Mivelhogy oly szükséges minden rendbéli embernek az igaz tudomány és igaz vallás, hogy e nélkül lehetetlen, hogy senki ez világon az Istennek megszentelő malasztjában, az másvilágon az örök boldogságban részes lehessen: eleitűl fogva azon incselkedett és mesterkedett legfőképpen az emberi nemzetnek ellensége, hogy tévelygésnek konkolyát hintené az Úr mezejébe, és az üdvösségnek fondamentomát, az igaz tudományt, felbontaná.
De viszontag, az mi kegyes Üdvözítőnk, az ő jóvoltából minden üdőben oly bizonyos módot adott az igaz és hamis vallás isméretire, hogy nemcsak az írástudó bölcsek, de az együgyű parasztok is, ha akarták, nyilván megismérhették az igazságot. Mert ugyanis ha minden ember köteles az igaz vallásra, holott az Úristen senkit lehetetlen dologra nem kényszerít, kétség nélkül az ő kegyelmes gondviseléséhez illendő, bizonyos módot is adott az igazságnak bizonyos isméretire.
Hogy azért minden tudománynak szelétűl ide s tova ne hordoztatnánk: legelőször a Szentírást adá előnkbe, mint az Egyiptomból kimenő zsidók eleibe az tüzes oszlopot. De mivelhogy az Írást az ő mélységes bölcsessége miatt sokan az önnön veszedelmekre, hamisra fordítják, és lehetetlen, hogy valaki az önnön tulajdon magyarázatjából végére mehessen a Szentírás igaz értelmének: efölött doktorokat és pásztorokat rendele az Úristen az ő nyája eleibe, és azt ígíré, hogy mind világ végezetig az anyaszentegyházat ezek által minden igazságra vezérli. Azt pedig erősen megparancsolá, hogy mindnyájan engedelmes fiai légyünk az anyaszentegyháznak, mely minden igazságnak oszlopa és erőssége lévén, soha az pokolnak hatalmasságátúl meg nem győzethetik.
De minthogy minden tévelygő az ő eszeveszett és elszélledt nyáját Krisztus nyájának és anyaszentegyházának nevezi: hogy az együgyűek meg ne csalatnának, két igen könnyű és bizonyos módot ada az Úristen az igaz tudománynak és anyaszentegyháznak az tévelygők hamisságátúl való elválasztásában.
Először. Bizonyos és nyilvánvaló tulajdonságit és jeleit adá az ő anyaszentegyházának, melyeket isteni bölcsességes gondviselése szerént soha nem szenvedi, hogy más gyöleközet magának tulajdoníthasson. Ezekrűl más könyvecskében bőségesen emlékeztem és megmutattam: hogy csak az római gyöleközetben találtanak ezek a jelek; az mostan támadt új gyöleközetekben pedig sem jele, sem nyomdoka nincs az Krisztus nyájának: és szinte úgy illenek hozzájok az igaz anyaszentegyház jelei és tulajdonsági, mint bot a tegezhez*.
Másodszor. Hogy az tévelygések almát és istállóját a Krisztus aklátúl elválaszthassuk: az mi Üdvözítőnk néminemű bizonyos és nyilvánvaló tulajdonságit, gyümölcsit és jegyeit adá előnkbe az tévelygéseknek és az tévelygő pásztoroknak avégre, hogy valaki szemlátomást nem akar a kárhozatra menni: megismérvén, eltávoztassa az lélekvesztő farkasokat, az ő veszedelmes tudományok ragadó gyümölcsét csak meg se kóstolja.
Szándékom azért ez mostani írásomban ez: Hogy az Isten igéjéből, az emberi értelemnek természet szerént való okosságából, az bölcseknek és régi szentatyáknak közönséges ítíletiből előszámlálván egyníhány bizonyos tulajdonságit az hamis tudománynak és tanítónak, szemlátomást megmutassam, hogy ezeket ugyan kézzel is megtapasztalhatjuk az új atyafiakban.
Mert ugyanis, kétképpen esmérhetjük meg az hamis tudományt. Először: Ha ennek minden részit és cikkelyit fondamentomából meghányván meghamisítjuk. De ez véghetetlen munka és alkolmatlan az együgyűk tanúságára, kik teljes életekben sem gázolhatnának által minden cikkelyén ez új tudományoknak. Másodszor: Ha rövid és értelmes beszéddel közönséges jeleit és bélyegit előszámlálván az hamis tudománynak, győzhetetlen bizonyságokkal megmutatjuk, hogy ezeket feltaláljuk az új vallásokban. Kit, Isten segítsége velem lévén, bőségesen megmutatok e könyvecskében.