Gyalázatos, ha igaz, amit az kőszegi sóczé beszél az Kalaúz-ról: tudniillik, hogy nem igazán bizonyít az írásokkal; vagy ellop benne, vagy ahová igazít, ott nem találod; vagy más idegen értelemre csigázza. Azt fogadád, sóczé, hogy ezek mellől el nem múlsz, bizonyság nélkül. Azért, ha nem hazudsz, csak egy példával meg kellene mutatnod, hogy az Kalaúz ellopott valamit az tiellenetek támasztott írásokban; és hogy valamit idegen értelemre csigázott. De szerét nem tehetvén, hallgatással bizonyítottad fecsegésedet. Tudom bizonnyal, hogy szántszándékkal semmit el nem lopott az Kalaúz azokban az írásokban, melyeket tiellenetek fordított. Noha rövidségnek okáért elhagyott valamely írásban olyat, mely nem illeti az elővött dolgot, avagy arra szükségesnek nem ítíltetett. De ebben az okos emberek semmi gáncsot nem találhatnak: mert aki sommában sokat akar foglalni, nem írhat bé egész könyveket; elég, ha rövideden az derék dologrúl emlékezik.
De hogy ne láttassék teljességgel csak habozni, egy helyt nevez, melyből kitetszik, hogy ahová igazít az Kalaúz, ott nem találtatik, amit említ. Azt mondja az Kalaúz, hogy ördög bagzott lidérc módjára Luther+ anyjával, és annak csinálmánya. Szent Ágostonra+ fogja, mintha azt vallotta volna, hogy meglehet az ördögtűl az emberi természetnek alkotása (lib. 5. de Civit. Dei. cap. 23.)*. És itt erősen pöki markát, hogy ezt Szent Ágoston+ nem írja.
Nyalka sóczé, látszik, hogy tenálad is kevesen laknak ez felső várban. Nem igazán fogod az Kalaúz-ra, hogy Luthert+ ördög csinálmányának mondotta volna. Nyisd fel szemedet s olvasd meg az Kalaúz-t, és meglátod, hogy magátúl semmit errűl nem mond, hanem csak azt írja, hogy ezt olvassa Luther+ felől: fel is jegyzi, minémű tudós főemberek írásában olvassa. Sokkal különb pedig minálunk, mikor valaki azt mondja, hogy ő ezt olvasta: és mikor azt maga is valónak mondja. Aki eszén jár, csak annyiban szól a dologhoz, amennyiben tudós. Azért, aki az Kalaúz-t írta, bizonyos lévén, hogy sokan Luther+ életében is írással hirdették, hogy ördögi munkával fajzatott Luther+ Márton: csak azt mondotta, hogy ő ezt olvasta. Errűl való ítéletet az értelmes olvasókra hagyta.
Azt is hazugul írod, hogy az Kalaúz Szent Ágostonra+ fogja, mintha azt vallotta volna, hogy meglehet az ördögtűl az emberi természetnek alkotása. Töröld le az csipát szemedrűl, és olvasd meg az Kalaúz-t, melynek szavai ezek: És jóllehet az ördögnek teste nincsen, de az levegőégből és egyéb elementomokból* formált testben latorkodhatik az asszonyi állatokkal, mint Szent Ágoston+ megbizonyítja. Ládd-é, szégyenvallott sóczé, hogy az Kalaúz Szent Ágostonra+ nem azt fogja, amit te mondasz, tudniillik, hogy az emberi természetnek alkotása meglehet az ördögtűl: hanem csak azt bizonyítja Szent Ágostonnal+, hogy az ördög latorkodhatik efféle elvetett asszonyállatokkal, kik magokat néki ajánlják. De te, éretlen elméjű csélcsapó, kapsz kétfelé, mint egy eszeveszett.
Végezetre azt igazán írod, hogy Szent Ágostonnál+ (5. de Civit. Dei cap: 23.) nincs írva, amit én mondottam vala, tudniillik, hogy ez ördög latorkodhatik: hanem ezt Szent Ágoston+ (lib. 15. de Civitate Dei cap. 23.) ezen szókkal írja: Creberrima fama est, multique se expertos, vel ab iis, qui experti essent, de quorum fide dubitandum non est, audisse confirmant, Sylvanos et Faunos, quos vulgo incubos vocant, improbos saepe exstitisse mulieribus et earum appetisse ac peregisse concubitus. Et quosdam daemones, quos Dusios Galli nuncupant, hanc assidue immun: ditiam et tentare et efficere, plures talesque affirmant; ut hoc negare impudentiae videatur.* Ím hallád, hogy Szent Ágoston+ szemtelennek nevezi, aki tagadja, hogy latorkodik az ördög némely elvetett, magokat ördögre bízó asszonyi állatokkal. Erre a helyre nézett az Kalaúz; jóllehet az nyomtatónak fogyatkozásából Szent Ágostonnak+ tizenötödik könyve helyében ötödik könyve íratott. De sóczéságod ebben az két dologban bizonyos lehet: I. Hogy aki az Kalaúz-t írta, csak egy írást sem támasztott bizonyságul, melyet az maga szemével nem olvasott volna: senki pennája és szeme után nem szokott az az ember járni; mert jól tudja, hogy ha szemesnek való az játék, sokkal szemesbnek való az isteni dolgoknak forgatása. II. Hogy tudva és akarva senkire semmit hamisan nem költött. Mert amint ezen Kalaúz-ban megbizonyítja, nemcsak emberek előtt gyalázatos, de Isten előtt is gyűlölséges, aki hazugsággal akarja támogatni vallását. És nemcsak az emberi tanítást, de az evangelisták és apostolok tudományát is kétessé tennéje, ha csak egy hazugság találtatnék az ő írásokban. Emellett azt sem tagadja, sőt az Kalaúz végében megvallja, hogy az számoknak változtatásában esett néhult az nyomtatásban fogyatkozás. Mert az igen szemesen vigyázók sem kerülhetik el, hogy az nyomtatásban, és kiváltképpen ennyi sok ezer citációban* valami vétek ne essék. Az Kalaúz-nak mindjárt első levelében Eusebius+ említtetik (lib. 7. de Praeparat. Evang. e. 2.)*; az betűszedő az hét helyett kettőt vetett. Azonképpen másutt Szent Ágoston+ előhozatik (lib. 2. contra Julian. c. 17.)*; az nyomtató kettőt írt az tizenhét helyében. Egyebütt is esett néha efféle véletlen fogyatkozás, de szántszándékkal nem esett. Szép dolog volna, ha az magyarrá fordított Haffenrefferből azt akarná valaki bizonyítani, hogy az ördögök dücsőségben vannak: mert hogy már az ördögök dühösségérűl szólván, azt mondja, hogy az ő dücsőségének bizonyos határt vetett Isten. Vagy pedig azt vitatná, hogy az Szentírást meghamisítja: mert azt írja; hogy az ördögök Szent Márknál azt mondják, hogy nékik Légy jó nevek, holott Szent Márk legiót, nem légy jót említett. Avagy végezetre azt akarná elhitetni, hogy az csepregi százat nem tud olvasni: mert az levelek számában 71 után 60. számot vetett. Ezer efféle nyomtatásbéli fogyatkozások vannak abban az könyvben; de nem eszes emberhez illendő, hogy ezekben akadozzon. Itt is azért, mint szinte az első vádolásban, cserben marad sóczénk.