| Igaz, az indúlat formálja szívünket, |
| | Ha szívnek nevezed elegyült vérünket; |
| Mert, másképpen a szív a testnek egy része; |
| | S kérdd meg bár, ha a test anélkül egész-e? |
| Az indúlat pedig meglátod, mi légyen? |
| | Ha az osztály minden testrészre kimégyen – |
| Hanem hogy egy sincsen oly boldog indúlat, |
| | Akár örök, akár csak mint vendég múlat, |
| Mely valamely titkos fájdalmat ne hozzon, |
| | Vagy egy nyilvánságos szánást ne okozzon: |
| Azt már mig én leszek, én nem tagadhatom, |
| | S ez a könnyenhívés legszebb indúlatom. |
|
| Vétkezel büszke nyelv! fennyen emlegetve, |
| | Hogy az emberért van minden teremtetve; |
| Hogy Te is Teremtőd dicsőítésére |
| | Vagy; add hozzá sorsod megismerésére; |
| Ez vallástételből meg fogod ismerni, |
| | Mint tud a Természet mindent úgy keverni; |
| Hogy te a baromnak születtél javára, |
| | S ha ez neked szolgált, ő is tőled vára: |
| S úgy tesszük mindnyájan e nagy mindenséget, |
| | Hogy egy fő boldognak teszünk dicsőséget. |
|
| Fridrik! amit tartasz igazán találtad, |
| | De a boldogságot még ki nem csináltad: |
| Ha semmit se kívánsz, jóllehet semmid sincs, |
| | Ez a fő boldogság, s ennél már nagyobb nincs. |
| Szerelem, egészség, birtok, jó barátok, |
| | Nyúgodt elme, s minden amit jónak látok, |
| Úgy jók: ha azokat mind jóknak képzelem, |
| | És ha ezt nem hiszed, ne is perelj velem: |
| Vagy, ha olyanforma ez az öt jelenség, |
| | Valamint a testben az öt érzékenység: |
| Itt is az utolsó magában foglalja |
| | Azt, aminek Fridrik öt osztályát vallja: |
| Az az ereje van a nyúgodt elmének |
| | Ami van a Tactus’ érzékenységének. |
|
|
