| Mióta megnyílt lyány-eszem, |
| Sok legényen járt szemem, |
| Ámde hogy megsajdítottam, |
| Nála nélkül, azt mondottam, |
|
| S ott találván lombszínemben, |
| Azt gondoltam, ijedtemben |
|
| S kérdvén, hogy zöld rejtekemben |
| Azt gondoltam, szégyenemben |
|
| Hallván, hogy nincs kedvesem, |
| S hogy csak búmat üzgetem |
| Ah! most, mondám egy szavára |
|
| S átérezvén hő mellyemben, |
| | Mely szerencsés lyány vagyok! |
|
| S minthogy hinni azt kezdette, |
| | Hogy hozzája langy vagyok, |
| Csak meggyóntam, hogy érette |
|
| S hogyha karján álmaimban |
| | Mást csüggedni salygatok, |
|
| Majd ha egyszer láthatom, |
| S ah! ha végre szép nyakában |
| | Mint menyasszony olvadok, |
| Nincs mód benne, hű karjában |
|
| Mert én addig szerelembűl |
|
|
