| Nem adott az Isten nekem nagy palotát, |
| Sem ágyamra selymet, se cifra tafotát. |
| Adott egy kis gunyhót, adott egészséget, |
| És melléje egy jó barna feleséget. |
| Vele keresem én minden nap kenyerem, |
| S be jóízűn esik azt vele megennem. |
| Ha munkánk végeztük, lenyugszunk ágyunkban, |
| S egymást átkarolva pihenünk álmunkban. |
| Ha felvirrad a nap, vigadva kelünk fel, |
| S folytatjuk munkánkat újított erővel. |
| Tavaszkor a mező körülöttünk virít, |
| S a fűszálon lengő harmatocska frissít. |
| A pipís éneke mulatgat bennünket, |
| S a nyár verejtékén könnyíti kezünket. |
| Őszkor szüretelünk urunk szőlőjében, |
| S kapunk falatocskát mustos pecsenyében. |
| Ha beköszönt a tél, s hó lepi a földet, |
| Kis gunyhónkban ülünk a kemence mellett. |
| Az én kedves Sárim az orsót pergeti, |
| S vidám dudolással unalmunk kergeti. |
| Magam faracsgálok magamnak szerszámot, |
| S ezért se fizetek idegennek vámot. |
| Ha vasárnap eljön, cifrázott bundába’ |
| Megyek hálát adni Istennek házába. |
| Délután pajtással betérek korcsmába, |
| S kényre iddogálunk a jó borocskába. |
| Ha felmelegedem, „húzd rá! Gazsi”, mondom, |
| Enyim egész világ, semmire sincs gondom. |
| Nem vagyok én adós, nekem sem adós más, |
| Nem bántottam senkit, engem se bántson más. |
| Az Uristen, pajtás, éltessen bennünket! |
| Tartsa meg mind holtig vidám jó kedvünket! |
|
