|
I. ének
| Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
| Tűz lángokba borúlt kerekén az nap szekerének. |
| Innen csillagos ég fényes palotájáig, onnan |
| Gömbölyü föld mindkét sarkára vitézi nevednek |
| Hírét vitted, erős karu hajdoni hét kapitányok |
| Vére, vitéz magyar! Ülj a szelektől fajta csikódnak |
| Csiklándó hátára, beretva fogú fene kardod |
| Kösd derekadra; ma Márs, s Leopoldnak jó fia, Árpád |
| Egy nemes ága Ferenc, hívó postája kiáltja: |
| Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
|
II. ének
| Szaggasd el puhaság két rétű lánca bilincsét, |
| Mellyel a napkeleti föld, s Sequana vajba feresztett |
| Elmés, szép, ez előtt lágy, és puha, most a borostyán |
| Zöld levelét nehezen, s későn nyert népe, vitézi |
| Karjaidot meggyengítette a buja henyélés |
| Álom párnáját, szomszédos több mezeidnek |
| Kincseit ásító népek töltvén a fejednek, |
| Serkenj fel! puhaság láncát törd száz darabokra; |
| Sík mező táborozás, sátor kedvesb a vitéznek. |
| Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
|
III. ének
| Vérrel nyerte Előd hajdon Pannonia halmát, |
| S Dácia jó földit; vérrel tartotta meg az vad |
| Népek fegyveritől; nemesi mentségeid elfolyt |
| Hajdoni élt őseid véreknek drága jutalma; |
| Illik igaz nemesi tűzhez, haza, háza, királlya, |
| Nemzete boldogságáért megfesteni bársony |
| Színre meleg vérével, az őtet gazdag adóval |
| Tápláló szomjú föld száraz hantjait; illik |
| Élő kedvesiért, s az hozzá vér kötelével |
| Köz, haza tagjaiért, törvény ezt hozza s igazság. |
| Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
|
IV. ének
| Szép nemzet, kedves vérem, deli férjfi, csatára, |
| Válván vált, katonának termett büszke teremtés! |
| Melynél szebb, csinosabb, tüzesebb egy sincs a világon. |
| Véredet, és élted becsülettel hányszor ajánlád? |
| Most, most mutasd meg, hogy alábbvaló nem vagy a stutszos |
| Tirolisi, s a minap nemrég puha párisi népnél. |
| Szállj a mezőre, hazád-házad kévánja királlyod |
| Az legjobb, szelídebb, s a világ dícsérte királlyod. |
| S annak az ártatlan köznépnek megmaradása, |
| Mely érted kezeit veritékben mossa meződön. |
| Ülj fel, nem késleltet egyéb a vitézi gyakorlás; |
| Ültedben, s száltodban legyen Márs és a szerencse, |
| Hív kenyeres társod, s kezedet tanította vezéred. |
| Mint az libiai homokok nemes ifju lakossa |
| Véres körmökkel, s szájjal fordúl haza: Vérrel |
| Részegedett szablyád hozd vissza győzedelemmel! |
| Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
|
|
