Aki valóban igyekezik az igazság isméretire és az ő lelke üdvösségére, szükség:
Először, hogy az Istennek mindennap nagy óhajtással könyörögjön, hogy ő szent felsége világosítsa meg értelmét, gerjessze fel akaratját, és az Szentlelkével igazgassa minden útját.
Másodszor szükség, hogy kövesse evilági igaz bírákat, kik személyválogatás nélkül, mind a két fél igazságát meghallgatják, és ami az igazságot illeti, abban sem atyafiságért, sem barátságért egy félnek sem kedveznek. Azért az igazságkereső ember is úgy viselje magát, hogy egyik résznek se kedvezzen inkább a másiknál, hanem szinte úgy viselje mind a két fél közt magát, mintha ez óráig egyik valláson sem lött volna, hanem most akarná újonnan megismerni az igazságot, és abban magát megerősíteni, mert ha eltekéli üdőnap előtt magában, hogy emez igazb amannál, lehetetlen, hogy igaz ítíletet tegyen a két fél közt.
Tudom, sokan vannak, kik gyermekségektűl fogva a Luther+ vagy Calvinus+ vagy Dávid Ferenc+ hitiben nevekedtek és teljességgel eltekéllették magokban, hogy a régi római vallás Isten ellen legyen, úgyannyira, hogy képtelen dolognak ítílik ennek hamisságárúl csak könnyű gondolattal is kételkedni, mivelhogy (azt mondják), számtalan bálványozást tanít. Kiknek én rövideden azt mondom, hogy ha mind mi vallásunk volna, amit rágalmazván és gyalázván a régi hitet, mireánk okádnak az új prédikátorok; én is mondanám, hogy sok nyilvánvaló hamisság volna a régi vallásban. De jó lelkiesmérettel mondom, hogy oly hamisságokat és isteni káromlásokat kennek ezek mireánk, melyek csak szűnkbe* sem ütköztek. A mi mondásinkat pedig oly idegen és a mi értelmünktűl különböző értelemre csigázzák, hogy csak elálmélkodom rajta, mint hitethetnek efféle dolgokat el az okos emberekkel. Ebben ha valaki kételkedik, tekintse meg Az mostan támadt új tudományok hamisságárúl írt könyvemnek harmadik részét, melyben egyníhány ezer hazugságirúl emlékezém az új tanítóknak, melyekkel gyűlölségessé akarják tenni a mi tudományunkat. Ne hidd azért, atyámfia, ezeknek minden szavát, hanem az alperest is meghallgasd. És gondold meg azt is, hogy a keresztyénségnek színe, azaz a nagyobb és jobb része, ennyi sok istenfélő fejedelmek, ennyi értelmes nemzetségek, ennyi bölcs emberek, eleitűl fogva a régi hitben állhatatosan megmaradtak, kiknek mely nagy gondjok legyen lelkek üdvösségére, csak abból megtetszik, hogy lelkekért, megfosztván őmagokat, ennyi számtalan, gazdag ispitályokat rendeltek, ennyi templomot építettek, ennyi egyházi ékességet és jószágot adtak az isteni szolgálatra, ennyi érsekséget és püspökséget fondáltak*, ennyi számtalan jószágos cselekedettel* tündöklöttek. Ha azért oly nyilvánvaló hamisságok volnának a régi vallásban, mint némelyek elhitték, hihetséges* dolog-é, hogy akik természet szerint való okossággal, elmének éles voltával és bölcsességgel felülhaladják az új tanítókat; akik oly szorgalmatosan keresték üdvösségeket, hogy lelkeket, mindeneket a szegínyeknek osztanák és az isteni tisztességre fordítanák: ezek meg nem tapasztalhatták volna e nyilvánvaló hamisságokat? Ne ítíld azt, okos ember, hanem érts meg elébb minden dolgot, és ne higgy mindenben a te prédikátorid kiáltásának.
Harmadszor, aki az igazságot szereti, eltekélje magában, hogy senki kedvéért vagy barátságáért, semmi gyalázatért vagy kárvallásért, a megismert igazságot hátra nem veti, hanem azt minden tétovázás nélkül követi, tudván, hogy inkább illik félni a kárhozattúl, hogysem az emberek ítíletitűl és gyalázatjoktól. Aki így fel nem fegyverkezett az emberek szava és ítíleti ellen, lehetetlen, úgymond Krisztus Urunk, hogy hihessen; sőt a dücsőség és gazdagság kívánók még a megismért igazságból is gyakran kiesnek, úgymond Szent Pál. És adná Isten, hogy sokan evilági tekintetért és nyelvrágalmazásnak félelméért el ne titkolnák a megismért igazságot. De mi időnkben is vannak, akik tudják az igazat, nem akarnak errűl vallást tenni, inkább szeretvén az emberek tisztességét, hogysem az Istenét, és hogy állhatatlanoknak ne ítíltessenek, avagy házastársokat meg ne bántsák, az igazságot eltitkolják. Aki azért Istenét, lelkét, üdvösségét meg tudja becsülni, efféle külső tekinteteket letapodván, ne féljen a világ szavátúl és gyalázatjátúl, hanem azért, aki miérettünk a keresztfán meggyaláztaték, örömest szenvedjen mindeneket.