus históriájának magyarázásában forgott, hanem az házasságrúl prédikállott, midőn az keresztyéneket felszabadítá az Asvérus követésére. Maga az Asvérus cselekedeti nem méltó példára, hanemha ti is elűzitek feleségteket; ha egyszer-kétszer vacsorára hívod, és kimarad.
Hamisság az is, hogy az Krisztus eklézsiája lágyítást tészen az más házasságra, mikor igen elgyűlölik egymást az házasok. Mert noha ezeket lakóul egymástúl elválasztja, de azt nem cselekedheti az eklézsia, hogy társának éltéig újabb házasságra bocsássa az házasokat, mint ezennel meghallod.
Hamisság az is, hogy Luther+ ezzel az szolgálóleánynak engedelmével fajtalanságot nem enged, mivelhogy azt kívánja, hogy ember elváljék elébb feleségétűl, és azután elvegye szolgálóját.
Ez azért merő hamisság, mert az végbement házasságnak kötele az keresztyének között holtig fel nem szabadulhat; és az mit Isten egybekötött, ember azt el nem választhatja. Azért egyáltaljában mondja Urunk, hogy minden, valaki feleségét elbocsátja és mást vészen, paráználkodik (Lucae [Lucas – Lukács evangéliuma (Lk) – a szerk.] 16. v. 18.). Ismét: Valaki elbocsátja feleségét és mást vészen, házasságtörést cselekeszik (Marci [Márk evangéliuma (Mk) – a szerk.] 10. v. 11.). Mivelhogy pediglen vannak igaz okok, melyekért együtt nem lakhatnak az házasok, azt írja Szent Pál, hogy ha együtt nem laknak, házasság nélkül maradjanak; végezetre Krisztus Urunk Szent Máténál nemegyszer mondja, hogy valaki feleségét egyébért elhagyja az házasságtörés kívül, és mást vészen, paráználkodik: Holott Krisztus Urunk csak egyedül az házasságtörést mondja elégségesnek az örökös elválásra, noha ideig egyéb okokból is távul lakhatnak: akkor is pedig, mikor házasságtörésért elválnak, ha újobban akarnak házasodní, Krisztus Urunk azt mondja; hogy paráználkodnak. Kiből világosan megtetszik, hogy Luther+ mindannyi helyen paráznaságra szabadít, valamennyin megengedi, hogy az engedetlenségért, lopásra való tanításért, meghidegült természetért, távullételért és egyéb hasonló dolgokért, más társot keressen az ember. És mivelhogy, ti Morgók, nem akartok efféle dolgokban semmit hinni Szentírás nélkül, mutassátok meg, hon szabadított arra az Szentírás, hogy ezekből az okokból újobb házasságra menjetek. Bezzeg Szent Ágoston+ különb tanácsot ád annak, akinek házastársa vakmerőjül engedetlen, kirűl én is szólék az tót kovácsok ellen.
Hamisság az is, hogy Szent Pál efféle elválásokat javallana, midőn azt írja, hogy ha az hitetlen elmégyen, az menjen. Mert az Szent Pál szavainak folyásából és az régi doktorok magyarázásából kitetszik, hogy Szent Pál az pogány és keresztyén személy között való házasságról szól, és ha az pogány elmégyen, felszabadítja az házasságot. De az keresztyén házasságokat, kiket Isten egybeadott, semmi úton bokros házasságra nem ereszti, sőt azt parancsolja, hogy ha együtt nem lakhatnak, házasulás nélkül maradjanak. Magyarországban úgy vagyon, hogy elelein, midőn még a pogányságnak üszöge füstölgött, meg nem büntették az asszonyt, ha férjhez ment urának elbúdosása után; de azután, midőn az Evangélium igájához törék nyaka nemzetségünknek, az házasságtörés miatt elváltaknak sem volt szabad megházasodni.
