| Hervad már ligetünk, s díszei hullanak. |
| Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. |
| Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok |
| | Közt nem lengedez a Zephyr. |
|
| Nincs már symphonia, s zöld lugasok között |
| Nem búg gerlice, és a füzes ernyein |
| A csermely violás völgye nem illatoz, |
| | S tükrét durva csalét fedi. |
|
| A hegy boltozatin néma homály borong. |
| Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. |
| Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: |
| | S most minden szomorú s kiholt. |
|
| Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, |
| S minden míve tűnő szárnya körül lebeg! |
| Minden csak jelenés, minden az ég alatt, |
| | Mint a kis nefelejcs, enyész. |
|
| Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, |
| Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli |
| Nektárját ajakam, még alig illetém |
|
| Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. |
| Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! |
| Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti |
|
|
