| Ha haragszol, megkövetlek; |
| | Békélj meg, szép angyalkám! |
| Csak azt mondtam, hogy szeretlek, |
| | S e szóért haragszol rám? |
|
| | Hogy kellemed olyan nagy? |
| Hogy te, óh virtus példája, |
|
| S hogy én legtartósban vétek, |
|
| Lelj csak egyet, ki szépséged |
| | Látván (de mint én, úgy ám) |
| Ne szeressen mindjárt téged: |
| | Úgy neheztelj osztán rám. |
|
| És ha e szómért: szeretlek, |
| Egypár csókkal megkövetlek: |
| | Csak hagyj holtig vétenem. |
|
| Vagy ha e szó úgy megsérte; |
| | Mondd vissza, Lillám, te is: |
| Én nem haragszom meg érte, |
| | Megbocsátok százszor is. – |
|
|
