Második része
Mint kell a világi szép alkotmányokban
az Isten hatalmát és bölcsességét szemlélni

Isaiás írja, hogy Isten három ujjára függesztette a földkerekségét: akarván ezzel jelenteni, hogy e világ gondviselésében Istennek három csudálatos tulajdonsági tündöklenek: tudniillik atyai jóvolta, mellyel jót akar cselekedni teremtett állatival; gondviselő bölcsessége, mely utat talál jóakaratjának véghezvitelében; mindenreható hatalma, melynek erejével megszerzi, valami szükséges e világnak hasznos vezérlésére. És hogy ezeket az isteni tulajdonságokat ájtatos szeretettel ismérné minden ember, gyakran int a Szentírás, hogy az Isten alkotmányit szorgalmatos gondolkodással szemléljük; sőt jajt kiált azokra, kik ebben megfogyatkoznak. Az Isten, akarván Szent Jóbbal ismértetni hatalmasságát, és isteni félelemre s szeretetre igyekezvén gerjeszteni lelkét, sok szóval eleibe rakogatja, sőt pompával mustráltatja a teremtett állatokban tündöklő bölcsességét és hatalmas erejét. Először az egek csudáirúl emlékezik; azután az esőt, havat, szeleket, mennyköveket; végre az égi madarakat, vízben úszó állatokat, földön lakó vadakat előszámlálván, úgy mutogatja: mely világos tüköri mindezek az ő bölcs hatalmának. Szent Dávid is, isteni dicsíretre és szeretetre serkegetvén magát, szép énekléssel előszámlálja az Isten teremtett állatit. Szent Ágoston+ pedig magárúl azt írja, hogy mikor üdőt vehet foglalatosságitúl, az Isten alkotmányit gyönyörűséges elmélkedéssel vizsgálja; és ezzel úgy felgerjed isteni szeretetre, hogy a reménylett boldogságnak elöljáró zsengéjét láttatik érezni: Saepe istud facio: hoc me delectat; & ab omnibus actionibus necessitatis, quantum relaxari possum, ad istam voluptatem refugio: Neque in his omnibus quae percurro, reperio tutum locum animae meae, nisi in te, quo colligantur sparsa mea. Et aliquando intromittis me in affectum multum, inusitatum, introrsum, ad nescio quam dulcedinem: quae si perficiatur in me, nescio quid erit, quod vita ista non erit.*




Hátra Kezdőlap Előre