| Egy szép öreg, bölcs, mint Aesopusz; kellemes, |
| Víg, mint Anacreon, midőn meghallaná, |
| Hogy a magyar literátorok versengenek, |
| Ezt a mesécskét költé – nagyon értelmesen: |
| | Egy gyermekecske, akinek Vinczlér vala |
| Az apja, legelől látta a bort forrnia. |
| Apám! kiálta rémülten, jere csak hamar, |
| Hamar, mivel mindjárt kiugrik a borod, |
| Úgy szökdösik, már a karikát is fellöké. |
| Szerencse! ha csak azt lökte fel édes gyermekem, |
| Szerencse! mond az öreg, – nem is fogjuk tehát |
| Lefojtni többé, hagyd pesegje ki jól magát, |
| Eddig csak édes volt, de már erős leszen. |
|
