| Halál, gyász, koporsó, setét üredékek! |
| | Mi közötök a nagy Festetitshez néktek? |
| Míg az arany idők bírták a világot, |
| | Az ilyenek nyertek halhatatlanságot, |
| És tűzoszlopokon ha felragadtattak, |
| | Itt emlékül üres hamvedreket hagytak. |
| S most akit Minerva születtének vélek, |
| | Úgy tüne el, mint egy közönséges lélek? |
| Jer velem Málvinám! Helikon kertébe, |
| | Ama berkenyefák éltető körébe, |
| Atyánk nagy tetteit vegyük ott szám-szerbe, |
| | S rakjuk egy örököt jelentő vederbe, |
| Azt, aki aranykort hozott vas-időnkre, |
| | Halhatatlanítsuk halandó létünkre. |
| Kettős örökélet illet ily remeket, |
| | Segítheti kegyes tollunk is egyiket, |
| Ami Herkulesben Jupiterből való, |
| | Mennyeivé tenni Isten dolga, való, |
| Az asszonyi kéztől nem lehet sokalni, |
| | Az örök érdemet nem hagyni meghalni. |
|
