| Egy csíz megunván a kalitkát s veszteglést, |
| Mindaddig esdeklik s keresi a módokat, |
| Mígnem kireppenvén, szabaddá teszi magát. |
| Most már szabad madárka vígan repkedik, |
| És nemsokára párt kerít, s fiakat nevel. |
| Minthogy pedig sok szép dalocskát tanult |
| Valaha, s tudott még most is, elővevé gyakran |
| Azokat, s tanítá fiait, a kis csízeket |
| Reájok. Éppen egy szép éneket dalolt, |
| Midőn kihallgatván felei, a többiek: |
| „Hát ez hogy énekel? micsoda nyelven beszél? |
| Hogyan cikornyázgatja hangját olly igen? |
| Szép! szép! de mért újít? miért nem elég neki |
| Ősapjaink nyelvök? – mit rontja, vagy minek |
| Aprózza az igét? mért harapdál olly rövid |
| Sorokat? s miért nem ejt hasonló hangokat? |
| Urak! nagy a veszély. – Találja ki Ripsz uram |
| Mit kell csinálnunk? – hogy megójuk ifjaink |
| Az illyen ámító Varáslótól.” – Imígy. |
| Tanácskozának az öregek; Ripsz úr pedig: |
| „Feleim! mivelhogy az illy dolog sokkal kisebb, |
| Mintsem hogy érte valakit a törvény alá |
| Lehetne vonnunk, legtanácsosabb leszen, |
| Ha talám nevetve dűjtjük el az egész ügyet.” |
| Így szóla, s nemsokára kész a Quodlibet, |
| Egy kába munka, mellyben a legékesebb |
| Hangok, s szavak oly rútul kevertetnek együvé, |
| Hogy igazi disszonanciát kell adniok. – |
| Ezt Ripsz csinálta; Rapsz pedig most is kacag. |
|
