| Mely szép neved van mennyei harmatok |
| Szüléje! Mégis szebbek az érdemid. |
| | Arany kocsidból intesz, és fut, |
| | Futva fut, a lator éj setéte. |
|
| Fény és kiesség jő veled: életet |
| Adsz s vígasságot: tégedet e való |
| | Jóért az ártatlan madárkák |
| | Hálaadó szavaikkal áldnak. |
|
| Nem félik a körmös denevér fogát, |
| S a vért eresztő vércse dühös szemét; |
| | A fényre húnyorgó bagolynak |
| | Rút huhogásain általestek. |
|
| De változások közt forog ami van; |
| Csak a teremtő szüntelen egy, s az ő |
| | Törvénye: állandót kivűle |
| | Más hatalom nem ad e világnak. |
|
|
