| Ép s egészséges fejed, édes őröm; |
| Oldalad sem fáj, noha nagy dühében |
| Pontyi* lábával kirugott, s letiprott |
|
| Durva patkóját s saruját kiálltad, |
| Mint erős lelkű, buta dörmögésit |
| Kínaid közt is nevetéd; szerencsés |
|
| Élsz, s nekem hívem vagy; előre mind azt, |
| Aki kastélyom küszöbét s kilincsét |
| Éri, zörrenvén bejelented: a rosszt |
|
| A barátságos keresőt örömmel |
| Vonszod és töltöd: sok ez! Aki szívből |
| Érzi nagyságát igaz érdemednek |
|
|