Hamisság az is, hogy Luther+ az házasság nélkül való életet lehetetlennek nem mondotta. Mert Luther+ közönségesen szól mindenekrűl, valakik férfiak és asszonyemberek, és oly lehetetlennek mondja egymás nélkül léteket, mely lehetetlen, hogy az férfiú ne légyen férfiú. Ut non est in meis viribus situm, ne vir non sim, tam non est mei juris, ut absque muliere sim.* Azt is mellé írta, hogy az ételnél, italnál, aluvásnál szükségesb az együttlétel. Kiből megtetszik, hogy Luther+ nemcsak azt tanította, amit tanít az Szentírás, tudniillik hogy Istennek malasztja nélkül tisztán nem élhetünk, hanem sokkal is tovább ment az dologban.
Hamisság az is, hogy ha ezekből az Luther+ tanításiból valaki okot venne az fajtalanságra, azt nem az Luther+ tanításának, hanem csak az emberek tűrhetetlenségének kellene tulajdonítani. Mert jóllehet, nem mindjárt kárhoztatjuk, akinek szavából okot vészen valaki az gonoszra: de ha ki oly dolgot tanít és elhitet, mely az ő saját ereje szerént felszabadít, bátorít, nódít az gonoszra, bezzeg azt méltán nevezzük gonoszra tanítónak, mint ám midőn az kígyó Évának azt mondá, hogy meg nem halnak, sőt jobb állapatra jutnak, ha az almába harapnak. Minthogy azért Luther+ oly dolgokat tanít, melyek vagy elválás után újobb házasságra, azaz merő fajtalanságra szabadítnak, vagy sokakat izgatnak az feslettségre, méltán mondhatjuk az ő tanítását gonoszságra vivőnek.
Hamisság az is, hogy magammal ellenkezem, midőn egyfelől azt írom, hogy megengedi az eklézsia az papok házasságát, mint az görög papoknak módjával meg is engedte; másfelől pedig azt mondom, hogy az papnak jámbor felesége nem lehet, fogadása után. Ebben azért semmi ellenkezés nincsen. Mert házasságra nem mehet az pap, valamíg fogadásának kötelessége fennmarad. De az eklézsia ezt az kötelességét felszabadíthatja, mint az Luther-Concordia is megvallja, és azután megházasodhatik. Qualitercunque enim quis se obliget voto, semper intelligitur excepta authoritate superioris, ut patet De jurejurando, cap. Venientes.* Azért distingue tempora, et concordabis scripturas: tégy választást az időben, és kitetszik, hogy ellenkezés nincs írásomban.
Végezetre sokképpen egybeelegyíttetett hamisság vagyon abban is, ami mellé jámborságokat kötik az Morgók, mint azelőtt tisztességeket kötötték vala. Az Kalaúz-ban baromhoz illendő tudománynak írtam vala, amit Luther+ taníta, tudniillik hogy ételnél, italnál, aluvásnál szükségesb az különböző nemnek együttléte, és ugyan lehetetlen enélkül lenni. Ezután azt mondám, hogy majd hasonlót tanít az Augustai Confessio és az Luther-Concordia, fel is jegyzém az könyv karéjára, hon kelljen ezeknek szavait felkeresni. Mert az Kalaúz-ban (fol. 334.) találtatnak az Augustai Confessio-nak huszonegyedik articulusának szavai, melyekben az házasság nélkül lételt bűnnek és lehetetlennek nevezi. Azon Kalaúz-ban (folio 356.) az Concordia szavát is feljegyzém. Ezek így lévén, az Csepregi mesterség meghazudtolá az Morgókat, kik azt írták, hogy fel nem jegyzettem, mely helyen tanít az Confessio majd hasonlót az Luther+ írásához.
