Nem hejába hagyták vala meg régen az athénásbeli ítílőmesterek*, hogy akinek valami dolga volna előttök, elhagyván az exordiomot*, vagy elöljáró beszédet, mindjárt az derék dologhoz* szólna, és azt erősítené meg bizonyságival; mert jól veszik vala eszekbe, hogy efféle exordiomokban sok heábavaló, hízelkedő, és az ellenség gyűlöltetésére való hamisságokat szoktak vala az emberek minden bizonyság nélkül előszámlálni, ezekkel akarván megháborítani az bírák értelmét.
Ugyanezen törvényt szabhatnák méltán az mostani új tanítóknak is, kik mikor valamely könyvet nyomtatnak, minekelőtte az derék dologrúl kezdenek szólani, az elöljáró levélben iszonyú, oktalan kezes-lábos szitkokat és hazugságokat fűznek egy hosszú koszorúba, melyekkel az pápa és az igaz tudomány gyalázatjával, még az harc előtt, csak könnyű csatával, le akarják tapodni az ellenséget. És miképpen a kígyó, minden mérgét a fulákjában bocsátja, mikor valakit meg akar sérteni: azonképpen ezek is, az ő ártalmas mérgeket, szidalmazó és káros hazugságokat az praefatióba* taszítják.
Ez hogy így légyen, könnyen eszébe veheti akárki is, ha nemcsak az Hunnius+, de az Magyari István írásának is kezdetit megtekinti, melyben (mivelhogy büdös és nyúló bornak poshadt káposzta cégére) tapasztalható* hamisságokat hord nagy rakásba, hogy innen eszünkbe vehessük, minémű légyen az tudomány, melynek ily cégért emel*.
Hogy pedig jobb renddel ez könyvben foglalt dolgokat megrostálhassuk: lássuk summában, micsoda újságot hoz Afrikából az Fertő melléki tanító.
Az ország veszedelmének okát mutatja meg ez könyvecskében: és rövid szóval mondván azt tanítja, hogy az romlásnak nem egyéb az oka, hanem az bűn, melyért ostoroz Isten bennünket. De az bűnök között legnagyobbnak mondja lenni az mi hitünkön valóknak hamis tudományokat. És annak okáért azt mondja, hogy nem ők, hanem mi vagyunk ez ország veszésének okai. Sőt ők mint egy Atlaszok+, vállokon tartották eddig is az eget; mert régen nyakunkba szakadt volna, régen mind elvesztünk volna, ha ők nem oltalmaznának.
Ezeket hogy elhitethesse az emberekkel, négy rendbéli dolgot akar megmutatni.
Először. Hogy méltatlan mondják őrólok, hogy az ő vallások új. Mert ez, úgymond, igen régi és nem mostan támadott vallás, kit azzal bizonyít, hogy ők semmiben el nem szakadtak amaz régi, négy szent conciliumoktúl*, semmit ezek ellen, tudniillik az Nicaea, Konstantinápoly, Efésom és Chalcedonbéli gyüleközet, vagy a Szent Athanasius+ vallása ellen nem tanítnak. Annak fölötte azoktúl az harmincegy római pispököktűl (kiket, úgymond, most pápáknak hínak), kik Linustúl fogva Melehiádesig voltak, nem különböznek, hanem ezekkel ők egyetértnek; ezektűl pedig elszakadtak, úgymond, az után következő római pispökök. Végezetre Ádám, Séth, Noé, Ábrahám és az próféták ugyanazon hiten voltak, úgymond, melyen ők, és annak okáért az ő tudományok új nem lehet.
Másodszor. Azt mondja, hogy az pápisták hiti új, és az pápáktúl egyszer is, másszor is tataroztatott és faragtatott. Mert, úgymond, az mise új találmány. Hogy csak egy szín alatt adatnék az Úr vacsorája, Innocentius találta. Hogy másszorra is megtartassék az Úr vacsorájabéli kenyér, Innoentius tertius parancsolá. Honorius tertius+ gondolá, hogy az misében az ostya felmutattatnék; azután Innocentius quartus+ azt parancsolá, hogy az emberek akkor térdre esnének. Az hetedik Alexander+ gondolá, hogy az misében az borhoz vizet öntenének. Az papoktúl az házasságot Siricius, Pelagius secundus+, Gregorius septimus+
Harmadszor. Az pápák és több egyházi emberek életét és magokviselését hozza elő, és rágalmazza. Az pápák, úgymond, magok felől azt hirdetik, hogy ők nem emberek, hanem Istenek, kiknek az apostolok ellen is szabad akármit cselekedni, és az természetet is elváltoztatni, és az hamisságból igazat csinálni. Sokan közülök fajtalanok, ördöggel társalkodók, szentséggel kufárkodók voltak, és annak okáért az Salisburgi Eberhard+ érsek Antikrisztusnak híjja az pápát. Az papok és egyházi emberek is az gonoszságnak és fösvénységnek és tobzódásnak adták magukat, mivelhogy az váltságot is pínzen adják, mert egy könyv vagyon, Taxa sacrae poenitentiariae, melyben meg vagyon írva, minden bűnt mennyi pínzen kelljen megváltani.
