Vitkovics Mihály
Hajnallik már házam felett*

Hajnallik már házam felett,
Én mégis a falu mellett.
Amint a nap jól felsütött,
Vevém puskám és a kürtöt.
Elindultam vadászatra,
Gondom lévén a sok vadra.
Mentem, mentem, mendegéltem,
S egy nagy hegyre hogy felértem,
A nap lement, estveledett,
Szivem elkedvetlenedett.
De a hegynek oldalában
Terepélyes tölgy aljában
Szépen aludt egy leányka,
Feje alatt fűnyalábka.
Mellén egy pár galambocska,
Ölén tarka szarvasocska.
Ott maradtam éjszakára,
Lovam kötém a pányvára.
Sólyom kedves madaramat
A tölgy ágára nyugtattam.
A nyalábot elhordottam,
A lovamnak enni adtam.
A galambkát a sólyomnak,
A szarvaskát a kopómnak
Oda adtam, s nekem maradt
A szép lányka a tölgy alatt.


Hátra Kezdőlap Előre