Varjas János
Megtért embernek énekje, melyet nem régen szerzett,
és egy megkeseredett, de reménységgel teljes lélek képében
tett fel egy nevezetlen ember Debrecenben^*

(Részlet)

Vétkezem, jéh! vétkes fészekben,

Vétkes test s vér lett kezdetem!

Elnézem teljes életem:

Ezer meg ezer esetekben,

Estem vétekben.

Mert vétkes lévén eredetem,

Egészen e sebes méreg

És fenénél fenébb féreg

Megvesztegette természetem,

Kesereghetem.

Természettel lelkem értetlen

Eggyes fejem védelmére

Kevély nem fél; és vesztére,

Szentek Szentjéhez engedetlen

És szeretetlen.

Emlékezem, de keservesen,

Mely feslett életet éltem!

Vesztegettem és henyéltem

Testemet neveltem kényesen,

Érzem lelkesen.

Ezek felett végtelen tettem,

Mellyel szegény lelkem s testem

Terheltetését kerestem;

Kegyes lelkeket megsértettem;

Észbe sem vettem.

Ezekért rettegvén lelkemben,

Fel sem vethettem szememet:

Kezemmel verem mellyemet.

Nem lehet csendesség véremben,

Szégyelletemben.

– – – – – – – – – – – – – – – – – –

Varjas János Megtért embernek énekje, melyet nem régen szerzett, és egy megkeseredett, de reménységgel teljes lélek képében tett fel egy nevezetlen ember Debrecenben*