Most azért az Morgók először abban nem igazat tanítnak, hogy én az Concordia szavait említém, nem az Augustai Confessio-ét. Mert igazán az Augustai Confessio szavait hoztam elő, abból pedig az editióbúl, melyet az Concordiá-ban írtak az lutheristák. De ezek az szeles Morgók, habahurjaságok miatt, eszekbe sem vették az én írásomnak módját. Másodszor, az is hamisság, hogy az Augustai Confessio-nak huszonegyedik articulusában nincs semmiféle, amit én az Kalaúz-ban (fol. 334.) említettem, hanem abban az articulusban csak az szentek tiszteletirűl vagyon szó. Hogy megértsétek Morgók, az Augustai Confessio-nak huszonegy articulusánál több nincsen; de ebben az huszonegyediknek végében, nagy, hosszú dicentes* vagyon az pápisták abususirúl*, gonosz szokásirúl. Azért az Kalaúz-ban feljegyzettem, melyik paragrafusában, részében kelljen az előhozott szókat keresni. Kit hogy eszetekbe nem vettetek, csudának nem tartom, mert az harag hályog békötötte szemeteket. De én a tanács: másszor szemesbek legyetek azokban, amihez kötitek jámborságtokat.
Ezekből kitetszik, mely sovány és éretlen fogásokkal akartak kifeselni az Morgók, azokbúl az első rendbéli bizonyságokból, melyekkel az Kalaúz megbizonyította az Luther+ tanításának feslettségét; és hogy azoknak nagyobb részére egy kukkot sem mondhattak.
Az második rendbéli bizonyságoknak egyéb részeit siketségre veszik az Morgók, csak az ötödik és hatodik erősségre kottyantnak egy tetemes hamisságot, azt tudniillik: hogy nem cégéres bűnökrűl, hanem csak az jó cselekedetekben való fogyatkozásról mondják ők azt, hogy ezeket Isten bűnnek nem tulajdonítja. Ez azért csavargás, mert egy az, hogy az Szentírásból kellene megmagyaráznotok, mi légyen Isten előtt cégéres és cégértelen vétek; más az, hogy vallástok szerént, minden vétek örök kárhozatot érdemel. Ha azért az jó cselekedeteknek fogyatkozásit, melyek pokolt érdemlenek, elfödi; avagy cégérét bévonván, látni sem akarja az Úristen, miért nem födné bé az több vétkeket is? Annak fölötte az Concordia nemcsak azokrúl az fogyatkozásokrúl szól, melyek az jó cselekedetben vannak, hanem közönségesen minden bűnökrűl. Propter fidem in Christum non imputatur nobis, quod deest impletioni legis. Peccatum Deus in nobis non vult imputare.* Luther+ is oly vétekrűl szól, melyekért az hitetlenek pokolra vettetnek. Mert azt írja, hogy ha az kegyes lutherista nagyobb gonoszságot cselekeszik is, hogysem amelyért egyebek elkárhoznak, ő ezzel csak meg sem mocskoltatik: sőt ha az hívő ember paráználkodnék, sem volna bűn őbenne, mert semmi egyéb vétek nincsen az hitetlenségnél. Ezek és több hasonló mondások tovább vetik az célt, hogysem az Morgók írása. És bizonyára, ha igaz amaz fondamentom, melyet mindnyájan tanítotok, tudniillik, hogy ember csak az hit által igazul és kedves Isten előtt, szemlátomást követközik, hogy mindaddig tiszta és igaz Isten előtt az ember, valamíg hitetlenségbe nem esik, és így az augustai hitűk ne féljenek, hogy az gyilkosság, részegség vagy fajtalanság miatt, lelkek megrútíttassék, mivelhogy az bennek való hit tisztán tartja őket, sola fides justificat.*
Látád, keresztyén olvasó, mely eszeveszett, rossz feleletekkel mentegetik magokat az Morgók, és mégis úgy triumfálnak az nyertességben, hogy csaknem eszek fordul örömökben: engemet pedig mindenféle böcsületlenséggel gyaláznak. De csak kár, gonosz ördög, hogy morgasz, mert ugyan engedned kell az igazságnak.