| Itt hagysz, éltem szép tavasza, |
| Hogy több rózsádat szakassza |
| Ezután kemény törvényt szab |
| S mindenfelől száz dühös hab |
|
| Mégis oly bús szívvel nézek |
| | Vissza, kedves Tündér, rád, |
|
| Ah, elég boldoggá tettél, |
| Kikkel ha együtt sétáltam, |
| S most, midőn tőlök megváltam, |
|
| Most pedig, hogy sóhajtásim |
|
| Menj! szerencsésebbre terjeszd |
| Érzékenyebb szívben gerjeszd |
| Nékem csak egy szál virágot |
| | Légy, jutalmúl, adni kész: |
| Oly szelid s csendes vígságot, |
|
|
