Az Calvinus+ vallása követő evangelikus atyafiaknak
Istentűl szent lelket és kegyelmet kívánok

Mivelhogy az elrejtett kincsnek és az titkon tartott bölcsességnek nincs semmi haszna: méltó és illendő dolognak ítílem, hogy az nagy Calvinus+ János írásiban foglalt, mélységes setétséggel megkörnyíkeztetett tudományokat mindnyájan olvassák és ugyan kezekben is hordozzák. Mert én soha nem javallottam azoknak az tanítóknak tetszését, kik azt ítílik, hogy nem illik az Calvinus+ titkos tudományának minden ágait az község előtt nyilván hirdetni és cikkelyenként kifejtegetni, holott ezekben netalán sokan megbotránkozhatnának, és más útrúl is gondolkodhatnának. Sőt én oly vélekedésben vagyok, hogy az igazság nem szeret rejteket és setétséget, hanem annál kedvesb, mentül nagyobb világosságra hozatik és nyilvábban kimagyaráztatik.

Annak okáért, híven és igazán, az nagy Calvinusnak+ tulajdon könyveiből egybeszedém az ő értelmét és magyarázatját az apostoli vallásnak sommájárúl; az Credórúl, feljegyezvén az könyvnek karéjára, minémű könyvben és mely helyen találtam Calvinusban, amit előhozok, hogy ebből okoskodhassanak az kálvinista atyafiak, és meggondolhassák nagy lelki nyúgodalmokra és üdvösséges vigasztalásokra, minémű lélektűl vezéreltetett az kálvinista tudománynak első hadnagya, ki ily mélyen bégázolhatott az isteni tudománynak meglábolásában, és ennyi sok új értelmeket kovácsolhatott az együgyű igazságnak nyilvánvaló bötűjéből.

Engedje az mennynek-földnek teremtője, hogy nemcsak néktek, kálvinista tanító atyámfiai kiknek vigasztalására írtam legfőképpen ez könyvecskét, hanem mindazoknak is, kik Calvinus+ után indultak az Evangeliom értelmében, igaz világosságtokra és lelki nyúgodalmatokra légyen az én kicsiny fáradságom. Ámen. Ámen.




Hátra Kezdőlap Előre