| | Markalf, kinek feje tökkel ütött nem volt, |
| Egykor hegyes helyen többekkel gyalogolt. |
| Valahányszor hegyről alá kellett menni, |
| Lassan járt, jókedve búcsút látszott venni, |
| S viszont ha mely völgynél másik hegy kezdődött, |
| Gyorsan indult s szokott jókedve visszajött. |
| Hogy tudsz, monda neki egy utas, így tenni, |
| Völgynek szomorúan, hegynek vígan menni? |
| Szokásommá vált az, monda ő, barátom: |
| Lementemben én már azt a hegyet látom, |
| Mely a völgy fogytával viszont következik, |
| S orcámról a nyájas vígság elrejtezik. |
| S hegyre felmentemben arról gondolkodom, |
| Hogy közel lesz a völgy, s gyorsan kapaszkodom. |
|
| | Jó s balszerencsédben hogy mértékletes légy |
| Te is, ha eszed van, mint Markalf tett, úgy tégy: |
| Jó sorsodban rettegj az ellenkezőtől; |
| Ha szenvedsz, minden jót várj a jövendőtől. |
|
|
