| Te halvány hold bús világa! |
| Légy könnyeim bizonysága, |
| Hullattam sok esthajnalon. |
| Itten sírok én szüntelen, |
| Midőn senki nincsen jelen. |
| Hogy már Dámon itt nem vala, |
| Hogy nem láttam a hitetlent, |
| Hogy se nem írt, se nem izent. |
| Tán szegény megbetegedett, |
| Tán bánja, hogy megszeretett. |
| Tán nem jöhet a nyájától, |
| Félvén kegyetlen atyjától, |
| Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe, |
| Ne hagyd szerelmedet félbe! |
| Jőjj el, ha mind hajnalra is! |
|
