Vitkovics Mihály
Fegyvert fogok a hazámért*

Fegyvert fogok a hazámért,
Hadd onthassam a török vért.
Hozok haza ezüstórát,
Ezüst kardot, szép pántlikát.
De hogy hagyjam a falumat,
Benne az én galambomat.
Sírna, rína, hej utánam,
Meglehet, hogy meg is bánnám.
Itt maradok a faluba’
Veled játszom a pitvarba’.
Csókolj meg hát, édes rózsám!
Megvetettem érted Hazám.
De te, látom, búsan tekintsz,
S fegyvert fogni szemeddel intsz.
Mert szereted a katonát,
Köpönyeges királyfiját.
Köszönöm a jó tudományt,
Édes rózsám, Isten hozzád!
Fegyvert fogok a Hazámért,
Majd kiontom a török vért.
Sokat vágok le közülök.
Ha elesem, rájuk dülök,
Mint arató a kévékre,
Méltó leszek könnycseppedre.


Hátra Kezdőlap Előre