I. 10.
| Rettenetes fegyvert ki hozott napfényre legelső? |
| | Melly érzéktelen érc nőtt bele szíve helyett! |
| Akkor kezdődék gyilkosság, s emberölő harc, |
| | Akkor tágasb út szörnyű halálra nyila. |
| Ámde nem az vétkes; mi tanítánk ártni magunknak, |
| | Amit az őrszerül a bősz vadak ellen adott. |
| Ezt arany átkául kell néznünk; háboru nem volt |
| | Bikfa pohár mig adott a szük ebédkor italt: |
| Nem voltak várak, nem sáncok; pásztor az álmat |
| | Kénye szerint nyujtá sokszinü nyája körül. |
| Bár illy kort látnék! nem forgatnék fene kardot, |
| | Trombitaszónál sem kezdne dobogni szivem. |
| Most a hadba ragad sorsom s az az elleni szablya, |
| | Melly leszelend, meg van már köszörülve talán. |
| Tartsatok életben Lárink, ti szerettetek engem |
| | Még mig előttetek is futkoza vizsla korom. |
| Hogy fából vagytok, nem kell szégyenlnetek, ekképp |
| | Birt s tisztelt titeket hajdan is ősi honom, |
| Akkor több hűség divatolt, míg az egyszerü házra |
| | Törzsökből faragott fénytelen isten ügyelt. |
| Az kegyesen fogadá, ha ki szőlőt áldoza, vagy ha |
| | Szent haja díszéül külde kalászkoszorut. |
| S hogyha ki melly kérést megnyert: oltárra lepényt vitt |
| | S mézet is együtt vitt gyenge leánya vele. |
| Védjetek a mérges nyilak ellen, Lárok, az ólból |
| | Áldozatul sertést, mint falun illik, adok. |
| S azt myrtuskoszorús kosarakkal s tiszta ruhában |
| | Kísérem magam is megkoszorúzva fejem. |
| Így legyek én kedves néktek, más küzdve vitézül |
| | Mars segedelmével nemzete hőse legyen; |
| Nálam italközben tettit katonája beszélje, |
| | S asztalomon borral fessen előmbe hadat. |
| Melly düh, halált hozzánk tüzes ütközetekkel idézni! |
| | Titkon ugyis jő s les, mint vigyen a sír alá: |
| Ott nincs semmi virány, buza, szőlő nem terem; a vad |
| | Cerberus és a Styx rút evezőse* van ott. |
| Ott pörkölve hajok s orcáik elaszva bolyognak |
| | A halovány árnyak gyászvizü Lethe körül. |
| Sokkal irigylendőbb az, kit csendes kalyibában |
| | Számos gyermeki közt nyugszerető kor elér. |
| Az maga teljes nyájt, fia kis bárányokat őriz, |
| | S lábait estve meleg vízbe füröszti neje. |
| Így legyek ősz hajjal diszesülve s öreg korom a mult |
| | Tetteket adja vidám emlegetéssel elő. |
| Béke nevelje kies mezeinket. Béke szorított |
| | Ökröket elsőben szántani járom alá. |
| Béke nevelt szőlőt s oltott bele nedvet italnak; |
| | Úgy tuda gyermekinek tölteni bort az atya. |
| Békében sarló, kasza, fénylik, s a hadi gyilkos |
| | Fegyvert rozsdásan rejti setétbe szugoly. |
| A víg földmíves is vásárokról haza nőjét |
| | S gyermekeit szekerén kótyagosodva viszi. |
| Venus harca tüzesb akkor; panaszolkodik a lyány |
| | Ostromlói miatt, hogy haja borzasodik; |
| Sír, hogy megcsipetett orcája, de győztese sem rest |
| | Félig sírni, hogy úgy csíphete balga keze: |
| Itt sértő szavakat bőven súg csintalan Amor, |
| | S a két pörlők közt pajkos örömmel időz. |
| Ah, bizony ércből van, szeretőt megverni ki képes, |
| | Égből isteneket ránt az erővel alá. |
| Bőven elég, ha hasad kezeiddel gyenge ruhája, |
| | Vagy haja mesterkélt szép fonadéka bomol; |
| Bőven elég, ha sirásra birod. Melly férfi szerencsésb |
| | Mint ki haraggal tud sírva fakasztni kegyest! |
| Aki pedig mérges bosszut áll, az hadba vitessék |
| | S áldott Venustól távol örökre legyen. |
| Hozzánk, béke, te jőj koszorút hordozva kalászból, |
| | S hószinü kebledből hulljon esőzve gyümölcs! |
IV. 13.
| Hogy szeretőm sokszor hűségtelen, úgy regel a hír; |
| | Vajha siket volnék, amikor ezt regeli. |
| Két élű tőrrel döf az illy rágalmazat engem: |
| | Hallgass! o mit örülsz kínzani, mostoha hír? |
|