Az egyházi emberek gazdagsága is igen áll gyomrán Magyari uramnak. Szent Péter, úgymond, hálóját elhagyta, és mindenét; nem volt országa és három rend koronája, mint az pápának; az fejedelmekkel lábát nem csókoltatta: tehát bizonyára Szent Pétertűl nem vette az pápa az ő birodalmát és uralkodását, melyet tilt nemcsak Szent Péter, de Krisztus Urunk is. Sőt Szent Pál (2. Thess. [II. ad Thessalonicenses – Pál apostol levele a tesszalonikiaknak II. (2Tesz) – a szerk.] 2. v. 10.) efféle uralkodást Antikrisztus jelének mondja lenni. És ez okon Szent Bernárd, kit Magyari (fol. 143.) szentnek hí, Eugénius pápának így ír: Petrus nescitur aliquando processisse, vel gemmis ornatus, vel sericis; non tectus auro, non vectus equo albo, nec stipatus milite, &c. In his successisti non Petro, sed Constantino. Consulo toleranda pro tempore, non affectanda pro debito.* És ez előtt egy kevéssé, így írt vala: Inter haec tu pastor procedis deauratus, tam multa circumdatus varietate. Oves quid capiunt? Si auderem dicere, daemonum magis, quam ovium pascua haec. Scilicet sic factitabat Petrus, sic Paulus ludebat?* Másutt is így szól Szent Bernárd: Factum te superiorem, dissimulare non possumus; sed enim ad quid, omnimodis attendendum. Non enim ad dominandum opinor. Nam et Propheta, cum similiter levaretur, audivit: Ut evellus et destruas &c. Quid horum fastum sonat? Rusticani magis sudoris schemate quodam labor spiritualis expressus est.* És egy kevés szó után, szólván ez világi uraságról: Esto ut alia quacunque ratione haec tibi vendices, sed non Apostolico jure. Nec enim ille tibi dare, quod non habuit, potuit; quod habuit, hoc dedit, sollicitudinem super Ecclesias. Numquid dominationem? Audi ipsum: Non dominantes in clero. Vox Domini est: Reges gentium dominantur, vos autem non sic. Planum est: Apostolis interdictum dominatum. I ergo tu, et tibi usurpare aude, aut dominans Apostolatum, aut Apostolicus dominatum. Plane ab alterutro prohiberis. Si utrumque simul habere voles, perdes utrumque.*
Azon is törődik Magyarinus Deák, hogy megvizsgálja, honnan került légyen az pápa kezében az uraság. Mert Constantinus+ azt nem adta néki, mivelhogy afféle donációról nem emlékezett sem Eusebius+, sem Socrates+, Theodoretus, Ruffinus, Eutropius, Orosius, Zonaras, Niceforus &c. Sőt nem is adhatta Sylvesternek+, mert immár meg is holt volt Sylvester+, mikor Constantinus+ keresztyénné lött, és az nicodemiabéli Eusebius+ püspöktűl megkereszteltetett, azmint sok régi fő doktorok megmutatják.
Azon is panaszolkodik, hogy az katolikusok üldözik és kergetik a lutheristákat. Még az földből is kiássák, úgymond, tetemüket, maga az hitért nem kellene egymást felmészárlani, mert Krisztus nem azt parancsolta, hogy aki az Evangeliomot nem veszi, azt öljed, vágjad.
Negyedszer. Azt mondja, hogy mi bálványozók vagyunk, Istentelen hamisságokat tanítunk, és ezt tizenkét dologgal bizonyítja, melyeket ez könyvnek negyedik részében előszámlálok. Ez rendi és rövid sommája az Magyari írásának.
Ezekre, Isten segítségébűl, ilyen renddel felelek meg. Ez könyvnek második részében szemlátomást megmutatom, hogy az tőlünk elszakadt lutheristák és kálvinisták vallása oly új, hogy soha csak egy ember sem volt az apostoloktúl fogva Luther+ és Calvinusig, ki azt vallotta volna az hit dolgaiban, azmit ezek, úgy értette és magyarázta volna a Szentírást, mint ezek; arra kötvén magamat, hogy egész ezerötszáztizenhét esztendeig, az apostolok után, csak egy embert sem mutathatnak, aki vélek egyetértett légyen.
Az harmadik részében azt mutatom meg, hogy az mi hitünk nem új, és nem emberi találmány.
Az negyedik részében megbizonyítom, hogy az egyházi emberek gonosz élete semmit nem árt az igaz vallásnak; az lutheristáknak pedig önnönmagok írásibúl megmutatom, hogy sokkal gonoszb és feslettebb életűk ők az régi hiten való keresztyéneknél.
Az ötödik részében megmutatom, hogy mi bálványozók nem vagyunk.
Végezetre az hatodikban megmutatom, hogy nem mi, hanem az lutheristák okai minden nyomorúságinknak és kárvallásinknak.